Újabb András a boncasztalon. Legutóbbi interjúalanyom hívta fel rá a figyelmet, ezután némi szegelés a beszámolón, és már itt is vagyunk. Ezúttal egy olyan történet került elő, amikor némi bátorsággal és bevállalással egy élet gyökeresen megváltozott.
András és Barbara kapva kaptak a lehetőségen, amikor a sors szólította őket. Bepakolták magukat egy apró autóba, és meg sem álltak Portugáliáig. Mondhatni, elhúztak melegebb éghajlatra...

 Mostanában divat a lecsó közepébe csapni, de kezdjük inkább az elején. Hogy keveredtél két kerék közzé? 

Szerintem én is ugyan úgy kerültem kapcsolatba a kerékpárral mint mindenki más, előbb megtanultam járni, aztán amikor az már nagyjából ment jöhetett a bicikli. Autó nem volt a családunkban, így nálunk mindenki bringázott, ami a mai napig is így van, szüleim kerékpárral járnak dolgozni, én is a suliba, munkába, mindenhova gyakorlatilag. Szerencsés dolog ez, mivel így ha valamiért ki kell mozdulnom a lakásból, csak akkor ülök autóba, ha kerékpárral kivitelezhetetlen az elintéznivaló. 11 éves koromban sikerült meggyőznöm a szüleimet, hogy a zenesulit cseréljük le valami sportra. Azt azért tudni kell, hogy egy sváb faluban nőttem fel a Pilisben, ahol szinte minden családban kivédhetetlen a zenesuli, legalább is én így láttam akkoriban, szóval sport után kezdtünk keresgélni. Mivel szemüveget hordtam már akkor is, a labdához kötődő sportágak szóba se jöhettek, futni sose szerettem, atlétika szintén kikerült a kalapból, és hogy milyen módon, már nem emlékszem kristály tisztán, de bekerültem a Pilis Cross Country Club-ba Pilisvörösváron, Benkó Laci szárnyai alá. Ezután nyolc évig versenyszerűen mountain bikeoztam, rengeteg barátot, bringás kapcsolatot, külföldi versenytapasztalatot szereztem. Így a már egyébként is bringázásra épülő életemet még jobban behálózta a kerékpár nevű találmány.

Abban az időben a Pccc egy jó kis klub volt, és elég jó eredményeid is akadtak. Hová tűntél?

Eleinte nyári diákmunkaként, majd teljes állásban dolgoztam mint kerékpár szerelő. Aztán leérettségiztem, és ugye hát egyetemre kell menni, hiszen manapság diploma nélkül nem lehet megélni :), mondták ezt sokan nekem akkor, nem volt nekem bajom ezzel, de most már kicsit másképpen látom a dolgokat, így pár év távlatából. Egy a lényeg, munka, egyetem és kerékpározás nem ment egyszerre, meg hát nem is nagyon láttam jövőt akkoriban a MTB XCO versenyzésben, kicsit motiválatlan is voltam már, így maradt a munka meg a tanulás. Egyetemi tanulmányokkal párhuzamosan dolgoztam még mindig mint kerékpár szerelő, aztán miután befejeztem tanulmányaimat sikerült elhelyezkedni a szakmámban, egy híres neves francia multinacionális hipermarket áruházláncnál, nem, nem a madaras tecsó, a másik :) Összesen 6 hónapot töltöttem ott, megismertem milyen vidám dolog is benne lenne a multi-kultiban, míg egy nap csörrent a telefon és a mennyasszonyom, Barbi, a következő kérdést tette fel: Lenne lehetőségem Portugáliában dolgozni, mi a véleményed? A rengeteg fantasztikus hipermarketes élménnyel a hátam mögött hosszas öt másodperc rágódás után csak ennyit mondtam: Menjünk! Így kerültünk ki Portugáliába, Portó külvárosába, 2010 áprilisában és azóta is itt élünk.

  Hogyan indult be az ottani életed? Egy helyváltoztatás még országon belül is nyűgös, nálad pedig még nyelvi akadályok is közbejöttek.

