Még tavasszal volt egy esemény, amely megelőzte ezt a versenyt, amolyan teszt/bulifutam, mindenféle korlátozás nélkül. Akkor éppen nem értem rá elmenni, de most épp az egyhetes szabim utolsó napjára került, egy héttel a Robinson Kupa után, így nem lehetett kifogásom-persze nem is nagyon kerestem.
A szervezésben Balogh Zsolt és a Vinibike kollaborációját kaptuk, így várhatóan jó bulinak ígérkezett ez a vasárnap.

Az előző hét folyamán lefutott pár verzió az odajutás mikéntjét illetően, végül Ricsivel oldottuk meg ezt a kérdést, akivel a boltban beszéltünk néha az ilyen versenyzős dolgokról... Hogy tele legyen a kocsi, felvettem a kapcsolatot még Eszterrel is, akinek még nem volt biztos fuvarja, az utolsó napon pedig Annát is bevettük a csapatba, így lettünk négyen Debrecenből. Atus last minute módban egyedül szállt autóba, na igen, ha csak hatvan kilométerre kell menni, ez sem érvágás.:D
Előző héten én meglátogattam a környéket országútival, persze a tó rossz oldalán jártam, így nem lestem el sok mindent a pályából, de legalább sikerült oda/vissza összeszedni egy 100+os edzést, hál'istennek retúrban szembe széllel megspékelve.

Reggel hétre beszéltünk meg találkozót, a fél hatra beállított riasztást szundiba tettem még tizenöt percre, majd hét óra öt perckor felébredtem magamtól, aztán villámgyorsan igyekeztem lefaragni a vacakolásból azzal, hogy az előre összekészített cuccaimmal átsprinteltem a városon a Bem térre.
Szerencsére nem maradtam le semmiről, az útitársaim még javában fészkeltek befelé a kocsiba, felcsaptuk Bélát a tartóra, és uzsgyi, neki az útnak.
Háromnegyed óra alatt ott is voltunk, a Harangod víztározó melletti parkban már lézengett pár bicajos, előpakoltunk mi is, és csatlakoztunk az egyre gyülekező csoporthoz. A nevezés után csaptunk egy bemelegítő félkört, majd egy egészet, melynek során néha meg-megálltam, hogy a D. ügynöktől kölcsönzött kamerát felhasználva megörökítsem a pálya egy egy részét, mindenféle kameraállásból.
A verseny tulajdonképpen három futamból állt a felnőtteknek. A gyerek-ifi körök után először mindenki ment egy időmérőt a kb 4 kilométeres pályán, majd jött a várakozás a meglepetés futamra, amiről senki sem tudott semmit. Rövid ismertető következett a Handycap futam működéséről, melynek során megtudtuk, hogy az időfutam eredményeink alapján leszünk rajthoz állítva a következő körre, természetesen az időeredményeink közti különbségekkel visszatartva-mindez a handycap miatt fordítva, vagyis a leghosszabb idő rajtol először, a legjobb pedig utoljára. Én a 12:33 as köridőmmel körülbelül az első harmad vége felé lehettem, a legjobb idő 10:huszon valamennyi volt...


Ezen a futamon Eszter hozott egy ötödik helyet abszolútban, ami azért nem gyenge eredmény.
az xc1 rajtban indultak az u23 mellett az u18 asok is, Anna a futamán hozta a dobogó 2. helyét, egy nála 4 évvel idősebb leányzótól kapott kb 300 méternyi hátrányt, ami annak ellenére sem rossz, hogy idén nem nagyon láttam bicajon. Reméljük, jövőre kicsit jobban rámegy erre a dologra.:D
Ricsi magabiztosan verte a mezőnyét már az első körökben jelentős előnyt szedve össze, amit a végére csak tovább növelt, így hozta a dobogó legfelső fokát a 3 kör után.
Kis szocializálódás után, miután beérkezett az xc1 futam, rajthoz álltunk végre mi is. A penzum öt kör volt, a pályán egy elég népes, és erős mezőny kapott helyet, az időfutam eredményei alapján a dobogó alját célozhattam csak meg, de egy perc még ahhoz is hiányzott, és persze körönként, szóval nagyon össze kellett kaparnom magam. Az első körben igyekeztem addig az élbolyon maradni, amíg épeszű erőfeszítéssel ez megoldható volt. Az élbolyban persze a nálam jóval erősebb, de más korcsoportban versenyző riderek voltak többségben, de már a harmadik helyen tudtam csak haladni az enyémek közül, így nem volt különösebb okom a pihengetésre. Az alap stratégiám az lett, hogy igyekszem a lejtőkön, és kanyarokban faragni az időből, bejáráson megszoktam őket, és már feltűnt, hogy jobb tempóban kanyarodok, mint amit másoktól láttam. A pálya első erősebb emelkedőjén az első két körben toltam, a "kötelező tolóson" (ahol a mezőnyből talán ha ketten fel tudtak tekerni) pedig igyekeztem gyors fel-leszállást, valamint futást erőltetni magamra.
Már az első körbenTibi tűnt fel a mögöttem tekerők közül, vele már "meggyűlt a bajom" Robinsonon is, nagyon igyekeztem felérni rá, de valahogy nem ment. Most igyekeztem a kettőnk versenyére koncentrálni, hogy valami hajtóerő folyamatosan legyen, mert végig ott jött mögöttem, a tolós emelkedőkön mindig közelebb ért, mert gyorsabban futott fel, ezt pedig le kellett dolgoznom lefelé, és síkon, kanyarokban. Emelkedőn meg igyekeznem kellett tartani amit csak tudok a kettőnk közti távolságból.


