A szombati, erősen hideg napon csak pár elvetemült vevő látogatott meg, így miután elrágcsáltam azt a verofit szeletet, amit már erdőbényére is magammal vittem, és amely reggel vicsorogva vetette rám magát, de szerencsére le tudtam szerelni egy jól megkomponált aikido-mozdulattal, így is került a táskámba…elindultam lassan az ajtó felé.
Na szóval zárás, füles, kis bemelegítés a Baltazárig. Valami miatt a Csapó-Rákóczi-Hunyadi a kedvenc szakaszom a városban. Ja, a Fórum mérete, meg mellette a széles, 6 sávos út adja ha van forgalom, ha nincs. Benéztem a Baltazárra, és mivel a korai időpont ellenére nem én voltam az első aki odaérkezett, maradtam is. Szépen gyűlögetett a nép, aztán bedurvult a dolog, így a hideg ellenére egyész szép számban gyűltünk össze a rajtig. Akárhogy számolom, voltunk vagy tizenheten…:D
Krisz nem variált sokat, kiosztotta a választható színű küllőkarit, meg a manifeszteket a kettő (!) darab cp-vel, meg két időkapuval, amihez cp-se volt, meg egy harmadik időponttal, ami a meg nem adott utolsó cp hez kötődött. Szóban jött még egy cp, meg még annyi, hogy az Üvegtigrisben lesz az after.
Így annak tudatában, hogy sok mindent nem baszhatok el, el is indultam megkeresni a Kunhalmot további feladatokért. A rajtom olyan jól sikerült, talán amiatt hogy trackstandben vártam a jelet, hogy konkrét mini draget raktunk, legalábbis a Mester és a Bartók Béla utakon végig Buchuval, különböző stílusban kelve át az épp keresztirányú forgalmát folytató Böszörményin… Sikeresen leráztam a gólemet egészen a Bartók végén levő kanyarulatig, ahol is át kellett sétálni a síneken. Innen már együtt haladtunk a kunhalom felé.
Ja, ha nem tudnátok mi az a kunhalom, akkor itt egy wikipledia szócikk.
Tehát jogos volt az igényem egy nagyobbacska puklira, amit, miután végigmentünk a Kunhalom utcán, és persze figyelmen kívül hagytuk a rajtnál a Cimbalom utcára tett ajánlást, még mindig nem találtam meg. Rémlett a város határában valami kupac, így amíg Buchu megszerelte a defektjét, amit jó eséllyel a sínen való átkelésünkkor talált üvegtörmelék okozott, én elbicajoztam majdnem az autópálya felhajtóig, mire leesett, hogy az a domb ott biza csak a földmunkák maradéka lehet…
Visszafelé a Kishegyesin még jeleztem a szerelgető pajtásnak, hogy vakra vetődtem, aztán meginterjúvoltam egy vadászmellényes-gumicsizmás idősebb urat, nem tud-e valami kunhalmot a közelben, olyan dombfélét, ami erre van. Kedélyesen eligazított hogy menjek csak itt azonnal be a Cimbalom utcán, végig, oszt ott lesz az. Követve az útbaigazítást meg is lett egyből, bár figyelmemet elvonta egy üveggel takarosan felszórt folt az aszfalton (úgy látszik, ez valami helyi sajátosság) meg egy Kata-Ákos duó. A beígért kresztábla tartalmazott némi infót, többek között a fiatalabbik időkapu helyszínét.