 Nem panaszkodhatom, viszonylag könnyen ment az egész, annak ellenére hogy két szót nem beszéltünk portugálul amikor megérkeztünk. Barbinak már ugye megvolt a munkahelye, így mi nem lutrira jöttünk ki, tudtuk, hogy egy fizetésből is meg lehet lenni, mint utólag kiderült, nem is olyan szűkösen. Lakást Barbi kollégái még érkezésünk előtt intéztek nekünk, ez sem jelentett problémát, volt fedél a fejünk fölött. Az utunkról még annyit azért had osszak meg, hogy nem volt éppen egyszerű, de életem egyik legnagyobb élménye lett. Utazás előtt megálltam a szobám közepén és elkezdtem gondolkodni, mit csomagoljak be? Mindent, persze minden kell, de nem lehet, nem fér be a kocsiba :) Nagy nehezen összeszedtünk minden létfontosságú dolgot, megtömtük az 1.3 benzines Fiestát, felaggattunk három bringát a csomagtérajtón lévő bringaszállítóra és elindultunk egy laza 3000km-es útra. Két napos túra volt, egy megalvással Franciaországban, végül azért megérkeztünk. Bringákat sem hagytuk el, nem büntettek vagy loptak meg minket. Pedig sokan óvatosságra intettek az út előtt, Spanyolországban csak óvatosan, nehogy megálljatok, kilopnak a gatyátokból. Persze ebből semmi sem igaz. Volt négy napunk mielőtt Barbi elkezdett dolgozni, megismerkedtünk kicsit a környezetünkkel.

Hogyan kell elképzelni a munkahely felkutatását egy vadidegen helyen?

Én még Magyarországon beszereztem egy listát a Portó környékén található bringaboltokról, ahol esetleg majd munka után nézhetek. Azt gondoltam bringa szereléshez talán elég lesz az angol nyelvtudás kezdetekben, aztán majd megtanulok idővel portugálul is. Fogtam a bringám, tatyómat megtömtem önéletrajzzal, gps-be elmentettem a boltokat, aztán megindultam munkát keresni. Hihetetlen nagy mázlival már az első boltba ahová betértem ajánlottak egy részmunkaidős szerelői állást. Még azért elmentem pár helyre, de következő nap elfogadtam az ajánlatot. Később kiderült, hogy nem nagyon fogok tudni együtt dolgozni a tulajdonossal, kicsit érdekes volt a hozzáállása a dolgokhoz, de volt munkám legalább. Négy hónapot húztam le így, majd újra kezdtem az álláskeresést. Hasonló módszerrel mint az első alkalommal, most 4 nap alatt mintegy 17 boltot jártam be, mire sikerült megtalálnom azt a bringa boltot, ahol jelenleg is dolgozom. Lett munkám teljes munkaidőben, munkaszerződéssel (ami kiemelten fontos a tartós külföldi tartószkodáshoz).

Az önéletrajzodban több a Portugál verseny, mint a magyar. Hogy került képbe megint a montizás, és mellé még az országút is?

Szintén a jelenlegi munkahelyemhez köthető, mivel a tulaj a mai napig is versenyszerűen kerékpározik, egy nap elhívott egy közös montizásra. Azt tudni kell, hogy itt a vasárnap délelőtt szigorúan a kerékpározással töltendő. Rengeteg bringás csoportottal lehet találkozni ilyenkor mind terepen mind aszfalton. Szóval egy ilyen közös bringázáson vettem részt, aztán addig nyaggattak, míg meggyőztek arról, hogy versenyezzek újra. Edzettem amikor tudtam, főleg munka után, ami itt teljes mértékben kivitelezhető, nyáron akár fél tizenegyig is világos van és kellemes az idő. Aztán bekerültem AMVE - Garantir Norte kerékpáros klubba, szintén a főnököm által. Részt vettem portugál XCO kupán, régió kupákon és néhány országúti versenyen itt és Spanyolországban. Sikerült egy két helyen dobogóra is állnom, arra mindenképpen jó volt, hogy rájöjjek, még 7 év kihagyás után is lendületbe lehet jönni.

Ebben az évben azonban kevesebb időm van edzeni, így a versenyek is kicsit háttérbe kerültek, negyed gőzzel nem látom túl sok értelmét amúgy sem a komoly versenyzésnek. Egy részről hiányzik, más részről meg nem, mert így ki tudtam próbálni más kerékpáros ágazatokat is, mint a Bike Polo.

