„Light-os kis másfél órás, belvárosi felépítésű alleycat lesz a ramaty idő miatt, nem kell parázni.”

Fekete Katalin, 2010.12.28.  

„Soha, semmi szín alatt ne hidd el, amit egy nő mond.”

Vén rókák mondták....

A délelőttöm laza semmittevéssel telt, majd feldobtam magam a bicajra, hogy menni kéne egy kört felmérni az utak járhatóságát a verseny előtt. Barangoltam kicsit a városban, beszereztem Kutyának egy pár jóárasított felnit, benéztem a boltba is, hogy levizitáljam a kolegákat, majd irány haza. Itt akkurátusan labortisztára mostam egy nagytányért meg egy kis lánckereket asszony meglepijének végleges állapotra hozásához, ezután összeszedtem az alleycat felszerelésemet, megnéztem egy sg-1 et, és már el is érkezett negyed öt, így elindultam a Pláza felé.

Az egyik kajásnál vettem egy pitát, majd letelepedtem egy asztalhoz, és egy Monster felszisszentése és fogyasztása közben vártam a többieket. Érdekes módon a mindig késésben levő Dániel volt az első aki megjelent, valószínűleg azért, mert rengeteg táplálék vett körül minket a rajthelyen….

Lassan összegyűlt a hatfős hárdkór mezőny, a még meleg küllőkártyák a darabolás után kiosztásra kerültek, amikor meglett a feladatlap is, megterítettem az asztalt a kisokosos térképpel, és elkezdtem összeírni a cp-ket.

A feladatlap „küldetései” erősen az Alice in wonderland karaktereire és sztorijára lettek ráhúzva, sok sok meseszerű leírással, ahol ugyan ki volt emelve a lényeg, de a sok mondóka néhányunknak feladta a leckét. Mindössze négy feladat volt a lapon, és egy lista pár beszerzendő tárgyról:

-fagyi tölcsér

-dobókocka

-mai blokk a város két penny marketének egyikéből

-postai bélyeg

-karácsonyfadísz

A rajttaps megvolt, a tömeg sebesen lerohanta a fagyis lányt, aki mosolyogva osztogatta ki a tölcséreket ingyen.! Azért a kezébe nyomtam egy ötvenest, ha már elővettem…

A földszinten azonnal célba vettem a játékboltot, vettem 59- forintért egy dobókockát, majd kimentem, lakatoltam, közben végignéztem ahogy Ákos kiborítja a kulacsa tartalmát olyan lendülettel, mintha a vízzel egy lovat akarna letaglózni, és belegyapálja a fagyitölcsért…. Csak úgy, állagmegóvás végett.

Az első cp egész közel volt, a feladatlapon szereplő Vigyori úr karaktere tökéletesen illett is Kikire, a kolegámra, így újra a bolt felé vettem az irányt. Az itt kapott cetlin két negyedórás, egymást percre követő cp állt, miszerint előbb a vörös királynő gyíkjának a fejét kell megszerezni, majd ezt eljuttatni a város túlfelére, a fehér királynőhöz…na, itt ledobtam a láncot-egyszer szó szerint. Annyira, hogy a betervezett karácsonyfadíszt nem hoztam el a bolt dekorációjáról, és miközben a bélyegért vártam a postán a bolttól pár méternyire, szerencsésen lenulláztam a fagyitölcséremet az u-lakattal. Meglett végre a bélyeg némi pofátlankodásra „légyszi egy bélyeg lesz, ne kelljen már megvárnom azt az áfás számlát…”

Mehettem is a Kalaposhoz az üveghegyen túlra a homokkert utcára, odafelé menet a tök üres úton trackstand egy pirosnál a Klaipeda- Szent Anna sarkon, erre hátulról gyengéd érintés, és már dőltem is bicajostul.

A sofőr telefonált, és simán rámgurult. Visszamászok a bicóra, felnézek a számlálóra, 25 másodperc, hártafordulok, a pali hófehér, nem lélegzik…elküldöm melegebb éghajlatra, közlöm vele hogy a rendszámot megjegyeztem, most sietek, de még összefutunk. Erre meg is lett a zöld, go! Kb 200 méter múlva visszanéztem, az ipse még mindig a lámpánál parkolt.

