Az idei évben harmadik alkalommal rajtolt el a miskolci szervezésű kondenzgyík maraton. A tavalyi képek között találtam pár ismerőst, akik sárral és falevéllel gazdagon kidekorált bicajaikat tologatták, mit ne mondjak, nem volt egy komoly kedvcsináló. Az előző két alkalommal keményen rájárt a rúd a versenyre, sokan meséltek lábcsúszkálós tologálásról, ami -töredelmesen bevallom- nem igazán az én műfajom.

Az eddigi bicajozásom főleg a polo-ról szólt idén, (halkan jegyzem meg, hó végén egy 10 napos trip van tervben, melynek során az olaszországi szervezésű bikepolo európa bajnokságot is végig szándékozunk polozni... ha már összejött a kvalifikáció!:D:D:D) így nem igazán sikerült komoly energiatartalékokat szereznem, mint ahogyan edzéskilométereket sem. Viszont jelentem, látványosan javult a kerékpáron maradásra való képességem.:D
Az időjárás megkegyelmezett a szervezőknek és versenyzőknek egyaránt, mi Katával megeresztettünk egy előzetes regisztrációt is, aztán lesz ami lesz alapon jött némi fuvarszervezés, és márt úton is voltunk Oroberto fórumtársékkal Miskolc felé. Nekem a penzum 2darab 28 kilométeres kör volt, amit még kinéztem magamból, Kata vállalt egy kört, tekintve hogy a női előnevezettek száma a közép távon nem volt valami sok.
Megérkezve a rajt/cél zónaként funkcionáló majális parkba (ahonnan egyszer már "rajtoltunk" Bükk TT ügyében is) a forgatagban előkerült még pár debreceni ismerős, és a teljes nyíregyházi paletta. Utóbbi kapcsán azt kell mondjam, elég komoly kapacitású társaság állt össze náluk, mindenhol ott vannak, és eléggé keményen oda is teszik magukat.
Nem igazán foglalkoztam azzal hogy verseny-orientált legyek, inkább arra igyekeztem odafigyelni, hogy ne lőjem el magam nagyon az elején, hogy maradjon energiám a második körre is, és úgy általában, tempósabb turistaként kívántam bicajozni egyet. (ha erre telik ugyebár, ezzel kell beérni.:D)
A rajtomat sikerült egy cipőtalpba vagy pedálba akadt kaviccsal féllábasra összehoznom, ami miatt a gyorsabbakkal elhúzás előre most nem jött össze, így az aszfaltos lejtőn bár megvolt a 40-50 körüli tempó, de már túl zárt volt a boly ahhoz, hogy megkockáztassak egy kis előzgetést. A pálya csontszáraz volt szinte mindenhol, a pocsolyákat szép íveken lehetett kerülgetni. Az első lejtő nem lett a kedvencem első körben, rendesen beszaratott ahogy beérkeztem 40 feletti tempóval egy rakás összevissza kanyargó nyomvályúba, szerencsére a 4 barra fújt 2.1 es csirkegumijaim sem sodródtak el (még lehet, hogy visszaszokok erre a méretre?:D) de amint megszoktam, már teljes volt a kontroll. Akadt még pár meglepetés út közben, egy, az út egyharmadát birtokló fát is majdnem felcsippentettem a hátsó kerékkel, amikor szűk követési távval haladtam két sporttárs mögött, de szerencsére ezeket már a második körben jó előre tudtam kezelni, lévén, hogy azt majdnem magányosan tekertem már végig. Előttem haladót nem sokat értem be, és igyekeztem elszökdösni ha valakit megláttam hátul. Az újabban divatos 17.58 grammos "műanyag" kulacstartók ismét jelesre vizsgáztak, imádtam kerülgetni a széthagyott 10-15 darab kulacsot a lejtőkön. A nap végig sütött, ami az erdőben helyenként kicsit kényelmetlenné tette számomra a légzést, (páratartalom) de ahol volt némi légmozgás, igazi bicajos barát klímát sikerült élvezni. A füves mászások azért eléggé leszívták az agyamat, de ezekből nem volt sok. Második körben még némi felhőzet is javított a dolgok megvilágításán. Akadt egy kicsit necces lejtmenet, ahol a magas fű miatt észnél kellett lenni, mivel az út igen nyomvályús volt alatta, csak a vakszerencsémre foghatom, hogy sikerült megtalálnom elsőre a nekem való csapást. Láttam pár perecelést is, szerencsére nem volt komoly kimenetelük, bár hallottam olyan takarásról is, ami talán kartöréssel zárult...
A frissítők rendben voltak, volt mindenből mindenhol rendesen, töltöttek kulacsot, kézbe feladták ha áttekerős volt, flottul meg volt oldva. A pálya jelölése nekem megfelelt, bár egy-két helyen, főleg lejtőből felfelé induló élesebb kanyaroknál talán nem ártott volna valami előzetes nyílféle (bár lehet hogy volt, és csak én nem figyeltem fel rá) elkavarni nem sikerült, szóval a jelölés is jól vizsgázott részemről.
A meleggel meglepő módon nem volt komoly bajom, a két körön össz-vissz másfél liter ilyen-olyan folyadék ment le, meg egy fél banán, és pár darab nápolyi kellett a túléléshez. Az első köröm 1:34 re sikerült, reméltem egy gyorsabbat másodiknak, és érzésre gyorsabban is ment, mégis hosszabb lett 12 perccel. A vége 3:21:10 lett, aminek alapozásom fényében igen csak örülhetek, egy 8. helyezést ért, tájékoztatásul még megjegyzem, hogy a kategóriám első helyezettje 2:22:23 at ment..../igen anya, ő is biciklivel volt/
Akadt debreceni dobogós is, Laborc Dani hozott egy 3. helyet, Katyus pedig egy elsőt, valamint egy női rövidtáv abszolút második helyet is!
Egye fene, ha jövőre is jó idő lesz, jövök megint.Köszivoltam.