Húzós nyaraláson vagyunk túl. Az idei évben végre elég jól összerázódott a "magyar liga" menetrendje, mint korábban írtam is, aki tudott, megjelent a 3 fordulón. A legutóbbiról nem írtam ugyan semmit időhiányból kifolyólag, így mindenki lemaradt arról, hogy a debreceni stáb bukdácsolva bár, de kvalifikálódott a Padovában megrendezett Bike polo EB wildcard táblájára. Az információ hiánya miatt elnézést kérek attól a sok százezer olvasótól, akik lerágott ujjaikkal összevérezve a klaviatúrát küldözgették a maileket, hogy na, mi volt? :D

Már jó előre beterveztük hogy ha adódik, mi bizony élni fogunk ezzel a lehetőséggel, és bár az utolsó fordulón kicsit alul múltuk önmagunkat, megcsíptük az egyik helyet a négyből. Ezért itt és most köszönet a 8AM nek!
A jó előre kikért szabadságolás a huszadikai péntek estén indult, az utolsó nap a melóban elpörgött hamar (nem úgy mint a hét többi része, de gondolom ilyenkor ez a normális időérzékelés.:D) itthon még feligazítottuk a kölcsönkapott 4 helyes bicajszállítóra a szamarakat (Köszönet a DKSI Freeriderz-nek!) és a kölcsön tetőtartóra applikált tetőboxba a cuccokat (Köszönet a Gabitrialnak is!) és este valahánykor pótkerekekkel, és több kilónyi bugfixáló felszereléssel elrajtolt a csapat az éjszakába.

All night drive.

Az első pár száz kilométer még úgy ahogy elfogyott, de a napkelte még mindig csak valahol Ljubljana körül ért utol minket... Az autópályán nem volt sok látnivaló, de azért akadt néhány hely, meg szélerőmű, utóbbi versenyre kelt Slepinél a "trip leg szemetebb pontja" kitüntető címért a jó pár kilométeren keresztül két betonfal közötti tempós, összetorlódott forgalomban vezetéssel.

Az olasz közlekedési mentalitás kissé szokatlan volt, semmi irányjelző, 50 es táblánál 70 körüli forgalom, és persze körforgalomból nyíló körforgalom. De legalább lámpa nem volt sok. Fura módon ottlétünk alatt némi adaptálódás után remekül eligazodtunk a forgalomban, nem volt probléma fél kilométert szembe sávban bicajozni az út szélén, azt hiszem az olaszok valahogy úgy kezelik többnyire ezeket a dolgokat, hogy "elfér, nem akadályoz, akkor mit érdekel engem?" itthon az ott elkövetett dolgoknak a gondolatáért is helyben tarkólövés kapnánk.:D Kerékpáros infrastruktúrájuk kissé esetlegesen volt megoldva itt-ott, viszont pl Vicenzában néhány szakaszon példaértékű volt a tizenöt centis szegély az autóúttól való elválasztásban, míg a másik oldalon a gyalogjárda magasságkülönbsége szintén ennyi volt. Itt kizárt, hogy valaki csak úgy eléd sasszézik. :D

Senki se dobott fejen minket egy bicajjal.

Szombat: Tizennégy órányi utazás után hamar megleltük a vicenzai pályát, ahol az Eb előtti bemelegítő edzőtábor került megrendezésre. A pályán még csak az Osztrák/cseh (DJAngo, Eliska, Martin és Conny) delegáció lődörgött, mi be is terveztünk egy gyors frissítő alvást, aztán jöttek az olaszok is szépen sorban, végül a pályán találtuk magunkat agyig felvédőzve, és labdát kergetve estig. Slepi olyannyira megkergült, hogy beverekedte magát az egyéni tournament döntőjébe, ahol a legtöbb nyertes shuffle meccsel rendelkező hat fő ugrott egymásnak, és végül bár vesztettek egy főt a csapatukból, (aki olaszosan távozott a mínusz 10 edik másodpercnél aranygól helyzetben, pár törött küllő miatt átdobva a bicaját a méteres betonpalánkon.:D) egy jól irányzott időhúzással megnyerték a meccset.
A free kempelés megoldott volt ugyan a pálya mellett, de némi társalgás után megkaptuk a raktárként funkcionáló kis faházat éjszakára, ugyanis a többieknek időközben akadt már helye, mi négyen pedig inkább nem akartunk ottmaradni valami bolyongóknak táplálékul kinn a placcon.

Nappal kaja-pia, éjjel lakosztály megfáradt messze földi stábunknak.

