Április 16-án hétfőn Győrben jártunk a Goldsprint gépekkel és az induláskor csak sejtettük miféle mennyországa csöppenünk bele. Előző nap megnézetem hova is megyünk konkrétan, némi keresgélés után meg is találtam a teljes leírást a Széchenyi Egyetemi Napok programsorozatáról. Egyből levakarhatatlan vigyor került az arcomra mikor a következő sorokat olvastam:

„11:00 órától: Magyar Rekord - 24 órás palacsintasütés kezdete a Bridge alsó szintjén
…
17:00-24:00: Gold Sprint páros bicikli verseny a Bridge alsó szintjén”

Gyors egyeztetés a többiekkel, és a legfontosabb kérdés megvitatása: „Ki jön velem a palacsinta mennyországba?” Levi és Ákos egyetemi elfoglaltságaik miatt Danira várt ez a nemes feladat, hogy elkísérjen és hű segítőm legyen a futamok lebonyolításakor, azt hiszem ennél jobb melót nem is szerezhettem volna neki :D

Hétfő reggel egy kicsit csúsztunk az indulással, de végül sikerült Gabival bepréselni magunkat egy háromajtós Suzuki Swiftbe, 6 órával később pedig megérkeztünk a győri egyetemhez. A városból nem sokat láttunk, hiszen nem turista üzemmódban voltunk, de egyből feltűnt kerós szememnek, hogy milyen sok kerékpárút van kiépítve, és az egyetemen amerre néztünk kerékpártárolók voltak kihelyezve, volt egyszerűbb és volt fedett is. Úgy látszik csak Debrecenben nem divat a biciklisek komfortérzetének javítása.

Gyorsan megkerestük az egyik szervezőt, aki megmutatta nekünk hol állítsuk fel a kis standunkat. Beléptünk a Bridge hátsó teraszára és azt láttuk, hogy kb 15-20 ember eszeveszett tempóban süti a palacsintákat, mindegyik 1-1 tűzhely előtt egyszerre 4 sütővel termeli az isteni kaját. A szervezősrác felénk fordult, hátrébb mutatott: „Mi ide terveztük a ti programotokat. Jó lesz?” Danival összenéztünk, majd ment is a válasz: „Tökéletes!”

Kipakolás előtt beszereztük a palacsinta bérletünket, ami 600 hufba került és korlátlan fogyasztást biztosított. Hát igen megérkeztünk a mennyországba. Gyorsan be is toltunk némi energiát adó lekváros/kakaós/vaníliapudingos palát és elkezdtük felállítani a kis standunkat. Kaptunk 2 önkéntest is akik segítettek a pakolásban így ez a része a dolognak elég gyorsan ment. A fiúk a kerókat rakták össze, míg én a laptopot bűvöltem, hiszen mikor máskor ütne be a baj, ha nem most, mikor a legmesszebb vagyunk… A progi az istennek nem akart elindulni, forródróton értékeztem Levivel és Jánosunkkal, majd fél óra után Dani áldott kezével megmozgatott itt-ott nem tudom mit és láss csodát minden jó lett.

Jöttek is az érdeklődők szép számmal, a lányok sem voltak szégyellősek szó nélkül pattantak a bicajra. A tét nem volt kicsi, hiszen a leggyorsabb lábú egy Hegyalja fesztivál bérlettel lett gazdagabb. Daninak konkrét menetrendje alakult ki, hiszen mikor volt egy szusszanásnyi időnk elment palacsintáért és ellenőrizte a bicajokat is. Nem is kellett sokat várnunk arra, hogy megjelenjenek a helyi kerékpáros arcok is és elkezdődjön a hajrá, majd az eredmények nézegetése. Volt aki igen komolyan ráfüggött a goldsprintre, Sziget 5x is pörgetett, hihetetlen elszántsággal próbálta javítani idejét. De nem csak neki tetszett ennyire a verseny, sokan pörgettek 3x, 4x szép eredményeket elérve. Összesen 38 versenyzőnk volt, de a legjobb Paksi Tamás lett 22:29 es idővel. Gratulálunk találkozunk a Hegyalján!

Éjfél előtt nem sokkal elpakoltunk, majd szétnéztünk az egyetem területén, kicsit bámultuk a színváltós hidat, de a romantikának hamar véget vetett a hideg szél elviselhetetlensége. Elfoglaltuk az apró 3 ágyas koliszobát és eltettük magunkat reggelre, hogy bírjuk a másnap megpróbáltatásait is.

Egy nagyon szép várost ismerünk meg, igaz mi nem a látványosságokból, hanem a helyi sportszerető emberek hangjából. Tény hogy irigylésre méltón ki van építve az egyetemen az élhető kerékpáros kultúra összes feltétele, remélem ez a város többi pontjára is igaz. Köszönjük a résztvevőknek hogy eljöttek, sok balesetmentes kilométert kívánok minden győri kerós arcnak!