Az idei évben egy helyett három országos selejtezőt rendezünk meg, melynek összpontszáma fogja eldönteni, melyik csapatunk lesz jogosult az Európa bajnokság főtáblájára, illetve wildcard (vigaszág) csapatába.
Ez persze csak a hivatalos indoklás a bajnokságsorozatra, a hangsúly részünkről főleg azon van, hogy az eddigi lappangás után kicsit felpezsdüljön a hazai poloélet!

Lézermacskák is akadtak szép számmal!

Előre mondom, néha talán őszintébb leszek a kelleténél, de nem célom megítélni, beskatulyázni senkit. Az egész stábot szeretem! Ne sértődjetek meg, ha szubjektív leszek néhol, nem vagyok tényfeltáró cikkíró.:D Ezeket a monológokat főként magamnak írom, hogy visszaolvasva megítéljem, milyen módon láttam dolgokat ezelőtt.

Szombaton keltünk, a város csendes volt, és sötét. A macskák aludtak, a denevéreknél pedig épp éjszakai szolgálatváltás volt, így viszonylag gyorsan tudtunk haladni a kihalt utcákon egészen a Sebestyén-kúriáig, ahol is becsekkoltunk a Taxiba. Az igazság az hogy rájöttünk, legyünk akármennyien egy útra, bármekkora autót tele tudunk rakni...

Viva Debrecen!

A várost ismét a H.E.A.T (Három ember alkalmi társulása, külföldön T.M.C.C)képviselte, míg Katyusa, a 3 magyar városból verbuválódott Chickenstop csajcsapat tagja, Évi Éva és Dodi Johanna társául ígérkezve indult útnak.
Gabi és Slepi kiötlötték rendkívül zen filozófiájukat a napra, amit megosztottak velem is: barátságosak leszünk, haverkodunk, nem szívózunk, nem fikázunk, nem kakaskodunk senkivel, ez egy szuperjó nap lesz!
Ekkor jöttem rá, hogy megvan bennünk a potenciál a hasonló gondolatokra, mivel én is így terveztem a dolgot. Elmorzsoltam egy könnycseppet, amíg rendbe tettük Gabi frissen félbevágott körmét, aztán lassan és szokatlanul csendesen útra keltünk.
Az út viszonylag gyorsan telt, az Mr2 (szarkazmus on) változatos, és igen jó zenei repertoárjának fütyörészését Slepi "ugyan azt a dalt hallgatjuk?" kérdése is csak rövid időre szakíthatta félbe, és beígért egy alapos szerelési bemutatót nekem a vokális gyalázatért, amit elkövettem. Gabival valószínűleg súlyzózni fog...
Szegedre időben érkeztünk, némi pakolászás és szerelés után birtokba is vettük a "csak csapatok részére!" fenntartott mezsgye legvégét, ami, mint később kiderült, remek ötlet volt.
Nyolc csapat állt össze a mai napra, mégpedig a következők:

 8AM (Dova, kRisz, Peti)
 Clique (SzandiG, SzandiV, Brúnó)
 H.E.A.T. (Csipisz/ Kormi/Slepi)
 Chickentstop (Dodi/Kata/Évi)
 PAS (Kaller, Bencu, Bali)
 Random Trip (Árpi, Sinred, Tamás)
 the bisons (Zerge, Wackor, Jule)
 Random team - egy, az országban itt debütáló nagyváradi srácokból álló csapat, akiket ez úton is üdvözlünk köreinkben!

Hammertime és norulz egyetértésben.

