Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 2015. Eme év derekán újfent, immáron negyedszer került megrendezésre a miskolci Kondenzgyík maraton, s a környező városok, települések s falvak lakosainak kerékpáros hányada (,már aki nem a határon túli Crater Maratonra ment,) azon tépelődött, vajh' milyen gumikeveréket s tömlőnyomást választva teheti kerékpárját a legalkalmasabbá arra, hogy eme megmérettetésen a lehető legjobban teljesítsen.

Nem volt ezzel másképp történetünk főszereplője sem, aki mindezt megfejelte egy kerékpáros polo edzésen talajba térdeléssel, s így, mint olyan, a megmérettetést megelőző hét szerdájától meglehetősen borús gondolatokkal készült a futamra. És főleg, sántikálva. Még fék légtelenítés közben is, bár akkor az ingerültségtől kicsit kevésbé.

Fotó by Andó Ágnes, szabadnapos sporttárs.

Felvirradt a nagy nap, s hősünk harmadmagával gépkocsin robogva megérkezett a bükk hegység lábához. A jármű utasai között leledzett Korcs, a Bringabuzi vezető Bloggere, (Beszámoló) és Katyusa, a Katyusaproducts tulajdonosa és egyetlen női, és egyébiránt bármilyen nemű alkalmazottja is (ha a külsős munkákat nem számítjuk.)
Korcs úr meglehetősen magas véralkoholszintet ért el az előző esti dorbézolása során, és ennek ellenére volt képe merev villával rajthoz állni, de derekas ember lévén fel sem merült benne, hogy a 2 körből egyet is feladjon. Nem volt ezzel másképp Csipisz úr sem. Katyusa, a trió hölgytagja egy kört tervezett a napra, de ne higgyük, hogy ezzel mentesült a handycap kritériumai alól....
A rajt után a felvert por fellege talán Miskolcról is jól látszódott, ahhoz viszont biztosan elegendő volt, hogy az élmezőnyön kívül mindenkinek lecsökkenjen a komfortérzete. Az első kilométer után kissé alábbhagyott a lendület, bár néhányan még húzták felfelé a hegyen egy darabig, a mezőny főszereplőnkre eső része egy 10-12 km/órás átlagtempójú vonalba rendeződött-érthető módon az út bal oldalán, ahol néha jutott némi árnyék. A tempót ki ki ízlése szerinti erővel hozta, volt aki zihált, nyögött, de akadt aki sztoikus szuszogással tapodta a pedálokat. Csipisz úr az utóbbit érezte úriemberhez inkább illőnek, így igyekezett nem megpusztulásig hajtani magát, mert két körre rendezkedett be. Térdfájása a kilométerek során feledésbe merült, s délcegen kitekert bármit, amit csak elévetett a sors, vagy a pálya nyomvonalvezetése. Igyekezett megjegyezni az esetlegesen később nehézségeket okozó, technikásabb részeket, és elviselni a nap égető sugarait, miközben a füves sztyeppén nyargalászott fel s alá. Az egyik, emlékezetesen problémás szakaszt a verseny szervezői idénre megszabadították a magas fűtől, így sebesen lehetett haladni a tökéletesen felismerhető nyomvályúk között. A soha véget nem érő füves mászókázás is véget ért egyszer, és már csak az erdőből kiérve kellett felismerni, hogy az aszfalton felfelé van a tovább, így hamarost be is fejeződött az első kör.

Fotó by Pityke

A másodikra jóval kevesebb versenyszellem volt várható, mivel a rövid táv letudta az adagját. Csipisz úr nem is látott senkit sem maga előtt, sem maga mögött a célkapu környékén, így igyekezett motivációt meríteni csak úgy a semmiből, valamint a frissítő asztalról felmarkolt banánkarikákból. A matekkal amúgy hadilábon álló Csipisz úr sebtiben kifejszámolta, hogy előző évi köréhez képest körülbelül két kilométerrel előrébb jár azonos idővel számolva. Az egyórás terv a következő mondatokká állt össze: ha elöl feltűnik valaki, azt utolérted. Ha utolérted, meg is tudod előzni. Ha ez megtörtént, nem szabad hogy visszaelőzzön.