Innen adta magát egy kis bicajozás tovább a Kishegyesin, ahol újabb defektszerelőket is láttam, lelkes cp-seink személyében… majd a Derék utcán, egy friss sárga lámpa a Szoboszlóin át, és csakhamar el is értem a déli sorból nyíló aluljárót. Itt kis szerencsétlenkedés árán megleltem a cetlit, ami az utolsó cp-t tartalmazta…volna, de csak annyit kaptam, hogy nem itt találom, hanem egy másik aluljáróban a Homokkerti felüljáró alatt. Ez némi rangsorkülönbséggel küzdött a korábban végcélként már említett Üvegtigrissel, pláne így, hogy a második aluljáróban sem volt a cím, csak egy további cp…
De nem szaladunk előre, épp ott tartottam, hogy elgurulok a nagy posta előtt, és szembemegyek a nem létező forgalommal az Erzsébet felé, amikor Lórit, Pétert és még valakit szúrok ki a 20 emeletes előtt. Odasunnyogtam, kérdeztem mivan itt, erre mondják, hogy az a feladat, hogy a 20.on fotózd le a kapcsolószekrényt, de a portás nem enged be senkit… Indulok is befelé annak biztos tudatában, hogy ez az egyik, Sámsoni úton fellelhető feladat, másrészt azért, mert lakott ismerősöm a házban, és egy határozott emelet és név bemondása után nem lesz oka arcoskodnia a portásnak. Igen ám, csakhogy az ismerősöm nem a 20.on lakott, így amíg én a dobozt kerestem, portásunk azt várta, mikor ér vissza a liftem, ami a 8. helyett a 20.-ig meg sem állt. Miután tudatta velem, hogy nem lehet fotózni az épületben (pedig lehet, gondolom még videózni is szoktak, de talán még internet is akad…) én tudtára adtam, hogy se felrobbanni, se leugrani nem állt szándékomban, és ha már együtt megyünk a lifttel, nyissa már ki az ajtót legyen szíves… Mormogott, hogy őt hülyének nézik, mondtam neki, hogy emiatt azért nem kell úgy is viselkedni, ez csak egy játék, de ha ennyire komolyan sértve érzi magát, hívhat rendőrt is nyugodtan, azt hiszem legalább ők mulatnának velem ezen a szituáción. Szóval így kedélyesen eldiskurálva azt hiszem, még egészen barátságba kerültem ezzel az úrral. (is)
A ház elől egy gyors rajttal valami paradoxon folytán egyből a cella bár előtti buszmegállóba hajtottam fel a padkán, pedig elvileg addig lennie kellett volna valami vonalaknak az úttesten. Persze nemes egyszerűséggel nem értem rá ilyesmire, menni kellett.
Az ominózus aluljáró a Sumen utca alatt egyrészt nagyon sok falfirkája, másrészt a huzat ellenére gyomorforgató ürülékszaga miatt nehezítette a feladat fellelését. Már meg sem lepődtem, amikor egy újabb itiner birtokában mentem tovább.
Na de, ez végre tényleg az igazi! Az összehányva ébredt egyéjszakás numera utolsó, még megjegyzett szavaival élve, de tényleg, a Csapó utca Rakovszki felöli végén fellelhető telefonfülkék egyikében megleltem az ötletesen elhelyezett címet. Innen hová máshová is mehettem volna, mint az időkapus cp-hez a Nagyerdei víztorony elé, ahol nagyban szedegették kifelé a borosüvegbe pottyant parafadugókat kistársaim. Ez az amúgy oly egyszerű feladat (még Róóland is megcsinálta) kifogott rajtam, mert egy kicsit nagy volt a nylonzacskó amivel nekiláttam, így felfújni már nem sikerült. (Később az Üvegtigrisben persze pótoltam a feladatot egy konyharuhával.)
Itt is gazdagabb lettem egy cp-vel ami a Sámsonin lett kirakva, hála érte a kiabáló társaknak. Valami bizarr ötlettől vezérelve a fent említett Gyepüsor utca előtt még útba ejtettem az it-services-t a Vezér út végén (ahogy a telefonfülke megjósolta) mert sehogy sem akaródzott a helyére billenni a dolog, hogy ez az utolsó cp lesz… sebaj, innen nyélen mentem a Csigekerten, majd a Bartókon, és utolértem a Kormi- Róóland párost, akik rendesen bújták a térképet. Elvezettem őket a gyepüsorra, és ott viszonylag hamar megsejtettem a játszótér hollétét a panelházak között (jó SZOC-kás szerint). Itt húzódzkodás volt a feladat, amiből nekem elég volt 5, Gábor vörös fejjel elment 7-ig, az idő közben befutó Korcs meg sem állt húszig, Rólandnak meg csak sikerült kettő (Mert ugye nagyon leért a lába. Legközeleb ilyen feladatot neki testreszabottan az autópálya-felhajtó 3.6 méteres magasságikorlát-jelzőn kell kiírni.)
Innen magányosan folytattam utamat egyrészt a 3. sámsonis cp, a Meteor mozi felé, másrészt a szomszédos dobozi utcára, megtudni, hány szám alatt él egy bizonyos Pócsik vezetéknévvel egy hölgyemény.