Lendületes tempóban szuszogtam fel a homokkerti feluljárón, majd a friss piroson át (amiből szinte az összeset megszoptam az este során) le a Szabó Kálmánra. Innen nyílik a homokkert utca, amit ugye nem tudtam, az az, hogy hanyadik. Amikor már úgy véltem valahol ott járok, bekanyarodtam egy kitáblázatlan utcára,(Óvoda) majd a megjelölt házszámhoz érve nem volt ott semmi, vissza, és kicsit tovább az SzK-n, meg is lett a kívánt utca. Végülis, gyorsabb volt, mint térképészni egyet. Itt Találkoztam Korccsal, aki egy szép fekete óriás snacit levegőztetett épp, ő adta a következő feladatot, miszerint a város 4 pontján elhelyezett cetlikről kellett neveket begyűjteni. Ha már itt jártam, megkérdeztem, nem akad e valami karácsonyfadísze, lehetőleg heavy tool darab, amit nem zúzok üvegtörmelékké….ötletemen kapva kapott Levi? is, így kaptunk egy egy kb másfél centis golyóálló üveggömböt. Elindultam, mint kiderült a rossz irányba, miután ezt tudatosítottam magamban egy agyrázkódásgyanús homlokoncsapással, mentem is tovább korrigálva az útvonalat, így kis kerülővel a Galamb utcán a Vágóhíd, majd a Hajnal következett, ínnen le a Víztoronyra, hogy elcsípjem a listán első nevet az eldugott Dembinszky utca végén. Begyűjtve Mutyikát kicsit összeszedtem hová is kéne menni, Majd felismerve az időkorlátot, egyből Berni, a Vörös (amúgy szőke) Királynő felé indultam a Füredire. Az utamat kettő vörös gárdista villanyrendőr is megszakította, de sikeresen túléltem a lelki terrort. A sárkányfej egy emberfejnyi újságpapírgalacsin volt, amit Berni ötletesen belegyapált egy eléggé szűk tornazsákba, ami ráadásul a hátán volt, itt én voltam az első, így kb 1 percbe, és Berni fél karja vérkeringésének felfüggesztésébe került a megszerzés. Nitro épp spinning órát tartott a szomszédos A1 ben, így adta magát a hirtelen cp, csak egy hosszú piroson kellett átstresszelnem magam Dani és Levi társaságában, aztán feltekerni az emeletre, zárni, és az spd miatt óvatosan feltipegni a lépcsőn. Itt a recepciós már intett hogy „arra” végül elhaladva egy csomó, kicsit elképedt izomtibi mellett, eljutottunk a terembe, ahol a gyér fényben (mondhatni: az orrunkig alig láttunk) lefotóztuk Sándorunkat, míg ő lenyújtási instrukciókkal látta el a spinning résztvevőit. A monoton „most lehajolunk, megérintjük a két szinttel lejjebb levő aszfaltot” közepette alig tűnt fel a hozzánk intézett „hány felirat van a lábamon?” Szerencsére kapcsoltam, gyorsan számoltam a csíknak tűnő foltokat, meglett a nyolc, siettem is kifelé.

Innem a Bocskai térre a leggyorsabb úton, ami a rettenetes off road Nyíl utca volt, ahol is a Fehér királynő (Kata, aki amúgy vörös, a neve meg fekete) várt, és a szelektív konténerbe rakatta velünk a papírgalacsint. Ez se volt egyszerű, mivel a betöltőnyílás 10 centi volt, a golyó átmérője meg harminc…két bazinagy ütéssel bejutott.Utána hirtelen felindulásból öt darab képtelenséget kellett felsorolni, nekem a kockakerék, a szöges ülés, az elektromos kormány, a drót bicajlánc, és a rugóküllős versenykerék jutott eszembe...

