A tavalyi kb: "lőjetek a Dunába, ha még egyszer versenyt akarnék szervezni" (via B.Zs) szerencsére múló szeszélynek bizonyult, így ismét rajthoz állhattunk Harangodon.

Az idei Groupama garancia kupa már jóval "szebbre" sikeredett, a lebonyolításban ismét nem volt semmi gikszer, a rajtok gördülékenyen mentek, nem voltak időbeni csúszások, kivéve egy, amikor is "ha nem bánjátok, kicsit előbb lesz az eredményhirdetés". Nem emlékszem olyanra, hogy ez valaha problémát jelentett volna.:D
A hely közelsége miatt nem kellett korán kelni, nyolc óra magasságában már reggelivel együtt úton is voltunk. Egy gyors lepakolást és rajtszámfelszegelést követően mentünk még egy pályaismertető kört, amely jól jött bejáratni magunkat, és megismerni az új útvonalat. Idénre a pálya nagy része a tavalyi nyomvonal fordítottja lett, így beiktatásra került egy kis sebességű szakaszon egy körforgalmas kereszteződés. A helyet jól megválasztották, remekül belátható volt, és folyamatosan figyelték a pályabírók is mindkét irányból a forgalmat.

A kör elején maradt egy közepes mászás, majd egy gyors lejtő, még egy kis hupli, amiről nekigyorsulhattunk a 28%os mini verseny szakasznak, ugyanis aki ezt minden körben kitekerte, egy üveg jobbféle pálinkával gazdagodhatott a végén.:D Sajnos egy váltási anomália miatt erről lemaradtam, de ettől függetlenül a továbbiakban is igyekeztem felfelé, mint a körmetlen macska. (Via Kis Jocó)
Ezután némi sík jött a körforgalomig, ahol igyekezhettünk kipörgetni a savasodási tüneteket, majd egy homokos lefelé, egy 180 as jobbkanyarral a végén. a tóparti szakaszon nagyjából síkon haladtunk végig, a gyökerek és egyéb talaj menti irritáló társaik szépen ki voltak festve rikító festékkel. A szakasz egy brutálisan dönthető kanyarral vitt minket a tavalyról általam csak "homokos mindenki tol" -nak keresztelt részhez vivő enyhe füves emelkedőre, aminek a végén ki is derült, hogy lefelé mennyivel gyorsabb gurulni az árokra fékezett egykori toligálón. Innen a következő kanyarig még jött két jól abszolválható emelkedő, majd némi síkon történő pihentető zóna után egy egynyomos felfelé, aminek a tetején a korábbi körforgalom jött szembe. Utána már csak egy gurulás a katlanba az ugrós részig, a dombra felvitt a lendület, visszabukva a katlanba még lehetett gyorsulni a következő kanyarig, ahonnan kicsi mászás, újabb lejtő, és már jött is a célzóna. A pálya tehát körbe is ért, meg is dolgoztatott, de végig jól adagolható volt, akadt idő "pihenni" (hülye szó egy versenyen) lehetett enni, inni, volt aki szerelt is, stb.

A zágyúgolyóember.:D

A rajt előtt még kicsit taktikázva kibújtam a 3 igen fiatal induló mögül a bal szélre, hogy ne legyen fennakadás. Ártani nem ártott, de felesleges volt, mert volt bennük kraft az induláshoz.:D Az első kört jól megküldtem, igyekeztem előzni ahol csak tudtam, az elején azért hogy a nagy mászásra ne legyenek sokan előttem akik tolják, utána pedig hogy ne szoruljak be senki mögé a tóparti egynyomoson. Azon a szakaszon is tudtam párszor előzni, körülbelül annyit kellett tennem, hogy szóltam, hogy jövök, és hogy maradjon az előttem levő a nyomon. Jóval egyszerűbb volt így, mint ha ráordítok hogy merről. Többnyire úgy is mindenki arra tér ki.:D A következő részen is inkább a nyom elhagyásával előzgettem, így sikerült is elég sok embert elhagynom magam mögött. A légháztartásom persze folyamatos tiltáson volt, még a fülemen is szívtam-fújtam... Éreztem hogy ez kicsit sok lesz, így eldőlök a harmadik körben, így takarékra vettem magam, és inkább ugrattam egy jót a katlanból kifelé. Az élmezőny még nem volt durván előttem, amikor felértem a dombra, ők akkor mentek át a célkapun úgy 5-800 méternyire a pálya hosszán mérve... az már látszott, hogy a második körben kevesebb embert előzök majd meg.
a második körben már kicsit óvatosabban adagoltam a kazánt, csak akkor kezdtem szökni, amikor valaki jött hátulról a tóparton. A kör végén még kiadtam Istvánnak a kocsikulcsot, mert elszakadt a lánca... épp üldözött valaki, de szerencsére időben átjutottam a mezzseb zippzárján, így meg is tudtam szökni még.

