Sikeresen szerveződött az FGH-szülinapi játéksorozata, bár jöhettek volna többen is, azt viszont nem egy indulótól hallottam, hogy ez volt a best alleycat ever!

Miután bő egy hónappal előtte felszabadítottam ezt a hétvégét, teljes lelki nyugalommal karikáztam ki párommal a nagyállóra. Itt kellett találkoznunk Gellérttel és Dagival, akikkel együtt terveztük a fővárosig tartó hosszú utazás lebonyolítását.
Kis tiszteletkörünk során a pénztáraknál kiderült, hogy az általunk az Elvirán kinézett ic valójában nem is tartalmaz kerékpárszállítót, így-jaj de jó- kénytelenek leszünk az állomás vendégszeretetét és klímáját élvezni még másfél órán keresztül.

Dagi teljesen felháborodott, álmos teste kívánta az alvást, de a hátralévő időt a tőle megszokott gondos berendezkedés után kénytelen volt fékbetétcserével és "nem fog ez a lánc elszakadni?" szerű kérdésekkel eltölteni. (amúgy de. Elszakad majd.) Így sikeredett, hogy nyolc utáni rajtunkkal végre elhagytuk a várost. Ahol élek....

A vonaton sem unatkoztunk, ugyanis Dani (ki hitte volna?) elhagyta a szemüvegéből a bal lencsét.

Kerestük mindenhol, de főleg a két ülés közzé beesve,(igazi nőgyógyász módszerekkel) de sajnos nem találtunk rá.
Megelégelve a kutatást, álomba is szenderült, ez által is hozzájárulva a mi, vagyis inkább az én szórakoztatásomhoz.
A fővárosba érve kisebb eszmecserét folytattam a gps-sel, hogy legyen valami fix útvonaltervünk ahelyett, hogy elindulunk, nem találunk oda Kimurához és éhen veszünk. A küldetés sikerült, így lecuccolva és bekajálva indultunk el nem sokára a rajthoz, amihez fel kellett jutni a vár mellé. Persze légvonalban rövidebb. Lépcsőn meg méginkább.

 

Itt röpke fél óra szocializálódás után osztották a manifesztet szervezőink (nevüket fedje homály, ki tudja ki olvas itt...) amelyen egy betű, és négy "csomag" felvételi-leadási pontja volt felsorolva.Ilyen manifesztből volt négy, amint eggyel végeztél, vissza a bázisra a következőért. Mind ez szobrokhoz, vagy terekhez, vagy lépcsőkhöz kötve- a váron belül.

A várról illik tudni, hogy területe aránylag kicsi, és ezt 50%-át épület, a többit macska vagy térkő borítja illetve egyéb, virsligumival nehezen vagy egyáltalán nem járható dolgok, pl lépcső. Volt itt váztörés, felütéses defekt, széthulló fékkar, elhagyott ez-az, és ha éppen valakinek nem pittyegős volt a csengője, annak nem nagyon kellett erőltetnie magát, hogy észrevegyék.

Külfődi lévén bolyt alkottunk, melyben Vitéz és Manna szervezte az útvonalat, én meg értetlenkedtem.:D Igyekeztünk kultúráltan közlekedni, de bevallom, bár a vázam komfortszintje vagy a rázkódással szemben mutatott ellenállóképességem elég nagy, egy idő után ahol csak lehetett, a hepehupás aszfaltjárdán (100-105% ig terjedő egyéb felület) bonyolítottam le a közlekedést.

Némi követő taktikával sikerült feltérképeznem a várat, így a harmadik manifeszttel a kezemben félig meddig véletlenül leszakadtam Manna-Kata és Vitéz útvonaláról.

Amúgy eme "remek" képekért a fedélzeti kamera a felelős, ami a rázkódás ellenére egész szépen helytállt. A dátum nem nagyon stimmel, hát még az óra, de igazából mindegy is.
 

