Egy alleycat, egy láncszakadás, 2 bicikli és egy 3. hely története.

Eme történetünk egy ifjú (egy agyilag és térdileg is) sérült fiúról, és a „visszatérő” versenyéről szól. Visszatérő, mert kb. 2 hónapja nem indult Alleycaten. E fiúnak az új bringája a verseny előtti nap lett kész, így adott volt, hogy az első teszt a másnapi Cirellicat lesz. Ámde ekkor még nem sejtette mi vár rá.
 Na de váltsunk át E/1 személyre. Meglepő módon a 4-kor kezdődő versenyre kiértem időben. Az egyik Levi-féle Alleycaten ragadt Csire Sanyira, a verseny szervezőjére a „főge.i” jelző, de ez egy másik történet. Ismerem Sanyit, így számítottam rá, hogy nem keveset kell majd tekerni, és az sem gond, ha ezt az (mint később kiderült) ~50 km-t minél gyorsabban teszed meg...

A Baltazár Dezső téren (Modem) megkaptuk az 1. feladatlapot. Egy checkpoint-ot kellett kirakni azokból a betűkből, amiket a Bajcsi-Zsilinszky-Simonffy utca környékén lévő feladatokból kellett megszerezned. A Checkponint egy utca-házszám-emelet-ajtót takart. A CP első betűjét a Bethlen-Mester utca sarkán lévő bababolt kirakatában lévő tábla első betűje adta. A 2. és 4. betűt a Tóth Árpád-Bajcsi-Zs. sarkán, a magasabban lévő utcatábla 2. betűje szolgáltatta. A hatvan utca 40. szám alatt az értékmentő díj 2. betűje volt a hiányzó 3., az 5.-et nem találtam, így tippeltem. Egy szónak is 100 a vége, az utca a Darabos utca volt utcanév. A házszámot a Hal-közben lévő boltíves vízsugarak száma+2, az emeletet egy házon található parabola antennák száma-1, az ajtó számát pedig a Simonffy 26-nál található narancssárga üvegablakok száma-5 adta. Így már rohantam is a Darabos utca 26-hoz, ahol Flóra és Gabi várt a 2. feladatlappal, no meg az elmaradhatatlan tojással, ami ha véletlenül eltörik a táskádban, nos, az szívás.
 Őszintén szólva csalódtam volna a szervező uraságban, ha ennyi lett volna, és nem küldött volna ki a halál fa..ára :D
De csalódottságról szó sincs, ugyanis most jött a java. A Hatvan utcán található Hidas presszó felé vettem az irányt, ahová meglepő módon elsőnek érkeztem. Nem volt más dolgom, mint leírni a bent lévő utcatáblákat, betűrendbe rakni, és az így kapott 18. utca 22 száma alá menni. DE (mert ugye mindig ott van az a de) tudni illik 50 (AZAZ ÖTVEN) utcatábla található itt. A bent lévő kedves hölgy segítőkész volt, lediktálta nekem mind az ötvenet, már csak sorba kellett rakni. A 18. a Hatvan utca volt, a 22 szám alatt található ház pedig már ismerős volt, jártam már ott. (és jááááj, de fííínom pálinkát ittam ott :D) Egy pappert kellett keresni (belül), ami tudatta veled, hogy miért ne tépd le a „dohányozni tilos!” táblát. Persze ilyenkor egy ember se képes beleszólni a kaputelefonba, így mire a 6. emberhez felcsengettem, Tomi is odaért. Leírtuk, és mivel mind2en országútival voltunk, úgy gondoltuk megyünk együtt, így amíg én a Tescoban megveszem a krémest, addig Ő vigyáz a bringákra. A krémes után a Cora-hoz mentünk, mert nem éreztük magunkat teljes embernek, amíg nem tudtuk, hogy mi a húspult élelmiszer-feldogozással és forgalmazással kapcsolatos regisztrációs engedély száma. A Tesco-nál használt módszert alkalmaztuk, és utána együtt indultunk a Jerikó dombra, hogy megszámoljuk, hány farönk található a tetején a legfelső körben. Ám