Amint már beharangoztuk, egy kissebb delegációval ellátogattunk a Szegedi alleycatre. Mint kiderült, a parti kihagyhatatlan volt!

Képek

Képek 2

A korábbi terveinket felrúgva péntek este indultunk útnak négyen Kutyával, Katával és Buchuval. A pakolászás pillanatok műve volt, unalmas utunkat sokszor feldobta pár kátyú, és ködfolt, este tíz körül már Szeged utcáin voltunk, ahol gyűlt a nép....

"Szállásunkat" a Mono café adta, ahol is összegyűlt az ország legelvetemültebb bicajos társasága...kivéve azokat, akik a Slovakia Experimentet választották. Szó szerint, egy száz méteres szakaszon az utcán bicajok mindenhol, csokrokban lógtak a café előtti "forever love" lakatgyűjteményen, utcatáblákon, üzletek rácsain. Összefutottunk jópár ismerőssel, és persze jópár ismeretlennel is, akikkel hamar megtaláltuk a közös hangot....Pest egy komplett trélernyi bicajjal jött, és számos bulihoz elengedhetetlen adalékkal...

Röviden pár szót lakótársainkról: óriási formák, rengeteg energiával, és remek közösséggel. Nagyon tudnak mulatni, és mulatnak is....A röpke két órás bemelegítő, szocializációs utcán sörözést és pálinkázást Kutya csomagteréből finanszíroztuk, majd becsoportosultunk a kissé melegebb környezetet biztosító mono-ba. Itt hajnal egyig ment az iszogatás, aztán csatlakoztunk ahhoz a filozófiához, amit a sarokban felhalmozott cuccokon alvók követtek. Nem igazán sikerült, ugyanis az elszállásoltak egy része nem volt ennyire puhány, és végigdorbézolta az éjszakát...sajnos rég voltam fesztiválon, így a csatatéren való alvástól kissé el voltam szokva.Sikerült kb 20 percnyit összeszednem, amikor egy kávédaráló jelezte, hogy közeleg a reggel. Lassan feléledt az alvó részleg is, és elindultunk pólóhelyet keresni. Kb az első pár méteremet tettem meg az utcán, amikor a jobb láncvillámon a papucson levő hegesztés megadta magát.....

A lánc egyben tartotta a bicajt, nem is nagyon imbolygott, lévén szó montivázról, de a társaságot a Dóm téren hagyva elindultam Péter (helyi erő) útmutatása alapján keresni valami megoldást a felfüggesztés problémáira. Az egyetlen kecsegtető esély egy mindenes autószerelő műhely volt, de sajnos kizárólag hétköznapi nyitvatartással. Maradt tehát az óvatos használat, hátha kibírja a napot. Bóklászás közben kicsit szoktam a várost, a sugárutak és körutak, valamint körforgalmak rendszerét könnyű volt átlátni, és számos szép, régi stílusú épületet fedeztem fel a belvárosban.

Vissszatérve a dómra kiötöltük hogy bár remekül körbe van kerítve, a mini macskakő-aszfaltcsíkolásos kombó nem túl barátságos...Végül a Tarányi utcán leltük meg a kánaánt, egy betonfallal körülvett kis focipályán. Itt keményen megnyomtuk, nagyszerű meccseket toltunk délután egy óráig, majd indultunk vissza a rajthoz. Kb az utolsó 10 percben döntöttem el, hogy indulok a versenyen, ha törik a bicaj, a gps visszahoz bárhonnan. Igyekeztük a lehető legfeszesebbre venni a láncot, így a törés maximum 3 milliméterre nyílt ki... A rajt előtt egyetlen cp-t kaptunk, így a rajtjelre a hatvan fős mezőny átrohant az úton, és igyekezett elcsípni egy helyi erőt, aki tudja merre van a Vadkerti tér...

A mi vezetőnk kissé lámpalázas lehetett, ugyanis elindult az ellenkező irányba. szerencsére ezt hamar kijavítottuk, és rakta is neki rendesen (soha nem láttam még olyan fixist, aki nem pólózik, trükközik, de térdvédőt hord...) így semmi akadálya nem volt, hogy megleljük a cp-t. Itt begyűjtöttük a manifesztet, és két részre szakadtunk. Míg mi kanok elkezdtük kigyűjteni a cp-ket, Kata feltett mindent egy lapra, és tervezés nélkül letrackelt egy Szegedi arcot. Mint kiderült, neki lett igaza, de mi sem voltunk gyengék azért, az útvonalterv nagyon penge lett....

