Megérkeztünk reggel, aludtam kettőig, mi sem volt természetesebb, mint az, hogy Levi képtelen lesz a seggén megülni holnapig, befűzött egy kis workshopba. Persze akkor már Dagi is beszállt némi lommal a szereléslistába, és a Vitéztől kapott stucnihoz is akadt egy életmentő ötletem....Na de, ez a post a bicajról szól!

Kicsit emóba hajló a mattfekete-fehér-lila színösszeállítás, de tökmindegy, mert ütős! A váz hatvanas, viszont a felsőcső nem túl hosszú, így kényelmesnek éreztem a megcélzott bevetési területre, vagyis városi betyárkodásra. A váz fejcsapággyal 2450 gramm, ez nem sok egy ekkora darabtól. Sehol semmi gagyizás, a hátsó fékhíd vérprofi darab, a papucsok gyönyörűek, és a villa is megér egy misét. Brutál a felsőcső előre lejtő vonala. Esetleg egy rövidebb fejcsővel ez még hangsúlyosabban tűnne elő. A nyeregcsövet épp kihúzhattam annyira, hogy ne nézzen ki bután a bicaj. Én tennék egy rövidebb stucnit bele. Meg fehér hajtókart. Egy két apró módosítás az alkatrészlistán, és csúcsfasza lesz az új bicajod bajnok!