Sok idő telt el, amíg feltűnt az első páros. Ezalatt hősünk sem tétlenkedett, igyekezett a tespedő 10 es ülve pörgetés helyett kicsit állva taposni, hogy így akár 50% kal is megnövelje csigatempóját, valamint ismét fellevegősödött hátsó fékével jóval merészebben ereszkedett lefelé az immár üres lejtőkön. Érezte hogy gyorsabb, csah úgy repkedett az út közepén gubbasztó kis sziklakupacokon, és igyekezett beérni azt az első két ellenfelet. Azután a többit, jött sorban a 4., 6,7,8.... nem is érték utol, egyikük sem. Az aszfaltos részeken a kormányra kuporodva taposta a nagytányér-kónuszt, vagy kicsit visszább, ki figyel erre.... Frissíteni nem állt meg, inkább futtában vett fel némi folyadékot, miután kulacsa porszárazra csappant már eljátszott egy utántöltés gondolatával, de ezzel le kellett volna mondania jó néhány előzésről-így csak elkapott egy pohár vizet az utolsó kilométerekre, és cammogott tovább felfelé.
Egy hirtelen kaptatón aztán megtörtént a lehetetlen, kerékpárján elöl kistányérra váltás helyett leesett a lánc. Csipisz úr nem esett kétségbe, sebtiben felkapatta a rakoncátlan jószágot a helyére, közben hangosan szidalmazva annak gyártóját, a kocsisképzőben is heves fuldoklórohamot kiváltó szókészletét megcsillogtatva. De még eme monológ közepette is meghallotta, hogy követője akadt, aki elszántan próbálta visszaszerezni vezető pozícióját.

Fotó by Molnár Tibor úr!

Ebben a pillanatban főszereplőnk akár azt is mondhatta volna, hogy jó volt ez így, fáradt is vagyok, hadd menjen, de nem mondta. Egyrészt mert nem volt kinek, másrészt mert semmi vesztenivalója nincs annak, aki egy versenyen utánamegy az őt megelőzőnek. Kisebb emelkedők majd lejtők jöttek, s jól is jött az előző körben megjegyzett néhány rész, főleg a tempós ereszkedésből nyíló tripla 90 fokos forduló, melyben heves váltogatás és gyorsulás kellett ahhoz, hogy sebessége csak annyit változzon, amennyire feltétlenül szükségesnek érezte. Az erdőből kiérve immár azonnal jobbra fordult az aszfaltos mászásra, és igyekezett minél több erőt a kerékpár előrehaladásába fektetni, csak néhány kalóriát pazarolt el arra, hogy néha hátranézzen. A célvonalig sikeresen megtartotta előnyét, így 8 percet javítva előző évi idején kategória 6. míg abszolútban 24. helyen érkezett célba. Ez részben betudható volt az előző hónap két, egyenként 100 km feletti országúti kerékpáros körének, melyek kicsit segítettek feloldani az "alig tekerek" mondakör negatív bélyegét, így Csipisz úr úgy vághatott neki a futamnak, hogy tudta, nem fog belehalni. Maximum 1/16 od részben, azt meg ki lehet bírni.
Katyusa, csapatuk hölgytagja egy kategória 1. és abszolút női 3. helyet hozott, az ő handycapje pedig az volt, hogy a hátsó váltója némi technikai gubanc miatt nem váltotta rendesen a sor felső 3 fokozatát.... Korcs úr is beért, nem adta fel, bár furán mutatott a kezében az ízesített sör.:D
Tanulság a végére? Néhány. Többet kell tekerni, és főleg többet kell inni. Persze vizet, előtte, közben, utána.

Szervezőknek köszönet, szerintem ez egy jó kis pálya, aszfaltokon lehet pihengetni kicsit, a póló brutálisan beteg színvilágú megint (de bírom.:D)
Ave vasárnapi futamok, Ave heroikus ellenfelek, és Ave fotósok, akik mindig ott vagytok, és a közösséget segítitek munkátokkal! (Még unalmasabb lenne a post képek nélkül, még így is, hogy mindegyiken én vagyok.:D)

Ciao!