Galéria

Van ez a város, Szeged, ahová idén rendre elzarándokolunk, hogy bicajozzunk, pólózzunk, vagy éppen bulizzunk egyet. Legutóbb, a Tavaszi edzőtábor alkalmával feljött az ötlet, hogy a város helyt adhatna egy jó nagy, többnapos, többpályás rendezvénynek is, amit meghíresztelnénk a nagyvilágnak, jöjjön aki tud. Jöttek szép számban a szponzorok, volt fix hely ahol nem kell aggódni ha elszáll egy labda, de valahogy az emberek nem igazán akartak jönni. Nem tudni pontosan, hol akadt el a dolog, de egy hónappal a rendezvény előtt a plakátra kikerült a recalled bélyegző, vissza kellett mondani a nehezen összekunyerált szponzorokat. Dacára annak, hogy az időpont már hónapokkal előtte fix volt, jó páran csak az utolsó két héten jelezték, hogy egyéb programjuk akadt, emiatt rohamosan csökkent a várható játékosszám. Debrecenből végül is egy 4 fős kommandó indult útnak, és ha már szállást se sikerült hirtelenjében rittyenteni, bezsúfoltuk a goldsprintet is a hajóba, mivel az utolsó héten Nagy Gábor még rákérdezett, vállaljuk-e a SZIN-en a szereplést napi két óra erejéig.

Hát hogy a viharba ne!

Elindultunk hát végre először nappali üzemmódban Szeged felé, este 8 körül le is parkoltunk a gáton, kis egyeztetés után becipeltük a cuccokat, sátrat vertünk, és némi városnézés után vízszintbe tettük magunkat.

Reggel annak rendje és módja szerint fel is szedtük a sátrat, és belomoltunk egy ház alá, mivel már 8 óra magasságában is sült a zsírunk a ponyva alatt. A fesztivál a Partfürdő kempingben kapott otthont, így aki nem bírta a vad vizet, választhatta hűtőközegnek a 2 medence egyikét, ha éppen nem talált semmi zeneileg érdemlegeset a színpadok valamelyikén. Előnyös volt a fesztivál abból a szemszögből, hogy viszonylag sok volt az árnyékos hely, és nem kellett a színpadok között kisebb tanösvénnyi távokat gyalogolni. Hátránya leginkább a por volt, ami a pénteki és szombati széllel gyakorlatilag folyamatosan a levegőben volt.

Kaja után fel a bicajra, ideje volt kimenni a pályaépítésre, nehogy már kimaradjunk belőle! Mivel a szétszedéskor össze lettek számozva, könnyen összeállt a sorrend, és 2-3 brigádban dolgozva másfél óra múlva állt is a bál. Játszani már nem sokat tudtunk, mivel a nap durván pusztította a felszínünket, de azért sikerült összerázódnunk.

Detox is megjelent egyetlen Budapestiként, szerencsére ezúttal teljes fékrendszerrel távozott a pályáról a végén...  Megismertük a szegedi tábor újabb tagjait, köztük Katát, és Briant, aki amellett hogy egyetemi hallgató lesz, rengeteg érdekes sztorit darált el angolul sajátos stílusban, csak tudja az ember követni. Képbe került a Lyonból Nagyvárad felé kis kitérőt beiktató András is, akitől elleshettünk pár érdekes trükköt, nem beszélve a bicajáról, ami majd megér egy bike checket. Odakint egyébiránt magasbicajokat és cargókat készített, így remekül kijött Árpival is, aki ezúttal egy extrém hosszú tandem-trikeot hozott össze.

Hamar húztunk is vissza a Szinre, mert 6 tól várt minket a hotdog színpad és a goldsprint. A rendszer patentül összeállt, miután a skittles standról szereztünk némi áramot, és az első 5 percben még nézelődtünk, jön-e valaki, utána viszont már csak arra volt gondunk, hogy megtartsuk az eligazítást, belőjük az ülésmagasságot, meg húzzúk a klipszeket.... egy szóval: pörgött!

Olyannyira, hogy a záráskor még muszáj volt kicsit ráhúznunk, majd azzal vigasztalni a lemaradtakat, hogy holnap is leszünk. Este kimentünk még némi normál áron hozzáférhető sörért, beesett egy két koncert, majd jöhetett a szunya.

Reggel szélzajra keltem, ez némileg élhetőbbé tette az életünket a pályán, ahol folyamatosan pörögtek a shuffle meccsek. Csapatunk alapból csonka volt, így csak akkor variáltunk a véletlenszerű leosztásokon, ha több kezdő került egy kupacba. Nem mindig számoltuk a gólokat sem, ez tényleg a hangulatról és a tanulásról szólt. Ahogy Péter mondta, mi voltunk itt a "nagyok", de azért akadt némi tanulnivaló nekünk is.

A délutáni goldsprint áram hiányában elmaradt (leégett az egyik elosztó) így először rendesen végignézhettem mit művelnek a triálosok és a flatlandesek a bemutatójukon.

Este némi kiülős tanakodásra voltunk hivatalosak, és felfedeztem újra a jamaikai gyömbért, amivel eddig csak Szombathelyen futottam össze.

A következő nap menetrendszerűen zajlott, majd a szombat esti gs után, ami sikerrel zajlott ismét, még benéztünk pár koncertre. Sajna az Aurorán eléggé lányos volt a pogó, sajna megértük azt is, hogy aki rendesen zúzni akar, annak be kell mennie egy Depresszióra....(:S) Jómagam ezt kihagytam, és kivárva a két Porcsint, el is ráncigáltam Katát aludni.

Reggel meglepően gyorsan ment a bontás, így még kimentünk ütni egy párat búcsúzóul. Aztán szétkaptuk a pályát, és ezzel párhuzamosan Árpi teherjárművét, majd átvéve a volánt a többiek pakolása után elszállítottam az elemeket vele a helyükre. Óriási buli volt vezetni ezt a nemtudommekkora, de legalább négy méteres jószágot, a végén már ritkábban néztem a hátsó kerekeket, annyira megszoktam.

Szóval Szeged kitett magáért. A buli költsége 2000 volt fejenként, ami 3 teljes, és 2 fél napra egyáltalán nem sok, figyelembe véve a zuhanyzót, és azt, hogy simán otthagyhattunk volna esténként mindent megőrzésre. Sajnos a létszám nem lett óriási, de ez annyira nem nagy baj, legalább mindenkinek meg tudtam jegyezni a nevét. Szerintem legközelebb ha ilyen van, mindenki jó előre döntse el a szereplést Szegeden, és szarja le ha épp akkorra közbejön valami, már ha érdekli a pólózás annyira, mint minket.