Miféle módon került nálad elő a bikepolo? Gondoltál egyet, hogy szétvereted a bicajod és slussz?

A Bike Poloval kedves barátom, João ismertett meg, ő és még pár helyi arc kezdték el itt Észak-Portugáliában ezt a játékot. Csak hogy képbel legyetek, Portugália gyakorlatilag két külön ország, van észak, Portó központtal és van dél Lisszabonnal, a képzeletbeli határvonalat a Douro folyó jelképezi a helyiek szerint. Ez sok mindenben megnyilvánul a mindennapi életben, elsősorban ugye a fociban FC Porto kontra Benfica, a sörök terén is Super Bock vs. Sagres. Minden így egy kicsit ketté van osztva, nincs ez másképpen a bike poloval sem, Lisszabonban már régebb óta nyomják, Portóban körülbelül egy éve kezdődött el formálódni a Porto Bike Polo nevű csapatocska. Pár hónapja kerültem be ebbe a jelenleg még szűk de egyre növekvő társaságba. Némi fogalmam már volt magáról a játékról, de sose próbáltam azelőtt. Aztán egy nap összegyüjtöttem a "kerékpár hulladékot" a munkahelyemen és összeraktam egy bicót bike polora, életre kelt a "The BOSS" kerékpárom. Egyenlőre heti egyszer jövünk össze játszani, kicsit kezdetleges még az egész de jó irányba halad. Nemrég rendeztünk is egy bike polo találkozót, gyakorlatilag megvendégeltük a lisszaboni játékosokat egy hétvégére, amiből egy egész nap csak bike poloval telt. A nap végére egész sok nézelődő gyűlt össze, ma már minden bizonnyal többen tudnak erről a játékról környéken. Azért ezen kevés idő alatt, amióta űzöm ezt a sportot, már sikerült leírnom egy hajtóművet egy villát és egy első kereket is :) Természetesen mi is az univerzális szabályt követjük: bringa+sör+ütő=Bike Polo

 Nálunk itthon körülbelül 4-5 éve kezdődött, és még ma is tart a bicajos szubkultúra finomhangolódása. Nemrég beszéltem egy hollandiai ismerőssel arról, hogy feléjük még csak most kezd el kialakulni egy "ciklofanatikus" réteg. Ez kicsit meglepett. Nálatok mi a helyzet?

A nagy bringás őrület még nem nagyon bontakozott ki errefelé, vannak már arra utaló jelek, hogy lesz valami de még nem az igazi. Volt már Alley cat verseny itt a közelben, van évről évre megrendezendő alternativ kerékpáros találkozó, critical mass minden hónap utolsó péntekén, ez utóbbi mondjuk inkább nagyobb baráti társaság szakásos éjszakai túrája Portó belvárosában. Még csak hallásból tudom ugyan, de állítólag megalakult az első bringafutár cég is Portóban.

Azért mindenből van egy kicsi, remélhetőleg a jövőben egyre nagyobb mozgalom lesz ezekből. Ami kerékpáros életvitel népszerűsítését illeti én is beálltam a sorba nem rég. João-val létrehoztuk a Bringa Garage (fejlesztés alatt) nevű kis vállalkozásunkat, az első kimondottan fixiekkel és single speed bringákkal foglalkozó bringa boltot Portóban, ami jelen formájában webshop-ként fog üzemelni hamarosan, remélhetőleg a jövőben sikerül addig fejlődnünk majd, hogy klasszikus boltá váljunk. Építünk fixieket, restaurálunk bringákat szervízünkben, illetve Schwinn Csepel Zrt. termékeit értékesítjük. Én továbbá nagyon szeretném ha a jövőben lenne lehetőségünk Horváth András által készített vázakat is árulnunk, hogy vigyünk egy kis változatosságot a temérdek mennyiségű karbon bringa közzé. Rengeteg tervünk van, időnk annál kevesebb sajnos, reméljük, hogy a divathullám elején azért sikerül elérnünk ezt-azt, főleg hogy egyre több olyan ember legyen, aki reggel az autó helyett a bringára ül, mint ahogy azt én és még jó páran tesszük. Üdvözlet mindenkinek Portugáliából!

Blog: http://fixiepassion.com/