Az egész verseny annyiból állt, hogy fix, címmel megjelölt helyeken pecséteket kellett begyűjtenünk.Nem szopatták a javarészt idegen városbeli mezőnyt semmi logikázással, minden a tájékozódáson múlt. Egy gyors helymeghatározás után el is indultunk a vasútállomásra.(ígen, ahol "az emeleten vannak a sínek...." by Csipisz) Buchu és Kutya leszakítottak, de az én útvonalam rövidebb volt, és kikerült egy jelentős lassító tényezőt, egy rendőrjárőrt...:D Bár talán ők észre sem vették a sünt... Meglett a resti-pecsét. Innen a TEK (sokak szerint TIK) közelében egy presszóba, ott kaptuk a második pecsétet, majd a Tisza Lajos körút következett, ahol is egy épületbe behatolva kellett felkutatni a RESTLESS műhelyét. Nem volt gyenge a megközelítése, kissebb labirintus vezetett a helyiségig.Szerencsére akadt egy helyi navigátor. Ezután végig a Tisza Lajos körúton a Kossuth sugárútig, a Lechner térre a következő pecsétért, majd következett a Szent györgy téri játszótér. A belvárosban szerencsére kis forgalmú utcákon tudtunk haladni, elég volt hallgatózni előre, majd nyélen bevehettük a beláthatatlan kanyarokat is. A következő cp felé menet épp a Tisza jegén mászkáló embereket láttam meg, és reméltem, hogy nem a verseny résztvevői. Szerencsére nem velünk voltak, így ezt a cp-t elhagyva mehettünk is át az új hídon a folyó túlpartjára. itt csakhamar felleltük a Cibri presszót, majd visszajutva a főútra, a sportcsarnok felé vettük az irányt. Itt épp némi csetepaté folyt, és bár a rendőrök nem a prizma és csengőkérdés tisztázása végett lettek nagy számban kivezényelve, igyekeztünk a lehető legkissebb feltűnést kelteni.... Innen szabadulva már csak két cp hiányzott, így amint kicsit orientálódva letudtuk a Hörpintőt a Karánsebesi utcában, elindultunk a héthatárral odébb található sokszor felemlegetett és átkeresztelt Lövölde utcában. Utunkat egy főút keresztezte, amin kilesve egy rövid kis szakaszt, átcsörtetett az eddigre jó tízfősre duzzadt bolyunk. Egy utcát benéztem, előre ordítottam hogy "rossz irány!" majd egy meg is fordultam benne, és követtem a meglelt helyes útvonalat. Az utcába érve masszív ellenszél fogadott minket, és Buchu leolvasta a kétszázthuszonvalahanyas házszámot....messze még a 42.....Itt már egymás ellen is meccseltünk, igyekeztem hát leszakítani két társamat a hosszú széltolásban. A cp-n egy kalapból kihúzott cetlin levő "öngyújtó" szót kellett krétával aszfaltrajzzá avanzsálnom, mejd mehettem is tovább.A cél az új híd volt, onnantól már fejből is ment az út a délelőtti bicajozás miatt, így feszes tempóban haladtam arrafelé. Buchu beért, de a lépcsőn szaladgálás nekem ment jobban. A Dóm térről Buchuval a nyomomban igyekeztünk ráverni Kutyára aki a villamossínen rövídített, így született a másodperces befutó, szó szerint ekkora különbséggel lettem 25, buchu 26, Kutya 27. Kata ekkorra már 10-15 perce beérkezett, meg is szerezte a női első helyet!

Kicsit pihentünk, tápoltunk,(De biztosan csirkehús van a hamburgerben? Én csak csirkét eszek! By Olaj...:D) majd jött a Night ride, három állomással. Az árvíz-emlékműnél zajlott a foot down, track stand, és best trick, majd felkerekedtünk, és jó negyedórás bicajozással kivonultunk....fogalmam sincs hová, úgy sejtem, a Marostői városrészhez. Itt zajlott a kritérium és skid futam. Előbbi Ábri és Vitéz ádáz küzdelméről szólt, amit végül fél keréknyivel Ábri nyert, utóbbit nem tudom pontosan ki nyerte, de Vitéz 5 villanyoszlopnyi csúszása (talán 4x 40 méter....) eléggé esélyes.... Az utolsó versenyszámot, az öt kilométernyi Drag-et kihagytuk, inkább aznap esti szálláshelyünk felderítését tűztük ki célul.

A Garabonciásban már állt a Royal Fixi club, Zé pedig ellenfélre várt. Be is regeltem magamat, mejd felugrottam a kék bicajra. Sikerült egy 24.45-öt mennem, amit az utolsó negyedórában borítottak meg, de akkor aztán nagyon.... Vitéz durván lement 21.77 re...

A klub nem kecsegtetett sok illúzióval minket abban a tekintetben, hogy valaha alább hagy a zaj annyira, hogy meghalljuk a saját hangunkat, még ha teli torokból is üvöltjük hogy jóccakát.... Hajnal kettő körül megszületett a döntés: vissza a kocsihoz! Gyorsan kirámoltuk az utasteret, és begyömöszöltük magunkat Katával a hátsó ülésre, míg Kutya és Buchu elől raktak fészket. Hamar telelihegtük a kasztnit, így a fűtésre sem volt gond.... A kényelem kifogásolható volt, de a szokatlan csend, és a fullos kimerültség besegített végre egy jobbféle alvásba.

Remek hangulatban telt a hétvége, és remélem, sok külsős kiruccanásunk lesz még, mihamarabb. A CBI is kitett magáért, és megfogant az igény egy Debrecenben tartandó, hasonló volumenű összeröffenésre is.....

Hazai szemmel a Délmagyaron