Tavaj voltunk a terepes verzión először, és remek hangulata volt ennek a 100 kilcsis "alleycatnek". Idén az aszfaltos verziót voltunk kénytelenek végigtolni, mivel az ártéri részeken helyenként könyékig ért a sár....

Az alleycat jelző azért kicsit durva, szó sem volt loholásról, pontozásról, ilyesmiről. Az irányelv azonban megegyezett, ugyanis 17 cp rajzolta ki az útvonalat, aminek az optimális érintési menetét a kapott térképen ki is jelölték nekünk. semmi bonyolult kérdés, többnyire évszámok, nevek leolvasása volt a feladatsoron.

Reggel jó korán összecsődültünk négyen, és már fel is cuccoltunk a vonatra. Itt némi szerelgetés, majd Csontos szivatása következett, így hamar elszaladt az idő Szolnokig. A tiszaligeti rajtközpontban összeverődtünk István tanárúrral, egy veteránnal, aki már bejárta párszor az aszfaltos kört, aboriginal lévén. így nem is hiányzott a gps, tájékozódnunk sem nagyon kellett.Közbenjárásával némi naptejjel elhárítottul Ildi láncvisítását, és útra is keltünk. A cp-k nagy része már ismerős volt tavajról, viszont a megközelítés módja teljesen más az aszfaltos körön, így nem volt unalamas a "remake".A városi forgatagot  többször is elhagyva szinte forgalommentes utakon gyűjtöttük a kilométereket. Az országúti jelző azért nem egyértelmű, egy gilisztagumissal eléggé megrázó lett volna a kör, néha kikapcsoltam a propedalt, főleg a vége felé. A vadasparknál egy csúcs játszótéren betápoltunk, kiéltük gyermeki vágyainkat (jégrém, locsolkodás, ilyenek....) majd indultunk tovább. volt pár zsákpont is, amelyek a várostól 5-6 kilcsire voltak, az ilyen szakaszokat váltott vezetéssel próbáltuk gyorsítani, meglepő módon kalauzunk nem volt rest vállalni a szélfogó szerepét a tartós 27 km/h-s vonatok élén. A monotonitás megtörésére rendszeresen voltak szökések, és felmerült pár elagyalósabb beszédtéma is.

A kedvenc szakaszom természetesen az a pár száz méter volt, ahol szinte végig változó mélységű pocsétákban kényszerültünk haladni. A vége előtt pár kilcsivel beiktattunk egy vizitet a kedvenc (és egyetlen általam ismert) repülőmúzeumomban, ahol Csontos ki is nézett magának egy kissebb utasszállítót kertitörpe gyanánt. A beérkezés után megint eszembe jutott hogy mi maradt otthon: egyrészt a leégés elleni kutyatej, másrészt a papucsom, így kénytelen voltam egy mosdókagylót használni az útiretek eltávolítása végett. Ezután beiktattunk egy izotóniás iszogatást, melynek során összefutottunk egy idősebb német turistával, aki meglepően jól tudott magyarul, ráadásul népdal szinten. Rövid, de érdekes diskurzusunk után indultunk tova.

Az állomásra menet még elgrasszáltunk a helyi "non plus ultra" cukrászdába, ahol némi pákosztoskodás következett. Ezután kilépve a légkondi bűvköréből újfent tudatosult bennünk a nap destruktív ereje, így igyekeztünk elkapni a vonatot időben, ami az indulás előtt 2 perccel sikerült is, az állomás földalatti targoncajáratai segítségével. (Fantasztikus.Kipróbálni kötelező!)

Képek és képek

száraz adatok:

-Táv: 98 km

-átlagsebesség: 22.1 km/h

-szint összesen: maximum 50 méter....:D