A bemelegítő bedobálós meccsek után 7 darab, 4 meccset tartalmazó kör várt ezen a napon a csapatokra, a később érkező váradiak Random csapatát az első 2-3 körben véletlenszerűen összetákolt hármasok képviselték.
Nekünk az első kör már csak egy szinttel lehetett volna keményebb, de így utólag, jó volt egyből egy nehéz csapattal összemérni magunkat. Felmentünk tehát a pályára, és jött szembe a Bisons....
Zerge, és a fél éve balkezesként játszó Wackor mellé Jule állt az alapvonalra, aki amellett hogy jól boldogult a kapuban, a kromoszómáiba kódolt jellemzőit is remekül kamatoztatta a pályán, ha valakit blokkolni kellett. Mert keménykedés ide vagy oda, a polos úriember kell hogy legyen, s mint olyannak, nem illendő legázolnia egy hölgyet, ha ő épp sarokba szorít minket.:D
Wackoron azért érezhető volt a balkéz miatti stílusváltás, de hatalmas tiszteletet érdemel az, hogy eljutott erre a szintre "másik kezesként". Kipróbálás erejéig én is nekifutottam már a dolognak, de eléggé csúfosan éreztem magam a pályán, a legalapvetőbb polos funkciókat sem tudtam ellátni, szerintem egy zéró tapasztalatú kezdő megenne biciklistől....
Vannak pillanatok, amikre sokáig emlékezik az ember, mint referencia pont. Persze ezek kicsit helyzetfüggően alakulnak ki, de komoly lökést adhatnak az adott eseménynek.
Ilyen volt az, amikor Gabi alátette az első gólunkat a tournamenten a Bisonsnak. Innentől már nem számított, hogy a mecset derekas védekezéssel is 3-1 re elbuktuk a 10 perc alatt, magunknak bebizonyítottuk, hogy megvan a lehetőségünk a fejlődésre. Magasztos duma, de ha valaki a saját kisebb érdemeit nem tudja értékelni, nem jut messzire semmiben. Különösen abban nem, hogy tisztelje akár az ellenfelét, vagy a csapattársát.
Különösen tetszett a nap során az, hogy mintha kicsit mindenki zenbe fordult volna. Persze megvoltak a kivételek ebben is, de a legmogorvább, legkötekedőbb srácok is sokkal pozitívabb formában voltak, mint megszoktuk őket. Persze lehet csak nekünk játszott be a csillámpóni szemüveg, végül is mindegy.
A következő meccsünket Kallerékkal vívtuk, velük Kyovban voltunk egy klánban az első nap Bench minorjában. 4-1 re hoztuk a játékot, bajtársiasan szétosztva a gólokat, csak Slepinek viszketett a tenyere egy másodikért....
Egy baráti játékos azt mondta, nincs játékstílusunk. Hogy ez pozitív, vagy negatív, egyelőre nem tudjuk, de igazoltnak látom a dolgot. Elvileg ugye Gabi volna a kapusunk, de rengeteget van kinn aktívan a pályán. Slepi lenne a legalkalmasabb labdaszerzőnek, mert veszettül fordul és jókat passzol, és góllövésben is eredményes. Én kéne legyek ugyebár a blokkoló ember, aki kapura megy, mert balkezesként nekem és Gabinak akad némi előnyünk jobbosok ellen. A bajnokságon viszont sokszor kerültem kapuba, vagy hátvéd pozícióba, és néha még a védés is jól ment, annak ellenére, hogy egy 100 éves tölgyfa reflexeivel bírok többnyire....
Nevezzük stíluskeresésnek a dolgot.

A polo szegeden lángossal kezdődik. Éééétem?

Jött a meglepi meccs. Dova és Peti Szegedről, és Krisz a fővárosi csoportból.
4-3 ra hozták a meccset, és az egyik legkeményebb küzdelmet ellenük vívtuk. Kicsit szétszórtak voltunk ugyan, de jó helyzeteket hoztunk ki, ők viszont valahogy vissza tudták lassítani a meccs tempóját annyira néha, hogy Krisz egy egy jól időzített manőverrel újra ritmust váltott, ezzel nem kevés meglepetést okozva. Nem arról beszélek, hogy Peti meg Dova csak úgy ott voltak a pályán, és némán asszisztáltak, ellenkezőleg. Hatásosan elhitették velünk, hogy vinni fogjuk a meccset, és be lettünk altatva néha keményen. Megágyaztunk a sarkokban, és hasonlók. Krisznek pedig határozottan előnyére vált a sok Dodival együtt eltöltött edzésidő.
Ez is egy jó tapasztalat, hogy ha nyerni akarsz, érd el, hogy a te tempód uralkodjon.
A negyedik kör a váradiak ellen nekünk kedvezett, de láttam rajtuk azt a fajta elszántságot, amivel nem adja fel az ember, és ez kell ehhez a sporthoz. A váradi csoport még nálunk is zenebb volt, felvették a hülyeség ritmusunkat, és velünk mulattak végig. Reméljük, hogy amikor csak lehet, részesei lesznek a honi poloéletnek, mert bár van közöttünk egy vacak politikai határvonal, közénk tartoznak.

A nagyváradi stáb volt a kedvencünk!

