Este 19:30 magasságában összekaptam magam, beraktam egy táskába a lakatomat, kulacsomat, némi pénzt, iratokat, nagyobb lámpámat, majd levágtattam a garázshoz a keróért. Itt egy kis guminyomás ellenőrzés, majd felapplikáltam a két Blackburn Flea lámpámat előre és hátra és elindultam a Yankee Burger felé a Bajcsyra.

Egy helyi sheriff („Hallod, a kerékpárút ott van, hallod!” [mutatott maga mellé fél méterrel]), majd egy „Hagyjad már a hülyeségedet majom” mondattal az ajkamon angolosan tovább álltam. Megérkezvén a burgereshez enté és Nitr-O fogadott. Javaslatomra, miszerint toljuk egy bármit, passzívan reagáltak, így némi tanakodás után átbattyogtunk a Piac utcai közkúthoz, ahol Kutya fogadott minket. Némi basszamázás (nézdmegbazdmegmármegintesikebbőlkisszarbólittfelettünk) után jobbnak láttuk, ha megindulunk a tetthely felé, azaz a Baltazár Dezső térre. Itt találkoztunk a többiekkel és nem többiekkel, majd beszélgetés és Porcsin™ Brother’s © bevárása után megkaptuk Katától az esti feladatlapot.

Elkezdtem tanulmányozni és megpróbáltam felfűzni egy láncra az egészet. A check point-ok (továbbiakban CP) nem okoztak gondot, de a szobrokat még be kellett pakolni mellé. Ez sem okozott problémát, de a Kassai út 129/a szám „belövése” jelentett némi kihívást, így Katától megkérdeztem, hogy minden segédeszköz használata megengedett e. Ő egy határozott „Igen, legyél ügyes!” válasszal megnyugtatott, majd a telefonomra telepített iGO segítségével belőttem a 129 számot is. Kata szavai továbbra is ott csengtek a fülemben, miszerint minden eszköz használata megengedett, így akkor „rövidíteni” fogok. Google elő és elkezdtem kikeresni a szobrok felállítási dátumát. A 6-ból 5 meg is lett, de mire megtaláltam őket, rajtam kívül már nem volt senki a rajt területen. Kacsa meg is jegyezte, hogy nem akarok esetleg elindulni, mire válaszul mondtam neki, hogy már a szobrok dátumai részben megvannak. Szerencsémre pont a 129/a előtt lévő szoborról nem kaptam semmi infot, így tudtam, oda ki fogok menni mindenképp.

Papírok, térkép, toll el, táskát felkap és indulás az általam elsőre belőtt CP-re, azaz az Exitbe Danihoz. Megérkezvén a Bajcsyra gyors lakatolás, Danihoz le, pecsét és aláírás begyűjt, majd gyerünk tovább a Full presszó felé. Szerencsére már névről tudtam merre kell menni, így a Kossuth u.-n megraktam kifele (Ég a zsír, ég a zsír!) Csillához. Megérkezvén itt is gyors lakatolás, majd be Csillához (utólag ha tudom, hogy a bejárat mellett ül, nem lakatolok. A lakatolás több időt elvett, mint a pecsételés. Nem baj. Belefért.). Órámra pillantottam, 21.07, fasza! Gyors ellenőrzés az időkapus CP-k finomhangolására és gyerünk tovább a Kassai 129/a-ra. Mivel a Gerébytelepet és környékét kellően ismerem, ezért nem okozott gondot a kis utcákon fejből belőni a legrövidebb útvonalat és kikötni a GÖCS melletti kis betonos szervizúton. Hirtelen eszembe sem jutott, hogy itt keressem a szobromat, ezért elindultam az autómentők irányába, miszerint a számomra ominózus buszmegállónál (itt törtem el a könyökömet tavaly, amivel azóta is kínlódok) lévő kapura a 127 szám volt pingálva. Na állj. Jó oldalban vagyok, de nem jó helyen! Viszont kifelé már nincs semmi, csak a GÖCS. De ott nincs szob… Hogy a faszba ne lenne! Gyerünk kifelé. Ákával a GÖCS előtt futottam össze, majd együtt megkerestük a dátumot, amit felírva már el is indultam Korcs felé a Békás csobogóhoz. Kb. 21.30 magasságában meg is érkeztem hozzá (Egy hangos: „Hol vagy BUZI?” mondattal az ajkaimon akartam megérkezni, de még szerencse, hogy moderáltam magam, mert vele volt Béla bá is, aki bár igencsak röhögött volna a dolgon, de beégtem volna keményen) és amíg ő dedikált, addig ittam pár korty vizet. Innen már sejtettem, hogy elég jó időben fogok megérkezni (azért gyorsan ellenőriztem Korcs aláírását, mert sose lehet tudni, hogy mikor baszik ki velem:) Régi barátság ez!), ezért annyira már nem fogtam sietősre, de azért megindultam a Malompark irányába Katához. Egy ideig keresgéltem, mire megtaláltam a kis piac parkolójánál. Gyors dedikálás, valamint mivel nekem már csak Kaccsa volt hátra, ezért megbeszéltük, hogy ide jövök vissza és akkor innen megyünk a Füredibe. Megindultam hát az Ibolyába és mivel útba esett a Trianoni emlékmű (Csipikém akkor most 1933, vagy mennyi? ;)), gondoltam ráellenőrzök. Meglepetésemre itt is Áka fogadott, így elkezdtük keresni a dátumot lázasan. A rossz szobornál. Persze nem találtuk, de mondtam Ákának, hogy itt van mellette egy másik, nézzük meg azt. Szerencsémre ez már kérdéses szobor volt, rajta a dátumokkal („Most akkor melyik kell? – Én leírom mindkettőt, majd Kata kiválogatja:)”). Gyorsan átgurultunk az Ibibe, ahol Áka beszaladt a feladatlapommal, míg én vigyáztam a kerókra (ezúton is köszi neki!), majd innen elváltak az útjaink és visszamentem Katához. Elsőként érkeztem be. Mondtam Katának, hogy mivel én hendikeppel indultam, ezért ha esetleg dobogó közelébe kerülnék, akkor DNF legyen, mert bár a szabályok nem tiltották a net használatát, de nem lett volna fair a többiekkel szemben, akik vették a fáradtságot és kitekertek a szobrokhoz. Üröm az örömben, az egyik dátum nem stimmelt, így lett egy hibapontom. Megérkeztek a többiek, némi beszélgetés és röhögés után áthúztunk a Füredi sörözőbe, ahol összegezve az eredményeket kiderült, hogy egy hibapont miatt visszacsúsztam a 7. (vagy talán 8?) helyre. Tanulság: ne bízd magad az internetre, még ha a kezed ügyében is van, mert ennek a játéknak nem ez a lényege. Nem fair senkivel szemben se és mint a fenti leírásból kiderül, még csak nem is biztos az információ. Ennek ellenére jól éreztem magam és nagyon tetszett az egész! Köszönöm Kata, legközelebb is jövök! :)

u.i.: az azért elég durva, elsőként beérve, de 1 hibaponttal visszacsúsztam a sokadik helyre! Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy nagyon belejöttek a többiek a dologba és egyszerűen már nincs olyan, hogy bónuszpont és nem lehet hibázni. Mindent meg kell csinálni hibátlanul és villámgyorsan ;) Nagyok voltatok!!