Még úgy két hónapja bukkant fel az ötlet, hogy valahogy össze kéne tenni magunkat a nagyváradiakkal. Ugyanis poloéletük alakulóban van, András haza tért, és üti a népet.:D

Felvetődött néhány verzió, aztán csak maradt az, ami még egy bő hónapja látott napvilágot a Deacon: november 6-án (korábban ötödike.:D) átmegyünk, és minden különösebb körítést mellőzve játszunk egyet a Szováta utcai pályán.

Slepi, Katyusa, Kormi, és Csipisz. Négyre csökkent az utaslétszám, amit kicsit sajnáltunk, aztán amikor kényelmesen bepakoltuk magunkat a Slepitourist ignisébe, már nagy duzzogva beletörődtünk a dologba. A kelő nappal szemben haladva faltuk az kilométereket, miközben koncentrált hülyeségkitöréseink visszahangja rohamosan párásította az ablakokat....
Hamar oda is értünk, egy laza óra alatt már parkolási manőverekig is eljutottunk, és ott állt a pálya.
A beígérthez híven szép új aszfaltlap, körülötte drótkerítés, ami néha ugyan kiengedte a lasztit, de amúgy remek játszhatóságot biztosított egész ottlétünk során. 

Kapunak bőven megtette az a két pár tégla, elvégre nem vérremenő játékra vágytunk, elsősorban az volt a cél, hogy egymáson kívül mást is lássunk már a pályán. A helyi erők szép számmal képviseltették magukat, és feltűnt az is, hogy a folyóparti töltésen futó sétáló/kerékpárútról is komoly nézősereg gyűlt néha össze. 
Fix csapatokat nem alkottunk, szétdobálni való ütő mindig volt elegendő egy jó játékhoz, bár néha azért összejöttek fura felállások, kedvencem a csak jobb és csak balkezesekből álló két csapat megvalósulása volt....
Rájöttem arra is, hogy míg a jobbkezesek ellen már van bejáratott taktikám, két erős balkezes ellen kicsit érdekesen alakulnak a pályán a dolgok-konkrétan eltartott egy darabig, mire a Kormi/András kombót meg tudtam fogni valahogy.:D

Bár a váradi polo reload nemrég indult, a három veterán, András, Zoli és Feri mellett az újonnan csatlakozott emberek már jól kezelték az ütőt, ha a lelkesedés kitart (és úgy legyen!) újabb izgalmas meccseket kaphatunk hamarosan. Bízom benne, hogy ha úgy alakul, fogunk még együtt ütögetni ezekkel a srácokkal Szegeden, itthon, Pesten, vagy Váradon, és persze kifejezem abbéli vágyamat is, hogy Erdőbényén jövőre fel kéne venni a fonalat újra.
Köszönöm mindenkinek aki hozzájárult a vasárnapom remek emlékké válásához.

Midneki öürül, sneki zse szomerú!:D
Csak így tovább.