Az ötödik körben egy szegedi-fővárosi-győri triót kaptunk, Árpit, Sinredet és Csányi Tomit. Árpival sokszor meggyűlt a bajunk, ő egy olyan figura, akit leginkább a Mad Maxben tudnék elképzelni. Sok esetben indokolatlanul veszélyesen játszik, és bár nem áll szándékában durvának lenni, egyszerűen úgy sikerül, ha nem kerül valaki aki hatékonyan kizárja. Ez pár alkalommal nekem sikerült, néhányszor a többieknek, szerencsére mindig akadt, aki ez idő alatt rástartolt a kapura. Tomin meglátszott az, hogy egyedül maradt polosként is lehet fejlődni, a célzásban sokszor brillírozott, nem nagyon hagyhattuk üresen a kapunkat.
Jött a hatodik kör. Szegediek, fiatalok. Szandi Gábor és Viktor, megfejelve egy Brúnóval.
Gábor inkább a kapuban akasztgatta el a labdáinkat, Viktor jól kihasználta a hirtelen adódó lehetőségeket a felszabadult pályán, Brúnó technikásan manőverezett támadáskor. A passzjátékuk hatékony volt, 2-3 jól begyakorolt stratégiát láttunk tőlük, amiket így utólag már ismerünk, a pályán még csak szoktuk őket. Látványos, pörgős és agressziótól mentes meccset játszottunk. Még a várva várt Slepi vs Brúnó performansz is elmaradt, valószínűleg mindketten készültek a másikból mire eljött ez a meccs. Ami személy szerint a kedvencem volt, és ahogy hallottam, a depóban is jelentős kiabálást váltott ki minden jobbféle manőver. Ezt a meccset még Dodi is végignézte.:D

Booring?:D

Utolsó kör, a Boss monster. A neve ezúttal Chickenstop. Csak 6-1 re vertek meg minket. Egy csapat, amelyik nem célozta meg az Eb-t, Dodi ugyanis csak edzés jelleggel jár hazai meccsekre. Miért? "Ez neki homokozó." Irigylem ezt a srácot minden idegesítő manőveréért, hogy úgy rajzol körül egymaga egy relative jól játszó csapatot, mintha egy csoport óvodástól venné el a tízórai kőrözöttes kenyeret a mackósajttal együtt. Amikor nézem a játékát, az jut eszembe, hogy ki tudok rakni egy rubik kockát 47 másodperc alatt-egy japán srác ugyanennyi idő alatt kirak ötöt. Ellestük ugyan néhány trükkjét, de míg nekünk azok komoly odafigyelést igényelnek, nála olyan rutinnal vannak jelen, mint egy lélegzetvétel. Azért nem véletlen, hogy a Vb-n is ott volt a top 3 ban a játékával.
Nem tudom, mit kezdenék, ha valami oknál fogva edzőtársam lenne. Az a mértékű frusztráltság, amit ez a tudásbeli különbség okoz, már lehet megérlelné a gondolatot a fejemben, hogy az időmet más elfoglaltsággal töltsem. De lehet, hogy ösztönözne, hogy tegyek meg mindent annak érdekében, hogy utolérjem.
A lányok. Mert hogy Katyusa, és Évi is a csapat tagja volt. Eleinte nem nagyon merészkedtek a közelébe az ellenfélnek, de ahogy pörögtek lefelé a meccsek, egyre inkább nekibátorodtak. Jó volt látni, hogy a reggeli játékukhoz képest mennyivel jobban játszottak, blokkoltak, lőttek. Annak ellenére, hogy a csapatuk nem vesztett el egy meccset sem, nem ültek le egy egy sarokba, hogy majd a Dodi elintézi.

Walking dead in szeged.

A meccsek végeztével a depóban előkerült a nyírbélteki házipálesz, és módszeresen megvendégeltük a feleinket. Mindenki, aki ivott velünk, önszántából tette, vagy legalább is úgy tett, hogy hamarabb szabaduljon.:D
Az este szolid városnézésbe ment át, GYALOG. A többit képzeljétek hozzá.
A másnapra most nincs kapacitásom, így kerek ez a sztori ahogy van. Címszavakban: bench minor amit a szegediek vittek, sok marhaság, shuffle meccsek, még több marhaság, aztán indulás haza. Remekül szórakoztunk a hétvégén, reméljük, a debreceni fordulón is ott lesz, aki teheti!