A végigdíbolt Hatvan utca látványa teljesen kiverte a fejemből ismét a rajtnál kapott Csigekert-Honvéd utcához kötődő feladatot, így némi forgalmi anomáliaként vett piros-vízszintesenáthúzott izét jól elnézve mentem a mozihoz. A tavalyi kiírás szerint száz éves mozi mostanra gondolom megérte a 101-et, így a dalmatákkal asszociáltam a cp-t, majd mentem kapucsengőket nézegetni. Stratégiám az "olvass gyorsan tudd le hamar" volt, annyi hibával, hogy nem sikerült kiszúrnom a keresett nevet. Egy házon csengő se volt elöl, így mögé keveredtem. Az ottani kettő kaputelefonon sem volt a keresett név, viszont felfigyelt rám egy böszmenagy, ámde nagyon jámbor fajta Ónémetjuhász gazdája. Míg szétnyalt kézzel és némi kutyafül mögötti szőrrel gazdagodva vázoltam neki a problémámat, ő gyorsan felidézte a környék lakóinak adattárát, és kidobta a Lukácsné Pócsik xy nevet, ami nekem teljesen megfelelt, így megköszönve az infót, haladtam tovább. Célomat leggyorsabban a Csapón véltem elérni, ahol még bekiabáltam a csajomnak melyik fülkében keresse a cp-t, majd elbumszliztam a Csigekert-Honvéd sarokra. Itt kerestem a „világos csövet” amiből kisméretű volt számtalan, viszont ezek, és egy nagy az anyaguk miatt kilőve (betonra nem annyira ragad a matrica ugyebár) szóval maradt egy kb 8 méter hosszú fekvő darab, amibe bele is fértem bicajostól. Kicsit sötét volt már, meg aztán épphogy elfértem a csőben, nem beszélve arról, hogy kurva nehéz a bicajról leszállni egy ilyen szűk helyen félúton…
Szóval nem leltem a levonót, de marha jót bújócskáztam.
Innen már semmi nem volt hátra, így bátran végigvágtáztam a szétbombázott Thomas Mannon, majd ki a töküres Böszörményire, ahol is utolért egy busz, aminek a bal hátulját kiszemelve az út kellős közepén sikerült stréherben maradnom a Vezér-sarokig. Innen már cirkálósebességre lassítva mentem az it-ig, ahol még csak Kutya várt a segítőket és Kriszt leszámítva. Elpusztítottam a táskámban maradt, máskülönben Katának vásárolt kakaós csigát, így egészen nagyot emelkedett a komfortérzetem. Amint összegyűlt pár ember, kezdődött cetlihúzós alapon a páros rajtoltatású drag, ahol mi Dagival a sors előírása szerint egymást húztuk, így jogosnak is érzem a végére a csekély, de már bőven elegendő egy bicajnyi hossszos vereségemet. Ezután Levi lenyomta Korcsot, Gábor pedig a hosszúlábú Róólandot, ezzel hozva el az egyetlen nem előre látható futamot.
Utólagos mapsourceben 38,9 km lett a vége, ez kb ugyanennyi lenne ha nem hagyom ki a Sámsonit, de kihagyom A Vezért először...:D A minievent után levezetésképp az üvegtigrisbe mentünk a törpiekhez, akik így vagy úgy de ott kötöttek ki a végén. Az eredményhirdetésig rendeztem ügyletemet a borosüveggel, és közben mentek a sztorik a ki hogy hol mitcsinált témakörben. Mindent összevetve egy jól teljesíthető, kiegyensúlyozott évnyitó futamon vagyunk túl, ahol senki sem halt meg, átlag feletti volt viszont a defektek száma, és valahogy az egész olyan oldszkúlnak tűnt, kicsit kevésbé volt versenyszaga. És pont ez volt a jó. Egy pillanatig sem stresszeltem, sokszor bejött a „dejóittbicikliznimostéppen” életérzés, szóval társak, szervezkedők, kösz mindent!


Felvetődött bennem, hogy az éves pontozást csak az évzáró után összesíteném, így kicsit kevésbé vonná el a figyelmünket az alleycatről mint buliról a pontrendszer. Aki akarja, számolgathat, de szerintem jobb lenne ezt kicsit pihenőre tenni, és a buli oldalát nézni a dolognak. Mit gondoltok?

Addig is helyezések:

1 Levi
2 Dagi
3 Csipisz (hurráhurrá!)
4 Korcs és a különdíj +1sör legközelebb, ugyanis ezt 2 defektszereléssel összehozni, na az a kemény!
5 Kutya
6 Kormigabi (a leghatodikabb)
7 Holtversenyben Kata, Ákos, És Fifty
8 a "Rakétacsapat" nevű páros, akiket most láttunk először, és remélhetőleg nem utoljára!
9 Gazsó Peti
10 Lóri
11 Róóland (antifitness díj)

DNF (főleg azért defekt...)
Buchu, Geri, Purda.