Vasárnap: A nap Wackor érkezésével (Kukurikú, anybody here?) kezdetét is vette, lassan visszajöttek a pályára a többiek is, volt némi szerelgetés meg ütőfarigcsálás, majd játék sötétedésig. Az előző napi formátum ma is bevált, emiatt játszottunk mindenkivel, és mindenki ellen legalább egyszer, volt olyan meccs, ahol jobbkezes a balkezes ellen lett a felállás (durva volt) folytatódott a szocializálódás, spanolás, ingerkedés. A társaság remek volt, a klíma még éppen elviselhető (azonnal sikerült leégnünk) estére pedig immár mi is kaptunk helyet a BAM egyik tagjánál, Punch-nál. Hozzá 2 csapatban mentünk, aminek a bicajos része a meleg esőben csontig ázott, az autóval pedig némi navigációs zavar lépett fel, lévén, hogy nem tudtak követni minket az egyirányú utcákban, a kommunikációt pedig nullára redukáltuk azzal, hogy a telefonom ázásveszély miatt még induláskor bedobtam a kocsiba.... Végül összeterelődött a csapat, és jöhetett a hajcsizás némi erőgyűjtés végett a másnapi városnézéshez.

Működő ciklopumpa unalmas délutánokra, kertgondozásos edzésekhez.

Hétfő: Ahány városban jártunk, mindenhol igyekeztünk bejárni amit tudtunk, és minden városnak akadt valami jellegzetessége. Vicenzának elég széles utak, és nagy terek jutottak a többihez képest. Megmásztuk a város feletti magaslatot is, részben gyalog egy "ezen egy perc alatt felmegyünk" bazihosszú lépcsősoron, részben bicajjal, ami igen kellemes volt a kis áttétellel, a 150 hajtókar ellenére is.

Mászás bicajjal a város fölé.

Nem nagy divat a vakolat. Az épületek egyharmada pucér volt.

Megálltunk térképészni egyet. Egy percen belül megállt egy futárbob, hogy mit segíthet.:D

A főtéren egy fagyi, egy elsőre kissé marconának tűnő bella signora-tól, aki mint kiderült, megfordult már fővárosunkban. (Basilica Palladiana)

Mint mondtam, nagy tér/vagy inkább sétány. (Viale Dalmazia)

Egyike a milliárdnyi körforgalomnak. Tényleg, ennyi a világon nincs. Itt van az összes olasz országban.

 Lefelé lehetett ereszteni rendesen... Délutánra befért még egy kis játék, meg némi tervezgetés, végül kijött, hogy Padovába menet még benézünk Veronába, ha már itt vagyunk.

Utolsó reggel a casa-nál. Gyönyörűek ezek az arányok a magas ablakokkal és óriási falfelületekkel.

Kedd: Újra logisztikáztuk a kocsit az útra, és elrobogtunk Verona felé. Egy biztonságos mélygarázsból rajtolva, miután leltünk egy kajalelőhelyet, bejártuk a belvárost, sodródtunk a turistákkal a szűk utcákon -fura módon senki se szidta az anyánkat, amiért ezt bicajjal tettük- megszemléltük a szabadtéri színházat a takarékosság jegyében inkább csak kívülről, ellátogattunk Júlia szülőházához és síremlékparkjához is.

Katyusa a nehezen levadászott reggelivel. (Háttérben a Ponte Scaligero)

Stábszelfiiiii a hídon.

Némi bicajramászással csak sikerült felírni magunkat a szerelmespárok közzé a falra. (H.E.A.T.)

Spontán előre beállított romantika egy sírkertben.

Ugyanitt bámulatos részletességű plasztikák.

Hotelbicajok, riksakamion.

Az Arena di Verona szomszédsága.

Jé, egy Legnano.:D

Padovába már sötétedés körül értünk be, de megcsíptük még az utolsó sátorhelyeket. Egy kis nightride következett a B helyszínre a zuhanyzás végett, némi csoportosulás a nagyváradi és a pesti, szegedi sporttársakkal aztán eltettük magunkat másnapra.

Polodromo, Padova.