Várt még jópár cp, és letelt a másfél óra is lassan, így kicsit rezignált voltam, hogy én vagyok a lassú, vagy át lettünk baszva… este nyolcig még volt idő bőven, tehát elhúztam a csíkot a  Gambrinus közbe, ahol várt a korláton a Badar név, innen a Nagyállomás felé, hátha sikerül lefotózni egy 18-as buszt. Nem sikerült, így feladtam a cp-t, és húztam is gyorsan a Pennyhez a Szoboszlóira. Mint kiderült, ahová én a pennyt képzeltem az nem ott volt, így kicsi újratervezés után jutottam hozzá a blokkhoz egy szemetesből. Innem tovább a Teszkóhoz, persze sorban begyűjtve a pirosokat végig, ott egész gyorsan meglett a g parkolószektor , az egyik bevásárlókocsi tárolón a Nyalka Nyúl felirattal, Gondoltam beugrok a tecsóba szerezni egy tölcsért a törött helyett, de sajna a fagyis megszűnt. Hogy megerősítsem azt a tippemet, hogy az utolsó név a Tutyika lesz, végigverettem a Böszörményin a Doberdóig (az utolsó kettő itt zöld volt….), majd le a Kartács utcán, a Verseny utca sarkon álló 30 as, soha figyelembe nem vett sebességlimit tábláig. Tényleg Tutyika lett. Erős hiányérzet gyötört, mondom kéne egy tölcsér… Irány a Plaza, ott van a földszinten még egy fagyis. Az Egyetem Sugárúton haladtomban ugrott be, hogy a teli tölcsér nem törik olyan hamar, így be is ugrottam a pólóedzések előtt látogatott kis boltba, beszereztem egy hellt, és két télifagyit. A boltos srác barátnője lelkesen fotózta le az állszőrzetemen felhalmozódott jeget, majd pát intettem, és kilépve a boltból a hell elpusztítása alatt átfutottam a feladatlapot, hátha valami kimaradt. A nyolc órai befutóig még volt 20 percem, és csak a busz hiányzott, de az útvonalát nézegetve rájöttem, hogy az a város túloldalán kanyarog, Így véglegesen skippeltem az öt pontot, amit ezzel beszerezhettem volna. Nem volt más hátra, mint begördülni az Aranykoronába, és elvegyülni a közben beérkezettekkel.

Itt értesültem a Levi és Dani által kieszelt cselről, miszerint rábeszéltek egy épp szolgálatát befejező buszsöfőrt, hogy egy fotó erejéig ugyan tegye már ki a 18 as táblát…óriási ötlet!

Legurult egy sör, elpusztítottuk a lánckerékmintás tortát ami a két kölyök szülinapjára készült, majd két eredményhirdetés következett, egy a versenyről, és egy az évről.

Alice alleycat: 1 Levi, 2 Dani, 3 Csipisz 4 Buchu, 5 Kutya, 6 Ákos

Éves összesített, a teljesség igényével:

1 Levi,     77p, 8forduló, 1 szervezés

2 Kata,    64p, 7forduló, 2 szervezés

3 Csipisz, 62p,8forduló, 1 szervezés

4 Kutya,  55p,8forduló, 1 szervezés

5 Buchu,  52p, 7forduló, 1 szervezés

6 Dani,    50p, 5forduló, 1 szervezés

7 Csonti,  37p,7forduló, 1 szervezés

8 Krisz,    21p, 4 forduló

9 Ixos,    19,5p, 2forduló 1 szervezés

10 Kaller, 19p, 3forduló

11 Ákos,  18p, 4 forduló 1 szervezés

12 János, 18p, 6forduló

13 Kacsa, 17p, 4forduló

14 Röfi,    16p, 2forduló

15 Nitro,   15p, 2forduló

16 epyc,   12p, 2forduló

17 Anti,    11p, 2forduló

18 Márkó, 10p, 2forduló

19 Peti,    10p, 3forduló

20 Todi,     7p, 1forduló

21 ildi,       5p, 3forduló

22 Benő,    4p, 2forduló

23 Kdani,    3p, 2forduló

24 Karcag,  2p, 1forduló

25 Orii,       1p, 1forduló

26 Ádám     0p, 1forduló

27 Máté     0p, 2forduló

Remek év volt, jövőre remélem hasonló intenzitással folytatjuk! Mindenkinek kösz a kialakult csordaszellemet, és a türelmet, amit a két ujjal bepötyögött beszámolóim olvasása megkíván…