Hétvégi fixáció
Megejtettük a beharangozott Tisza-tó kerülést végre, megfejelve egy kis Romániai aszfaltos körrel. Kicsit módosult a felállás, sajnos sokan visszaléptek, de végül is jó hangulatú kis túra kerekedett belőle. Mindkettőből!
A szombati kaland azzal vette kezdetét, hogy miután kikapartam a csipáimat, Kutya csörgetett, hogy az autó nem indul. A jól elhalasztott pakolászást félretéve kaptam a bicót, és lerobogtam hozzá, hátha sikerül beröffenteni. Miután tologattuk egy kicsit, majd némi dkv-s szervízkocsit is kerítettünk, akik serényen rázták a fejüket, hogy ez az autó biza nem fog haladni, átigazoltunk a jól bevált, és hőn szeretett máv-ra. Kutya sajnos kiszállt a buliból, így ketten párommal zötyögtünk a luxuskabinban tiszafüred felé tovább.
Jókora késésben voltunk a pestiekkel való találkánkról, ami egyrészt eléggé égő, másrészt ugye borította a menetrendet, így végülis csak a déli, nagyobbik kört vettük tervbe. Némi körbeköszönés után húztunk is a gát irányába.
Persze szerencsésen csak olyan ruházat volt nálam, ami teljesen alkalmatlan volt az amúgy nagyszerű időjárásra, így némi szerencsével osszekombóztam asszony cuccaival egy megfelelő setupot. Tápoltunk egy gyorsat, majd felvettünk egy haladós de nem rohamozó tempót. Az útburkolat rövidebb szakaszok kivételével kiváló volt, így szépen haladtunk, a táj pedig rendkívül látványosan festett, tekintve hogy itt az ősz, és lassan lekerülnek a fákról az unalmas zöld levelek...:D
Egyszer egy helyi elitbe tartozó bicajos is hozzánk csapódott, ékes hajtókarja csattogó metronómként diktálta az ütemet, táposzsákja pedig alázóan nagy szélárnyékot biztosított. Benéztünk egy kempingbe is, csak úgy véletlenül, de mivel az átmenőforgalmat egy vaskapu akadályozta meg, inkább a jó kis kavicsos elkerülőt választottuk a továbbjutásra. Eltévednünk nem sikerült-sajnos? Kicsit hamar letoltuk ezt a 3/4 kört, egyhamar poroszlóra értünk. Itt még toltunk egy izotóniás italt, majd a debreceni páros érzékeny búcsút vett a fővárosi delegációtól, és elhúzott keletre.
Mindenkinek kösz ezt a tekerést, reméljük lesz még folytatás, ha nem itt, akkor máshol, egy tippként ajánlom a Fertő-tavat, az nagyon adja....
A vasárnapi tekergés a szintén előre betervezett Kazinczy-emléktúra volt. Az idő a tegnapinál jobb volt, az út klasszisokkal rosszabb, de a hangulat ugyanúgy jóra sikeredett. Odafelé jó tempóban haladtunk, és eltekintve egy-két sietős sofőr manővereitől, viszonylag biztonságban is voltunk. Résztvevők számáról nem tudok pontosat, de 100 körül lehettünk, 3 bolyra osztva, hogy a menet előzhető legyen. A határon mindenki villantott egy igazolványt, és haladtunk is tovább. Ez kicsit fura volt, igazából nem értem miért volt szükséges, szlovák, osztrák határoknál még csak őrök sincsenek, mindegy, nem haltam bele. Odaát megkoszorúztuk az emlékhelyet, megtekintettük a Kazinczy emlékmúzeumot, csemegéztünk némi paprikást, és persze szereztünk egy helyi kommersz sört próbaképpen. Meglepő módon a klasszikus borsodira hajazott, amit még lájkoltam anno, szóval bejött. Lencsevégre kaptam egy helyi profi csíkhúzót és szerelőt is.
Végeredményben egy jó kis tekerészős hétvége jött össze, reméltem, a következő tél böjtjére elegendő élmény, motiváció gyűlik össze, asszem ez már megvan!