 Szerda: Wildcard. A polodromo helyszínen zajlott, a Sanmarco és Dodici pályákon. Egy-egy délelőtti és egy délutáni csoport volt összerakva. Délelőtt játszottak a csajok (chickentstop) az olasz Martinával kiegészülve, és a Zsófival kiegészített Kaller/ Csányi Tomi páros alkotta PAS.
Végül is emiatt jöttünk. Sajnálatos módon egész délelőtt szakadt az eső, ami rendesen betett mind a hangulatnak, mind a cipőknek. Na és a pályának. A Dodici csúszott, mint a jég, elég volt egyet pöccinteni a féken kanyarban, és tuti hogy megpördült a bicaj a játékos alatt. Mindkét csapat igyekezett nyélen játszani a meccseket, sok bukfenc volt, láttunk szép mentéseket, végül kiesett mindkét csapat a továbbjutásból. Bár nekünk már csak két meccsen jutott a vizes pályából, a délutáni csoport sem lett gyengébb leosztás.
Első körben játszottunk egy 3-5 at a Hero-in ellen, ahol két ismerősbe is belebotlottunk, Winman és Kruger személyében. Utóbbinak a bicaján letört a fékcsonk két héttel a tournament előtt, így hátsófékkel játszott. Ami lényegesen megkönnyítette a boldogulását a vizes pályán ugyebár.:D
Következő meccsünk az osztrák Qbic ellen zajlott, és itt elkövettük azt a hibát, hogy nem csekkoltuk a csapatot, meg a bírót meccs előtt. Lehet nekünk akármekkora spanunk DJango, ha ő a bíró amikor a honfitársai ellen megyünk, akkor amint necces helyzet adódik, oda fog fújni. Egy gólt buktunk, ami szerintünk nem volt szabálytalan, így 2-3 ra vitték a meccset. Amúgy nincs harag. Bázmeg Jángó.
A harmadik körre felszívtuk az összes vizet, és átmentünk a másik pályára. Itt a Bukaresti PAw Law lett az ellenfelünk, akik ellen sikerült domborítani egy 2-1 et, és azt hiszem, ez a meccs volt a kedvencem.

Amikor kapi és Slepi némi kongószünetre ment, magamra felejtettek a pályán... (© 2014 Amato Federico)

Persze nem azért mert ez volt az egyetlen amit megnyertünk, hanem itt sikerült rendesen, összeszedetten játszanom leginkább. Sajnos, leginkább a kapuban, de ott aztán tényleg jól. Remélem valaki felvette. Ez az új legendám.:D

...szerencsésen kivédtem a szemüket, (mind a hatot) de nem kevés szerencsén múlt a dolog azért. (© 2014 Amato Federico)

A negyedik meccsre visszamentünk a Dodici pályára, az ellenfél a Daltons lett. Velük remekül elvoltunk Vicenzában.
Alessio fékéről kiderült, hogy a fékkar visszatérítő rugója elcsavarodott, emiatt nem tért vissza a fékkar, ami miatt pár perc múlva a meccs indítása helyett el is indult a technikai szünet mérése. Ez meccsenként 2x2 perc, vagy egyben 4 perc csapatonként, eléggé szűkös időkeret. Ha egy csapat technikai malőr miatt ezt túllépi, vagy játszik sérült bicajjal, vagy 2 taggal, vagy, esetünkben, feladja, és az ellenfél vitte a meccset. Szerettünk volna játszani ellenük, így beszéltünk a bíróval, hogy ne méregessen itt összevissza, ennyi csúszás belefér. Megoldották a problémát, hálásak voltak a hozzáállásunkért, majd szépen, kulturáltan játszva beügyeskedtek 2 gólt a mi nulla gólunk ellen.

Az egyik legfantasztikusabb ötlet: tárcsavédő serpenyő. Powered by vasedény, huh?

Zombie Bikepolo. Nem vártunk sok nehézséget ellenük, le is rookie-ztam őket, amire Kapitól jött is egy olyan kontra, hogy "ilyenkor szoktunk rondán kikapni". A csapat a régebbi felálláshoz viszonyítva annyit változott, hogy egy tagjuk sérülése miatt lecserélték az egyik srácot egy, a délelőtti meccseken kiesett Ride That Pony tagra. Nekem ez nem nagyon jött át, jelezve felénk nem volt ez a csere, 1-3 ra vertek minket ebben a felállásban, két gólt az új srác lőtt, egyhez pedig asszisztált passzal és zárásokkal, így elmondható, hogy a meccset leginkább ő nyerte meg. Nem a tagcsere volt a probléma, hanem az, hogy ezt nem közölte sem ő maga, sem a bíró. A pályán tűnt csak fel, hogy a srác akitől előtte kérdeztem pötyögés közben, hogy a Zombie tagja e, azt mondta, nem, az bizony jön szembe, és eléggé része a játéknak.
Mindegy végül is. Jókat játszottunk, lehetett volna erősebb is ez a nap, de annak ellenére hogy wildcardon voltunk, nem voltak gyengék a csapatok.
Csütörtök:
Pickup meccsekre használható pálya hiányában sajnos a wildcardon kiesettek számára kevés lehetőség akadt polozásra. A meccsek estig mentek, utána a felszabadult pályákon pörögtek a shuffle meccsek. Összeakadtam jó pár gyors kezű játékossal itt is, volt néha kemény darálás, de ez leginkább tényleg a játékélményről szólt. Még szerda este vetődött fel, hogy keresünk egy játszható pályát valahol a közelben, és Szőke összehoz oda egy shuffle tournamentet a kiesett játékosokkal.