Miután magamra maradtam, igyekeztem úgy intézni, hogy az útvonalam inkább hosszabb legyen mint velőtrázó. Így maradt a már vázolt járdázás, és az egyetlen aszfaltos "Az úri utca" By Döme. illetve a Gránit lépcsőt aminek az aljában volt a cp nem szerettem volna lefelé beadni, mivel kissé csúszott a stopli a lépcsőfokokon.

Ez itt persze nem a gránit lépcsősor...:d
Szerencsére gyorsan kiismertem magam, és ahol sejtettem rövidítőt, ott tényleg meg is volt, így az utolsó két körben sikerült jelentősen lefaragnom a menetidőmből. Egy menethibára emlékszem, ami miatt volt egy plusz futásom a Bécsi kapu és a Huszárszobrok között a várfalon. 

A legvégén utolértem Gellértet, aki sokáig a majdani győztes nyomait követte, de mivel én bicajostul másztam a lépcsőket, és bekevertem a végébe egy kis járdázást hirtelen dezorientáltságomban, ketten is megelőztek, így kaptam meg a hatodik helyet, amivel amúgy teljesen elégedett vagyok. Lányok között Manna és Kata kiegyeztek egy holtverseny első helyezésben, míg a női győztes Kiscsúcs lett. Danink aki más fonalat követett mint mi, eltépte a láncát. Amint befutott a nép nagyja, és kiéltük az evés, az ivás, és más kerekének firkálása című perverzióinkat, megerősödött bennünk a hűvös szellő hatására az igény egy kis mozgásra. Így nem volt más választásunk, mint elbolyozni az afterparty helyszínére.

 Az út során kaptunk némi rendőri felvezetést, majd tettem egy kis kitérőt Kicsiék lakására a kamera képeinek közreadása végett. Ezután következtek a spinoff programok, úgy mint a trackstand, a footdown, a skid és a bunny hop. (a sorrend nem biztos hogy így volt.)
A trackstandet szoros befutóval Dagi nyerte, aki a végén egy lábbal is megállt vagy 10 másodpercig (első keréken való lábsegítség nélkül!) A többi számot pedig a trükközős részleg nyerte, a bunnyt pl Viktor valami eszméletlen magassággal (számot nem tudok, talán 68 centi lehetett, vagy több.)

Külön érdekesség volt a skid szám, ahol a tradicionális skiddel ellentétben nem volt hosszú nekifutás, ellenben a kb 50 méter gyorsítás után egy beláthatatlan derékszögű kanyart bevéve kellett berongyolni a bowling-bábuként felállított kulacsok közzé. A cél természetesen a minél több borítás volt 3 nekifutással. Nekem ez a rész komoly kihívás volt, egyrészt a kanyar balos mivolta, másrészt csekély skidtudásom miatt. Így sikerült öt kulacsot beszednem, míg a dobogósok 14és17 között teljesítettek. Megelégszem azzal a ténnyel, hogy megúsztam zakó nélkül, és nem ütöttem el senkit.:D
A parádézás után levonultunk a pincébe, ahol szolid-vagy kevésbé- mulatozásunkkal emeltük a hely fényét. Volt itt Punk tribute koncert by Cookie Crew olyan kiválóságokkal mint pl az Exploited, az asztalok vázául szolgáló lábbal hajtós varrógép pedálrácsa folyamatosan pörgette a lendkereket vagy verseny, vagy csak edzés jelleggel. Voltak persze mindenféle betűtípussal le nem írandó dolgok, ezekről csak annyit hogy 4921˝¨ˇŁ$*#&@NejÁÁÁcccavaqKuval.....


Nekem nagyon tetszett a verseny. Nem helyi indulóként is sikerült tartanom a mezőny elejét a 39 induló között, így ténylegesen élt a koncepció, miszerint a fővárosi bicajos sincs előnyben. Persze akár egy két cp azonnali ismerete is jól jöhetett, és minden bizonnyal meg is volt, de pl azért kettőt én is helyből tudtam. A bevezetőben említett best alleycat evert többen is felvetették, szóval azért valami csak van benne. És hogy válaszoljak egy ittasan feltett kérdésre, amire a kérdező sem emlékszik: Igen haver, volt értelme!