Régóta tervbe volt véve ez a verseny, lestem is hogy mikor lesz már kiírás, miegymás. Kicsit megcsúszott, de végül csak megszületett a 21.-ei dátum.
Vini és csapata kilencedjére szervezte meg ezt a barátságos, meccselős futamot, amelynek egy lakótelep gyűrűjétől körülvett parkosított dombrendszer ad otthont évről évre. A társaság, amibe tavaly csöppentem bele barátságos, heccelődő, mondhatni családias. Nem azért jönnek ide az emberek évről évre, hogy vérre menő harcot vívjanak, de azért mindenki odateszi magát, hogy kicsit feljebb tornássza a versenyhangulat-mérőt.

Mint ezelőtt is, a legfiatalabbaknak is akadt teljesíthető pálya kis emelkedővel, a kicsit idősebbek már többet kaptak, mi, a többiek pedig a szokásos sarkos kanyarokat és íveket.
Nem akartam a Trance-t vinni, bár egy próbát megért volna mindenképp a jobban kiismert bicajjal menni rajta, de tavaly nagyon bejött a polobicaj a merev villával, azt viszont idénre...lusta voltam megint átalakítani. Jött egy kósza gondolat, hogy Esztertől elkunyerálom a pyxist egy körre némi finomítás fejében, ő erre rá is állt, így egy jó kis bicajt forgathattam meg a pályán megint.

Itthon remek idővel rajtolt a szombat, Katával és az MK kommandós Dáviddal bepakoltunk a hajóba, majd ráérősen elindultunk Nyíregyháza felé. Az égen eléggé látványosan összegyűlt pár felhő, jött belőlük némi csapadék is az úton, de szerencsére a célhoz érve már nem nagyon kellett az időjárás miatt aggódni. Zozó és Gergő már odaértek, mi is körbeköszöntünk, leneveztünk, megejtettük a kötelező bejárató és nyilvánosvécé köröket. Gergő hozta az ifi első helyet, lassan csak kiöregszik már ebből a kategóriából.:D
Felnőttként 2 verzió volt rajtra, az A és B kategória. A kategóriában a kiírás szerint azokat számolták, akik rendszeresen és rendesen járnak tekerni, versenyezni, míg a B be inkább azok nevezhettek, akik nem igazán vannak toppon, de a saját kategóriájukkal szeretnének egy jót menni, a profik látványos erőfölényétől kevésbé elnyomva.

Én idén bár tekertem pár maratont, de azokon kívül semmit, előző este még egy alleycat is helyretett, így neveztem a B-be, elég nekem az a 10 kör. Sajnos összesen 4 en voltunk B-sek, bár szerintem lehettünk volna többen is, nem hiszem hogy szégyellnivaló lenne abban, ha az ember kicsit gyengébben teljesít.
Egy rajtban indult velünk Kata is, aki egyedüli női indulóként is igyekezett erőset menni, és Dávid is jött velünk, bár már az elején sejtette, hogy a vékonyka trekking kerékkel kicsit problémás lesz neki ez a dolog, rengeteg letekert kilométere ellenére is. Korábbi szokásommal ellentétben rajtnál hátul maradtam, hadd menjen az eleje, akit utolérek azt utolérem, akit meg nem, az előttem marad. Nem kívántam abba a hibába esni, hogy ellövöm az összes patront, aztán végigvánszorgom az utolsó két kört, inkább örömbicajozás volt terítéken, kis meccseléssel.
A pyxisen jól jött a félállásos lockout miatt progresszív villa, bár nem nagyon mertem eleinte vergődni a bicajjal, mert még összeszokóban voltunk. Később amikor kistányéron kicsit pihenősebben tekertem volna, rájöttem, hogy nem igazán partner ebben, így akadt pár pillanat, amikor végigváltottam a sort hátul, hogy kimásszak egy egy emelkedőt. Kanyarokban a polobicaj 80 fokos fejcsőszögét azért nem tudta überelni a pyxis, de lefelé tempósabban mertem ereszteni, mint tavaj az echo merevvillával... Sikerült esnem is egy látványosat a nyolcadik körben, ettem egy kis földet, felpattantam, és vihogva mentem is tovább. Zoli szerencsésen megörökítette a felszállásom előkészületeit, nagyot ciccegve közben.:D

Az utolsó körök gyorsabbak lettek, bár fura módon a kanyarokban lassabbnak éreztem idén magamat, ez valószínűleg a polobicaj hiányára visszavezethető, mert az bizony kegyetlenül nagy kanyarvadász, csak győzzem megtartani.:D Mászások körül mindig akadt egy két drukker, akik miatt mindig meg kellett nyomni egy kicsit jobban mint kényelmes, lefelé meg ugye a sz@r is gurul.:D
Végül kellemesen megfáradva be is értem másodikként. Mentem még egy kört párommal levezetésnek, meg kíváncsi voltam hogyan műveli meg a pályát.:D
B kategória 2. lettem, kört csak az első három A-tól kaptam egyet egyet, persze ha én is 15 kört megyek, valószínűleg meglett volna a 2. is tőlük, talán egy 6-7 körüli hely összejött volna, jobb tuti nem.
A díjazás ismét példásra sikeredett, és a tombolán is arattunk rendesen. Még öt év, és unokaöcsi belenő a legóba is.:D

Mindig azt mondom, megpróbálok többet menni jövőre hogy kicsit jobban tudjam tolni a szekeret, most is ez jön. Aztán meglátjuk, mi lesz belőle.:D