Csak úgy, mert tetszett ez a bordó/nyersvas/réz/fekete kavalkád.

20 csapat hullott ki a 32-ből, így reális volt az esély, hogy lesz rá jelentkező, szóval nyakunkba vettük a várost, és felkerestünk egy ígéretes címet. A pályát némi bolyongás után fel is leltük, 20 centis palánkkal körbevett példányra akadtunk, ami laza játékra alkalmasnak bizonyult, így Zsófi pár helyen kitett egy hirdetést péntek délelőtt 10-es találkára a polodromoban, hátha akad aki játszana még. Bejártuk egyúttal a belvárost is, talán jobban mint terveztük, majd némi pickup után nyugovóra tértünk.:D
Péntek:
30-40 közötti létszám jött össze a redbull sátornál, ami elég volt egy minimális critical mass bicajozáshoz a városban. Áttekertünk a helyszínre, és egész nap ment az örömködés. Durvulás nem nagyon volt, mindenki betartotta az öt alapszabály legfontosabbikát, "dont be a dick". Nekem valahogy jobban esett így játszani, táskákból és vizes palackokból állított kapura, laza hangulatban.

És ez még csak az eleje. (Picture by Cristian Vlădoaica, Bucharest bikepolo )

Szombat:
A gopro eddigre tele lett, Jule-val (Köszi!!!) megejtettünk egy nagy mentést pendrive-ra, és sűrűn jártam töltögetni ezen a napon is. Eddig is igyekeztem felvenni a magyar vonatkozású meccseket, előzőleg a Bisonst, ma Dodit és az outlawz-t követtem rendületlenül. Remélem, valamit tudok is kezdeni ezzel az anyaggal, mert jelenleg 20 GB-t foglal, de sajnos eléggé őskori a gépem rendes felbontásban megvágni.

A H.E.A.T. Mindenütt figyelt....

Hatalmas meccseket toltak, és bár vágytam egy Dodi vs. Luca (Call Me Daddy) darálásra, sajnos az ötödik helyen elfogyott a kraft. Odáig nagyszerűen meneteltek, de végül nem jött össze az utolsó meccs. Persze egy 5. hely ebben a mezőnyben hatalmas szó, a kapus posztokon játszók is simán földig vernének minket-egyedül.:D
A két utolsó meccs a német Edisons, és a vegyes érzelmeket kiváltó top csapat, a Call Me Daddy között zajlott. (például 2012 ben eb és vb győzelem is játszik)
Utóbbinál érezhető az, hogy mit is jelent ha valaki komolyan veszi az "akarnod kell azt a labdát" szöveget. Végletekig elmentek ha durvulásról volt szó, röpködtek a palánkra szorítások, bekönyöklések, az első meccsen már pár perc után összehoztak Eddynek egy kerékhajlítást, emellett remek passzjátékot, és brutális tempót hoztak. Az első meccset az Edisons hozta. A döntő meccsek hossza egyenként háromnegyed óra lehetett a szünetek miatt, ezt az időt pedig odabent nem nagyon lustálkodta el senki. Luca-t lehet utálni, valószínűleg némi irigység is lehet a sok fujjolásban ami a megmozdulásait követte, de elvitathatatlan tény, hogy nem sok 20 év körüli ember jut el világbajnokságig egy ilyen embert próbáló sportban. Büdös paraszt módon játszott, a bajnokság alatti manővereivel rengeteg durva esést, pl bordatörést is okozott, mindenkinek szíve joga eldönteni, mennyit ér meg neki egy meccs, és mit jelent neki a polo. Nekem személy szerint nem tetszett ahogy előadta a dolgot, de egyértelmű, hogy benne van a pakliban a sérülésveszély. Én biztos a nyakára tekerem az ütőmet néhány játékos helyében, de nem kerültünk össze a csapatukkal. Persze ami késik, nem múlik.:D Érezd az iróniát. Vagy a vasalást. Mindegy.