A harmadik körre megint rakós üzemmódban mentem ki, a hajtűkanyart nagyrészt első keréken fordulva vettem be... gyakorolni kéne az ilyeneket montival, mert jóval kisebbet kellett lassulnom ehhez. A tóparton rendesen megerőszakoltam magamat, ami miatt az utolsó kanyarban kicsit vissza is jött a reggeli. Kicsivel továbbhaladva jött a mezőny végén haladók újraelőzése, majd az a mentális állapot, amikor feltettem a kérdést, hanyadik körnél is járok. Miután tisztáztam hogy 3x másztam eddig, elkezdtem memorizálni a dolgot....
A negyedik körben sajna a mászóka közepén elváltottam, így maradt némi kényszerfutás felfelé. Erőérzettel rendben voltam, igyekeztem állva kinyomni amit tudtam a visszaváltogatás helyett. Se előttem, se mögöttem nem jött senki belátható távolságban, Soma meg a többi élmezőnyös drukkoltak tüdőből, amikor mentem ki az utolsó körömre.

Mindenhol úgy mentem, hogy sziasztok fák, gyökerek, kanyarok, én ma már nem jövök többet, jó volt köztetek biciklizni, de nagyon kéne már egy kis pihi. Raktam neki a maradék energiámmal amit tudtam, az erdei egynyomos mászás előtti síkon feltűnt Katyus egy kanyarral előttem. Még a füvesig fel akartam zárkózni rá, hogy ne az egynyomoson kelljen családi perpatvart rendeznünk az ösvényért, ez sikerült is. Persze megfenyegetett hogy visszaelőz, de mivel nem tudtam hogy éppen fegyvertelen-e, nem lassíthattam. Célba értem, kategóriám 7. helyén, 1:08 as idővel, 10 perccel a kat első után. (ennek most tökre örülök, 9. helyet tudtam eddig.:D)

Az eliminator futam. Nem indultam, bár páran vissza is léptek a lehetőségtől, így még befértem volna a top 16 ba. A rövidke pályán a rajt után keresztben egy 20 centis átmérőjű farönk, egy teperős emelkedő, amit egy szintben visszatérő lejtő követett, majd a tavaly megismert gonosz kanyar, amit már erősen váltogatva volt célszerű bevenni, hogy felfelé még maradjon némi perdület. A nagy domb tetejére jött fel a pálya, ahonnét mi is néztük a futamokat, majd onnan le, és már mentek is a versenyzők egy újabb bunnyhopos farönk után a célzónába. A négy indulóból kettő tovább jut, kettő elbúcsúzik.

A két ukrán srác a lassú, szűk kanyarban az xc futamon...

Ricsinek elég jól feküdtek ezek a rövid pörgős körök, bár az első futama tényleg az utolsó pár méteren dőlt el. A két ukrán srácot elhűlve figyeltük Kis Józsival, ahogyan tiporták a bicajt, túlzás nélkül állítom, hogy az első futamukon fél kört adtak a többieknek. Csúcstechnika ketyegett alattuk, szüleik edzők, napi több edzés, de akkor is, ezt az "űrsebességet" élőben látni eléggé durva volt. Ricsi végül egy 15 éves kis sráccal, Kocsis Danival (aki még viszi valamire az alapján ahogyan itt remekelt) célhoz állt a döntőben. Az ukrán agarak az első 20 méteren összeszedtek 10 méter előnyt, míg hátul már rég elsavasodva loholtak a "mieink" Dani vezetett épp, nem is kevéssel. A célzóna előtti bunnyzós rönkön Ricsi kicsit rutinosabban kelt át, és a cél előtt végül az utolsó 5-6 méteren határozottan beelőzte Danit. Szerintem a legszorosabb befutót produkálták, Gratula kettejüknek!

 
Kőrmetlen macska (via Kis Józsi)

Szum: A kör így fordítva érdekesebb, és teljesen végig tekerhető.
A szervezés, lebonyolítás zökkenőmentes volt, a pályajelölés teljesen hülye biztos, a hangosítás külön dicséretes ötös minőséget produkált, még az én botfülemmel is észrevehető volt a profizmus. (röviden: értettem még a visszaszámlálást is.:D) A nem kevés idő és energia amit a versenybe fektettek, bőven meglátszott.
Díjazás fenékig tejfel, bőven megoldották az összes elképzelhető gyerekkategóriával számolva is. Ilyen mennyiségű tárgynyereményt megkockáztatom, hogy a 4 topmaraton összesen nem hoz össze, pedig ott nem kb 100 embernyi közönség 3000 ezer fejenkénti forintja a kassza...

Majd elfelejtettem, a kaja is remek volt, valahogy a maratonos kajáról mindig a 10 fokos, áttetsző piszkosszürke lé jut eszembe, néhány, hússal vagy zöldséggel nehezen azonosítható szilárd darabkával, és az elmaradhatatlan pillésen úszkáló narancs zsírpacákkal a tetején...
Na, a harangodi kaja ennek nagyjából mindenben az ellentéte volt! (volt némi narancssárgára hajazó színezete, mint az amúgy megszokott az efféle ételektől.)

A tombolahúzáson B.Zs és Vini szó szerint térdig jártak az ajándékokban, és a végére már kissé elcsigázottnak is tűntek, annyi mindent kellett kisorsolni. A külön poén az volt, hogy az elején amikor Sári Peti debreceni sporttárs kiszúrta a thule bicajszállítót, meg is jegyezte, de kéne még egy a kocsira. Hát, haza is hozta a végén.:D

Reméljük, jövőre ugyanott, hogy mikor az mindegy!

A versenyen készült tetemes mennyiségű képanyagért prémium köszönet illeti meg (a teljesség igénye nélkül!) : Halász Tündét és Erőss Bélát, Molnár Tibort, Gyákum Richárdot.