Mér' menne ki az ember a hidegbe'?

Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak párszor. Van akinek muszály, van akinek ki KELL moccannia végre. A kerékpárosok többségében ott forog a motor egész télen, és van, akit a mínuszok sem tartanak vissza.

Ez az írkálmány most főleg mtb-vonalon született. Aki már járt téli erdős tájon, az tudhatja, milyen érzés jégen, hóban tekerni. Ha jól beöltözik az ember, és ésszel megy, nagyszerű csavargásban lehet része. A móka netovábbja, ha nem kell attól félnie, hogy össze-vissza fog csúszkálni.

Tőlünk északabbra több a hó, hosszabbak a telek, és vannak emberek, akik szükségét látták a bicaj téliesítésének. Szélsőséges eset a Ktrak. Az igazán eszelős arcok az évente megrendezett Iditasporton is bicajjal indulnak. Egy 2000 körüli bikemagban olvastam az alábbi szösszenetet egy résztvevőtől: "Nem találom a telefonomat. Lehet hogy megettem? Végülis, a csokik mellé volt elrakva...."

Persze nekünk nincs fél éves telünk, néha megússzuk hó nélkül, de ha alkalom nyílik rá, érdemes kimerészkedni és veretni a fehérben egy kicsit. Véleményem szerint kevesebb ember csúszkálna a sárban a Szilvásvárad Maratonon, ha kicsit barátkozna a jeges utakkal is télen a görgőzés mellett....

A gyári gumikat egyrészt nehéz beszerezni, másrészt eléggé durva áruk van, főleg annak fényében, hogy az ember alig használja őket.

Tavaj sikerült végre jutányos áron beszereznem egy pár szöges gumit. Könnyebb, mint egy házi darab, jól lehet vele menni, de megvannak a korlátai.

Korábban jó pár telet lehúztam néhány alternatív verzióval, amik közül megtartottam a legsikeresebbeket. Donornak célszerű magasabb bütykökkel ellátott gumit beáldozni, a szegek jobb tartása érdekében. Nálam egy kopott Maxxis Swampthing volt kéznél, aminek a bütykei még így is eléggé nagyok voltak a cél eléréséhez.

Az első szöges koncepcióm a facsavaros jégmotortuning bicajra adoptált változata. a legyártása egyszerű: végy annyi facsavart, lehetőleg domború fejű kereszthornyolt típust, ahány bütyköt szögesíteni akarsz. A bütyköket fúrd át kívülről befelé a facsavar magméretével, majd belülről hajtsd át a csavarokat a gumin. A fúrást nem kell túlzásba vinni, a csavarnak elég, ha nem kell magának fúrnia az anyagot. A csavarokat könnyebb behajtani ha kenést kapnak, erre elegendő a víz is. Még kenéssel is alkartáji izomtorna betekerni mindet. Szóval egy fúrógép csavarbehajtóval jól jöhet! Ha kész a projekt, szükséges megvédeni a belsőt. Erre alkalmas lehet egy kettéhajtott, szeleptől megfosztott használt belső, vagy defektvédőszalag. Azonban szóba sem jöhet olyan anyag, ami hidegben megkeményedik, mert a csavarfejek átszakíthatják, és kész a defekt. Nem célszerű túl hosszú csavarokkal operálni, tapasztalatom szerint 3-4 mm az ésszerű maximum. Efölött a szegek kifordulhatnak a gumiból, vagy szélsőséges esetben károsíthatják a bicajt is. Egy ismerősömnek egy hasonló koncepció eléggé durván megdarálta a teleszkóp fékhídját.

A fejlettebb változat a popszegecs-alátét kombó. Itt a fúrás után belülről-kifelé jöhet a szegecs, majd ráhúzva egy alátét, esetemben a kettévágott láncszem, végül csak el kell húzni a popszegecset úgy, hogy az alátétre feszüljön. Szegecsből célszerű acélt beszerezni, lehet alut is használni, bár gyorsabban kopik. A benne maradt húzószár azonban az alu lekopása után már jobban bírja a gyűrődést. A szegecselt verzióban is ajánlott a belső védelme, noha úgy tűnhet, a szegecsek vége eléggé sima, soha nem szabad a véletlenre bízni. Mindkét verziónál célszerű aránylag nagy nyomáson tartani a kerekeket, így kevésbé mocorognak a szegek és "irritálják" a belső védelmét, ezenkívül jobban is tartanak.

Létezik a hólánc bicajos változata is. Korábban próbálkoztam hasonlóval, bár sima láncdarabok helyett én bicajláncot használtam fel. Talán rápróbálok majd mégegyszer, a prototípusom nem volt túl jó barátságban a semi-slick gumimmal, és a V-fékkel anno. Amíg a helyén volt, durván tartott.

A legfrissebb számomra a kábelkötegelő. Valószínűnek tartom, hogy csak korlátozott mértékű segítség, de olcsó, városban is használható, egy próbát majd megér.