Azért a skandálás nagyon Edisons-nak hangzott a végén.:D

Vasárnap:
A hazautazásra szánt nap hihetetlenül gyorsan elérkezett, igazából elrepült ez a kilenc nap. Erővel egész jól megbírtuk a sok játékot (powered by konzervgyár!), és sikerült szerencsére a pályától elszakadva szétnéznünk is kicsit ebben az idegen országban. Szerencsére főleg pozitív élményekkel távoztunk, (mint később megtudtuk, Conny-nak ellopták a bicaját...) útba ejtve Velencét, a hihetetlen szélességű (keskenységű?) utcáival, ahol elvétve akadt csak némi zöld növényzet, hidak, lépcsők, gondolák, és nem gondolnád, cifrábbnál cifrább maszkok mindenhol. Bicajt egyet sem láttunk-vajon miért. Ez a város már súrolta az élhetőség határát- egy teleépített szigeten mi a fenét lehet csinálni, ami nem a turizmushoz köthető?

Az első benyomás.

3d streetart.

Taxiállomás.:D

Na oké. Anna mit keres itt?

Ennyi üres tér ritkán akadt utunkba.

Piazza San Marco (a bazilika tatarozás alatt.)

A túlparton a San Giorgio Maggiore.

Növényt csak néhány "parkban" és zöldtetőkön láttunk, és furán hangozhat, de egy idő után hiányzott a szememnek a járdán valami, ami nem macskakő vagy egyéb mesterséges burkolat, lenne legalább néha kavics, vagy akármi.:D

Zöldtető.

Az éttermek előtt a pincérek rendre invitáltak volna befelé mindenhol minket, -függetlenül attól, hogy eléggé szakadt csóró jampin voltunk öltözve- az utcákon hemzsegtek az árusok, a kedvencem az ázsiai néni volt, aki 20 centis, rendkívül részletgazdag rovarokat vágott-origamizott nádlevelekből. Sajna nem élte volna túl a hazautat. (a sáska.) Természetesen mint jó ázsiai, neki is volt egy másolata pár utcával arrébb, aki ugyanezt a bizniszt űzte.

Derékszög/párhuzam? Felejtsd el.

Ez is egy utca.

Építészeknek valóságos kánaán lehet ez a hely a rengeteg szükségmegoldással, a látványosan megdőlt épületekkel, támívekkel az egymásra bukó házak között, ahol két szemközti szomszéd simán összeveszhet azon, melyik nyissa ki teljesen az ablakát, mert odafent bizony már kettő nem fér el egymás mellett... Egy nagy besétálásra gyönyörű volt, (bár a vége felé már masszívan elővett a toporgó hangyabolyban a tömegundor) de képtelen lennék sok időt eltölteni itt.

Kémény, ablakok minden mennyiségben.

"eladó 4 szintes épület, központi fekvéssel, gyönyörű kilátással, saját kikötővel."

Ha valaki tudja, mit rejt a Horváth feliratú, különféle kerékpárokkal illusztrált dobozok valamelyike, értesítsen róla.

Az utcákon jöttek-mentek a különféle vízi alkalmatosságok. Néhány hidacska alatt a gondolások csak járművüket bedöntve fértek át, a gondola orra annyira közel volt a híd aljához.

Gázfőző, currys csirkeleves, halolaj, két kanál, három üres ételhordó, két liter ásványvíz, parkoló, tetőbox, szuzuki, gopro, minden. Élni tudni kell.

Hazafelé éjfél körül, Maribor környékén még nyomtunk egy gerilla levesfőző klubot az éhhalál elkerülése végett, majd nagyon hosszúakat pislogva reggel hét körül beszáguldottunk Debrecenbe.
Szép volt, jó volt, lehetett volna hosszabb (az utazás nem. Az pont így volt rengeteg.). Gyötör a kíváncsiság, hogy egy nagy valag pénzzel és még több szabadidővel mennyi idő után unnám meg az efféle utazgató életmódot, mert bizony nagyon könnyen rá tudnék kapni. Sajnálom hogy nem tudtak jönni az itthon maradtak, hogy együtt üvöltsünk, verjük a palánkot, és utána együtt ünnepeljük kisebb-nagyobb sikereinket, és később ezek közös emlékként kerüljenek elő újra meg újra. Remélem, ennyi firkálással hozzájárulhattam ahhoz, hogy mások is betekinthessenek ebbe a pár napba. A pikáns részleteket majd személyesen átvesszük, elhihetitek, lehetne témakörönként százszor ennyit írni a sok marhaságról ami lement ez idő alatt.:D

Ps: Nem láttunk Ferrarit, vagy Lambo-t. Ilyenek amúgy nem is léteznek.

További képek, powered by Balázstól kölcsönkért Gopro.