(Hahh, ez meg valahogy kimaradt a posztolásból. :D )

Úgy vártam ezt a maratont, mint egy falat kenyeret!!!
Bár az elmúlt hetek tekerései során rá kellett jönnöm, hogy eléggé ramaty formában vagyok, úgy álltam hozzá, hogy majd megyek ahogy tudok, nézem a tájat, valahogy csak végigvonszolom magamat ismét a pályán.

Tavaly ugyebár János 29er-ével bohóckodtam itt, és furdalt a kíváncsiság, mi jön ki ugyanazon a pályán a Bélából. Jahodna felé tartva néha dudorásztunk egy kis Aloe Blacc-t Zsocival, hogy kiverjük a fejünkből AZT a Halott Pénz slágert-mint utóbb kiderült, a terápia csak részben volt sikeres....
Az időjárás tavasziasra fordult (értsd: most akkor esik, vagy sem?) de mivel a hőfok megfelelőnek tűnt, eszembe sem jutott hosszúba öltözködni. A komoly magyar stábbal repült az idő a rajtig, ahol is eléggé jó pozícióba sikerült beépülnöm, hogy az első emelkedőn ne legyenek előzési problémáim. Fél kulaccsal álltam be, mondván, lesz elég frissítőpont- és ezt a nyomorult szájbaszekszuált döntésemet maszívan átkoztam néhány kilométeren át.....

A rajt óraműszerűen elcsattant 10-kor, és neki is eshettünk az első hegynek, ami felvitt a síházig (vagy mi az. :D) A talaj szerencsére nem volt túl nedves, így az élboly elhúzásával begyűlt "maradék" mindenféle különösebb gikszer nélkül tudott haladni. Egy szlovák fijú előzött rajtam egy indokolatlanul közeli gyorsat, (rengeteg helye lett volna..) majd visszalassított, így visszaelőztem, amire beszólt valamit, amit nem értettem. Mindegy, haladtunk tovább.
A mezőny túloldalán hirtelen feltűnt Molnár Gyuri (Yeti) akivel eddig már összeakadtunk párszor. igyekeztem rátapadni, de olyan iramot diktált, hogy csak 2 percet töltött a látóteremben... Elismerésem ezúton is! :D
A szlovák fijjú megint bepróbálkozott, ezúttal majdnem elém esett, nagyon akarta azt a három méter előnyt, amikor meg kikerültem, kicsit összeértek a kerekeink. Jött némi puffogás részéről, amit angolul tudtam csak lereagálni, valami olyasmivel, hogy ha már előz, akkor azt úgy tegye meg, hogy be is tudja fejezni, főleg így második próbálkozásra. (obstruction. :D) Lehülyézett, én meg le "Don't be a dickhead" -eztem vigyorogva, és véget is ért a történetünk, mert lemaradt. Kicsit hamarabb megjött a síház mint emlékeztem, messziről hallatszott ahogy odafent durva vikingek verik a harci dobokat, ez valahogy erőt adott, hogy kicsit állva is haladósabb tempót erőltessek magamra, majd jöhetett az első lejtmenet!
Mivel legutóbb itt szedtem be egy bosszantó defektet, inkább fékezgettem néha, így kissé pattogva bár a túlfújt kerekekkel (3.2,3.6 bar....) de épségben leértem az aljára.
A kommunikáció a versenytársakkal többnyire bejött, on your left/right re szinte mindig szorítottak egy kis helyet, így nagyjából tiszta lett az út lefelé az első komolyabb csikicsukin, ahol Ricsivel is összefutottam. Itt egy kis beállós torlódást próbálva kikerülni csináltam egy gyors talajelemzést, de egy markolattörésen meg egy kisebb pedálos sípcsontbiopszián kívül semmi probléma nem esett.



Az eső szemerkélt, majd kicsivel később elkezdett elég rendesen esni, de ekkorra szerencsére áthatolhatatlan lombkorona alatt haladhattunk.
A rajtközponton átszáguldva még személyre szóló uszítást is hallottam valakitől, majd jöhetett a 2.EKT (második ejakulációt kiváltó trail....) Úristen, ki sem merem mondani, mert közutálat tárgya leszek: a véletlenek összejátszása során EGYEDÜL!!!!!! teljesíthettem a wallrideokkal tarkított, pumptrackben végződő nyomot! Ricsi sajna itt beragadt 1-2 srác mögé, így egyedül kellett folytatnom a csapatást. A vizem eléggé fogyóban volt, így a következő itatónál beterveztem egy megállást, de sajna csak egy vizespohár elkapása lett belőle, nem akartam előreengedni a túratempóban ereszkedőket.