ekkor a 10-es rendszerű 2 napos Miche lánc patentszeme úgy gondolta feladja, nem bírja tovább félelmetesen izmos combom erejét ( :D ), és elszakadt. Nem tagadom, a sűrű anyázás közepette megfordult a fejemben a feladás gondolata, de inkább elintéztem 1-2 telefont, és az alig 7-800 méterre tartózkodó Kövér Ágnes felé vettem utam, ki volt olyan kedves és megszánt a kerékpárjával, miközben az enyémet biztonságba helyezte. Ezúton szeretném hálámat kifejezni, a csoki, meg az emlékezetes verseny emlékére a küllőkártya majd érkezik! Egy probléma volt, a nekem megfelelőhöz képest 6 centivel volt kisebb a váz, a nyeregcső meg nem moccant meg, akárhogy próbálkoztam. Így, mint majom a köszörűkövön tekertem tovább, de legalább tekertem. Mégpedig a Nagyállomásra, hogy leírjam a Galambos-Lindenfeld nyelviskola intézményakkreditációs számát. A reptérre már nem volt időm kimenni, mert 18:15-ig a Sadaqah bárba kellett menni, ahol Sándorunk sunyi mosoly kíséretében átadta a 3. feladatlapot.
 A feladatlapot, aminek tetején a Geográfiailag Egyszerűsített Checkpoint Itiner fogadott. Itt szépen megfogalmazott mondatokon keresztül tudatta veled, hogy van még egy utad vissza a parabolás házhoz, a Hidas presszóhoz, a Tescoba, a Nagyállomásra, dupla pontért a reptérre és persze a Jerikó dombra, ahol ha nem számoltad meg a lépcsők számát, hát most alkalmad nyílt rá. Ha ebből a számból kivontál 1-et megkaptad annak a főútnak a számát, amin a Debrecen táblán lévő üzenetet kellett csak leolvasnod. Nos, én 35-öt, pontosabban egy fél lépcső miatt 34,5-öt számoltam, de úgy voltam vele, hogy Sanyi biztos nem számolta azt a felet, és mivel 34-es főút nincs, a 33-ast gondoltam jónak, tekintettel arra, hogy konkrétan a Cora-hoz nem küldött vissza Sanyi. HÁT NEM. Felhívtam, közölte velem, hogy a 35-ösön vár az üzenet. A Liget lakóparkon át el is jutottam,(közben a szembe jövő Kata-Epyc párosnak egy elég szemét mosollyal kísért integetést intéztem, de ez egy verseny, ilyenkor nincs barátság(csak nagyon néha)) ahol egy szívet melengető „Bocsi fiúk-lányok” üzenet várt. Mondanom sem kell, minden bosszúságom elszállt, így az Aktív fitness felé tettem a kereket, ahol már nem várt 4. feladatlap, csak egy eredményhirdetés, egy 1,5 centiméter vastag krémes és bowling.
Egy bowling mérkőzés után Sanyi közölte velünk az eredményeket, ahol meglepve tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy nem mentem ki 2x a reptérhez, meg tettem egy kerülőt a Cora-hoz, mégis 3. lettem. A 2. Tomi lett, mert nem ment ki a reptérhez, az első pedig nem lett más, mint (dobpergés) Csipisz! Ezúton is gratula nekik, az én díjam egy spanyol, a Csipiszé egy ausztrál, a Tomié pedig egy nem tudom milyen nemzetiségű SÖR lett.

Összegezve, szerintem az utóbbi idők általam megrakott Alleycatek közül a legjobb volt. Miért? Mert ennek volt a legtöbb köze ahhoz, amiről ennek az egésznek (szerintem) szólnia kéne. Menj el A-ból B-be, vidd el ezt meg azt. Nem pedig az, hogy „hozzál egy fényképezésre alkalmas eszközt” Mert ez az, aminek szerintem semmi köze nincs egy futárversenyhez (bocs, ha ezzel megsértek valakit, de ez a véleményem, ha meg nincs igazam, hurrogjatok le J )

Szóval köszönjük Sanyikám, gratula mindenkinek, veletek legközelebb ugyanitt ;)
puszi