Csonti fixije kb a bloggal egy idős. Akkor még aránylag kevesen jártak itt felénk falun örökhajtós gyásszal, járdán pedig egyet se láttunk soha. Bezzeg manapság....
("eeeejj ezekamaifiatalok....")
Mivel ma épp beugrott hozzám a Vidéki man hogy legyexszíves hárítsam el a bicaja iszonyatos recsegését, le is csekkoltam a véremet. A kor látszik a bicajon, valahogy összeérett a jószág. Akad pár szükségmegoldás, én szoktam mondani hogy mutasd a bicajod, megmondom ki vagy...

A régen óva dédelgetett dukkózás mára kapott néhány egyedi jellegű leverődést, némelyiket (szigorúan bicajorientált témájú, és kúl!) levonó takarja el. A középcsapágy környékén pedig a tetemes mennyiségű zsír, ami kiválóan megóvta a monoblokkot, igazi sáros-zsíriszapos szutymóvá változott.
Osszedobva a vadállatot kint meggyötörtem kicsit, hogy biztosan elbír-e még párezer kilométert túlsúlyos, és keményen halláskárosult gazdája alatt. Szerintem elbírja. Csak a lánccsere legyen meg amikor kell...