a szombati bükk 110 teljesítménytúra jó volt alapozásnak, meg persze ahhoz is hozzásegített hogy 10-kor keljek, és az enyhébbik fajta másnaposság tüneteitől kínlódva, (úgy mint:fejfájás, erőtlenség, lustaság) el is határoztam, hogy szép pihenősen tekerek egyet a többiekkel.

Ez a komoly taktikai döntés ki is tartott a manifeszt végigolvasásáig.

Történt ugyanis az, hogy Ádám kitalálta a "droid" alleycat-formát, miszerint egyetlen cp-t adott meg, ahol kapod a következőt. Zseniális, nincs időkapu, nincs szarakodás az útvonaltervvel, menés van, ponttól-pontig. Nyélen, vagy ottkörül... A cp-ken kihelyezett dobozból kiveszed a lelaminált kirakódarabot, a hátán a következő címmel, és egy színes pöttyel, ami az előzetes felvilágosítás szerint x-bónuszpontot ér. Hogy melyik szín mennyit, az majd a végén derül ki. véletlenek mindig vannak, lehetett gondolkodni, egy színt gyűjteni, vagy mindenből összeszedni, nekem maradt a random, vagyis ami épp a kezembe akadt darabokból megtetszett, landolt a táskában.

A Békás tótól Korcsot üldözve egy szép nagy sprinttel le is léptem a Kossuth-térre, hogy levadásszam a zöld országútis, sárga pólós srácot. Az eligazításon felvetődött a para, hogy akkor itt most az egész banda egyben fog menni, de szerencsére a különböző erőnlétünk szépen szétszedte a mezőnyt. Így nem hitték azt, hogy egy illegál criticalmass folyik épp...:D Így Korccsal felkaptuk az első két darabot, és már estünk is neki a táv hátralevő részének. Ami Korcs lakhelyének közelében kapott helyet, így igyekeztem rajta, és az idő közben csapódott Ricsin maradni. A homokkerti felüljáró túloldalán fellelhető, a Szabó Kálmánból nyíló Vukovics és a Pósalaky utca sarkán beígért kártyákat kisebb kutakodás után meg is leltük, kissé zavarba ejtve a három kissrácot, akik épp ott lógtak. Megérkezve kérdezem, mi a feladat, erre csak pislogtak mint hal a szatyorban.... Szóltunk nekik, hogy az utánunk érkezőknek ne mutassák meg az elrejtett dobozt, végöl odáig merészkedtek, hogy azt állították, pénzt adtunk ezért...:D

Korcs egy hatvan centi széles shortcuton kivitt minket a Barossig, aztán fel a hídra, végig a Hajnal-nyíl-füredi utcákon, le a Balmazújvárosi/Köntösgát-sor sarokra, ahol tűzcsapot kellett keresnünk. A Köntösgáton beljebb volt is egy, de végül onnan visszatérve megleltem a sarkon a nekünk szánt tigázos gázcsapot.(vagy mit)

Itt szépen be is ért Kutya, a Korcs-Ricsi páros meg elhagyott (szemetek:D) így a vízkészletét megcsapolva vállt vállhoz vetve robogtunk vissza a Füredi felé, majd Hadházi, Lovarda, Sámsoni, és végül megkerestük a Futó(homok) utcát. A húszas gumim kígyózott a tízcentis porban kissé, ezzel együtt  bárhogy figyeltem, nem találtam a Tölgyfa utcával közös sarkot. Megkerestük a térképen azt az utcát is, de a kettőnek messze nem volt közös sarka. Kis keresgélés után befutott Lóri, akinek a zsírúj térképe tartalmazta a közelmúltban az apafája utcáról a futó utcára csatolt módosítást, így meglett a sarok, a következő címmel. A Veres Péter szerencsére nem volt túl messze, hamar meglett a következő darab, meg persze célpont is, a jó pár kilcsivel arrébb levő Doberdó-Kartács sarok. Ide kisebb illegál rövidítővel aránylag jól megérkeztünk, átkelve a Klinikán kikerültük a borzalmas állapotú közutat, meg persze a Pallagi úti keróutat is, melynek valószínű mellőzése esetlegesen némi kék-fényt vethetett volna ránk. Az ominózus sarkon már trükkösebb volt a helyzet, de megleltük a dobozt. Javaslatomra a kiszáradás veszélyét érezve beugrottunk egy taktikai másfél literes ásványvízért a non-stopba, majd egyesült erővel kiraktuk a már meglévő darabokat, és a 3x3-as kirakó hiányzó darabjainak száma alapján arra jutottunk, hogy még 4 cp biztosan lesz.

Persze nekünk csak a következő nagy menéssel, a Déli sor-István út sarokkal kellett most foglalkoznunk, úgyhogy full speed ahead, el is indultunk. A kraft kitartott a Szoboszlaiig, ahol megálltunk kicsit a pirosnál. A kijelölt sarki parkolóban jó tíz percig kerestük a dobozt, beért minket a Lóri-Jani páros is, akik hamar felfedezték azt a temérdek szerteszét heverő szemét között,, így hiába eresztettem meg egy telefont Ádám felé, hogy konkrétan hol is keressünk.

a következő lószolás a Kishegyesi-Ács utca sarkáig tartott, majd innen mehettünk is a cél előtti utolsó cp-hez, az Árpád-térre. Körbejárva a tempolmot véletlenül kiszúrtam egy kis kapcsoló üregében a falban levő dobozt, így meglett a hőn áhított cél, a Füredi is végre. A Nyíl utcán durrant el a lábam, rendesen lesavasodtam, de azért még megraktuk a zöldhullámot, és már be is kutyagoltunk Korcs és Ricsi után kb 10 perccel.

Korcs órája szerint ötven valahány kilométert sikerült összeszedni, 35 körüli mozgási és 26 körüli állásidővel is kalkulált átlaggal.....

A befutón jó helyen értünk be, ez nagyban javította az összpontszámot, de a színkódos pontozás teljesen felrúgta az egészet. Szerintem ez nem baj, senki sem tudta mi mennyit fog hozzáadni, így sok minden a szerencsén múlott. A kirakó fél perc alatt való kirakásával lehetett volna javítani, de sajna senkinek nem ment.:D Az indulók közül legalább négyen le defekteltek, közülük egyedül Ákos érkezett be közülük utolsóként, bicajcsere miatt.

Az eredmények:

1: Kata

2: Kutya

3: Adél

4: Ricsi

5: Csipisz

6: Jani

7: Lóri

8: Gábor

9: Krisz

10: Ákos

11: Korcs

12: 50 (Így áll a rajtlistán, amúgy montival volt, sajnos névre nem emlékszem. Kommentben kiegészítheti ha olvas.:D)

Nagy gratula mindenkinek, aki végigvergődött a városon, én azért rendesen megfeküdtem a befutó után, gondolom ti is. Ádám, kösz a szervezést, fasza volt!

Az eddigi éves tényálladék pedig emígy fest.