A harmadik kör végén buktam a 3. helyemet, a Tibivel párhuzamosan haladó korosztályos társam az átrajtolás után kicsivel elhúzott előlem. Talán emiatt az első "vagy sikerül, vagy nem" típusú, gazos, elkaparó kerekes, kicsit egyensúlyozósabb emelkedőt ezúttal tekerve adtam be. Pályabejáráson már keresgettem az ideális nyomot ehhez, most sikerült is megtalálnom újra. A verseny közepén voltam, ideje volt összekaparni a tartalékenergiát egy kis fogócskához, hátha összejön még az a 3. hely... Néhány kanyar után azonban nézhettem előre, az ellenfelem nem nagyon láttam sehol.
A negyedik kör utolsó harmadában Tibi felért rám, de épp egy emelkedő tetején, egy lejtő előtt voltunk, mondtam is neki, lejtő előtt nem hagyom már hogy megelőzzön.:D
Ezt még sikerült összehozni, de már jelezte, hogy nagyon közel járunk ahhoz, hogy megfogjon egy elcseszett manővernél. A kis ugratót emiatt is inkább kipumpáltam, és lefelé is tekertem, hogy legyen pár plusz méterem, de az átrajtolás után, az első tekerős emelkedőn Tibi beelőzött. Szerencsémre épp éreztem még annyit magamban, hogy visszamásztam mellé, majd elé, és a következő lejtőt iszonyatosan megküldtem, majd felcibáltam magam a korábban már ismertetett technikásabb mászáson. Innen be az erdőbe kiállva, annak ellenére, hogy már nagyon nem kívántam, és vállal levettem vagy két fát egy kicsit, hogy ne kelljen a szükségesnél lassabban mennem lefelé. Ez a mentális lendület kitartott a következő emelkedőig, ahonnan ismét jöhetett egy jól megforgatott tempózás egy hosszú ráfutással a homokos tolásra, még idejében visszaváltva kistányérra, meg hátul is a közepére. Tolás közben még a hajtókart is indító állásba tettem, hogy azzal se kelljen vesződni. ahányszor hátra néztem, ellenfelem mögöttem volt, látótávolságon belül, ami a kényelmesnél pont száz méterrel közelebb volt. A rajzszegem meg elfogyott.:D


A pályabejárás fontossága remekül megmutatta magát az egyik kanyarban, ahol az első alkalmakkor még fékkel érkeztem, majd átgurultam és egy sprinttel visszagyorsultam, később simán döntve átgurultam, az utolsó körben pedig már tekerni is tudtam benne. Még két kör, és sprintelek döntős kanyarban.:D
Az utolsó előtti emelkedőn indultam felfelé, Tibi meg egy nagyobb arasznyival arrébb éppen lefelé jött, ez maximum ötven métert jelenthetett. Nincs pihi, nyomni kell. Az utolsó mászás előtt valahogy sikerült egy jobb ívet találni a kanyarodáshoz, így maradt még némi lendületem felfelé is, nem fékeztem el az összeset forduláskor. Becéloztam a pálya szélét jelző szalag karóját, ami ugye a legszűkebb ív felfelé. A versenyzők közül nem sokan jöttel ezen a nyomon eddig, kicsit talán meredekebb volt, de kisebbet ívelt, így rövidebbnek saccoltam. Meg még ki is tudtam tekerni.:D
A befutó után csattant egy nagy ötös Tibivel, aki nélkül azt hiszem, az utolsó két köröm átcsapott volna túrázósabb tempóba, de így csak összejött egy negyedik hely, aminek én nagyon örülök.
Azzal most is szembesültem, hogy a 29 esek nagyon mennek, persze gondolom azok is, akik hajtják őket, de a dobogó tetején még mindig 26 ossal indulók voltak, így még mindig nem gondolom, hogy megérné hobbi szinten nagyobb kerékméretre váltanom. Ha most újítanék, akkor is inkább a köztes 650b lenne ami érdekelne.

Pár szó a szervezésről: Jó társaság, az elmúlt évek során több verseny szervezés van a hátuk mögött, és persze "soha többet nem szervezek versenyt" -aztán mégis. Ismerős a dolog.:D
Előnevezéshez kaptunk két High5 zselét, egy tombolát, (nyertem is vele egy minipumpát) és egy technikai anyagból készült pólót a méretünkben, valamint egy tényleg remekül, ízletesen elkészített gulyást, (nem tudom ki csinálta, de köszönjétek már meg a nevemben is!) és egy szép nagy önkiszolgáló kannányi izotóniás is volt kéznél, amire szépen rá is jártunk adásszünetben. Ez az 1500 huf-os nevezési díjhoz mérten nagyon is korrekt ajánlat volt.
A pálya amúgy szerintem alkalmas lenne egy hasonló volumenben szervezett hobbista 24 órás futamra is kis variálással, viszont a területen nem láttam világítást, tehát ez lenne a szűk keresztmetszet egy esetleges ötletelés során....

A versenyről általam összekaszabolt videó.

Köszönet itt is mindenkinek a hétvégéért! A képekért pedig a Nyír Mtb fotósainak!