A túlbuzgó keréknyomásom miatt a vizes gyökeres szekció kicsit macerásra sikerült, ahol lehetett, inkább átugráltam ezeket a csoportokat, ahol meg nem, igyekeztem úgy tenni a kereket, hogy ha csúszok is, megvezessen valami hogy elkerüljem a bukfencet.
35 kilinél konstatáltam, hogy az órámnak kampec, (a fene enné meg ezeket a vackokat már) innentől csak az időt nézhettem, meg kalkulálhattam, mennyi van még hátra. Emelkedőkön a szemüveg használhatatlanra párásodott, ha a felcsapódó sár nem lett volna elég, szóval le is vettem, és innentől nagyokat kacsintgatva próbáltam némi vizuális információt szerezni a lejtőkön. Emelkedőkön aztán jött megint a monotonitásvezérelt mp3 lejátszó, "van valami a levegőben...." felidegelt kicsit, így elkezdtem kotorászni a fejemben, végül Egy jó kis Taylor Swift-Style lett az, ami kiverte a fejemből... (halkan teszem hozzá, néha félhangosan is ment a muzsika....)  A vég kb 5 kilométernyire a céltól ért utol, elfogyott a vizem, elflegmáztam az utolsó frissítőpontot, így az a "kis" mászás, egyedül a szemerkélő esőben nagyon nem esett jól. Végül agyilag (köszi Mr2 Petőfi!), fizikailag leépülve befutottam egy 3:31 es idővel.
Az ostobaságomat leszámítva nagyon élveztem a versenyt, sok helyen durván bekínált a saras pálya, egy percig sem bántott az eső, bár az előttem és mögöttem lévők beszámolója alapján éppen kikerültem a legjavát, szóval shitluck. :D a kaja nagyon bejött!
Szervezőknek nagyrészt sok-sok pirospont jár, majdnem kivan a csillagos ötös, ez alól 2 dolog képez kivételt, az egyik a pálya kijelölése egyetlen ponton (hadd ne mondjam meg hol, de a mezőnyöm 75%-a elhúzott a rossz irányba, amit egy keresztbe kihúzott vagy földre fektetett szalag megoldott volna, vagy egy biztosító ember, akikből pont ez előtt a hely előtt pár száz méterrel volt néhány) minden egyéb esetben perfekt volt a jelzés, figyelmeztetés kivitelezése. A másik nagy hiányosság a mosó volt, ami kimerült néhány slagban, holott magasnyomásúból ugyanannyi vízzel negyedannyi idő alatt megoldott lehetett volna a pucolás. Jövőre is ott a helyem a versenyen, remélem a pálya nyomvonalvezetése így marad, vagy esetleg akad hozzá még némi izgalom. :D

És akkor megint, 26 vagy 29?
Értelmetlen dolog, mivel a tavalyi porszáraz pálya után itt mindenütt a sár volt az úr. A matek alapján tavaly a 3:14 es időmbe belefért egy defekt is, idén még vizet felvenni sem álltam meg... Viszont nagyon jól éreztem magam a technikás részeken a megszokott bicajommal, így megtartom, egye fene.:D (egyetlen opció az lenne, ha meg tudnék szokni egy merev 29 ert dropper posttal, ami ennél könnyebb vagy 2 kilóval. És persze gratisba hozzám vágná valaki. :D)



Afterparty: a bicaj itthoni pucolása közben sikeresen belefejeltem egy szovjet csipeszbe a szárítókötélen, ami egy jó kis karcot hagyott a mikiegeresen kopaszodó homlokomon.:D
Hajtómű bal csapágy kuka, de előtte sem volt már valami fényes állapotban, most viszont forgott benne kicsit a tengely..... a hátsó váltásom reakcióidejének romlása az utolsó kb 8 kilométeren tűnt fel, a következő setupban most már végig bowden házban küldöm át a madzagot a vázon. A bts hátsó agyban is érik egy csapágycsere, szerencsére ez is filléres kiadás. Azt hiszem elmondhatom, hogy egész jól megúsztam ezt a kis sarazást. :D