The Evil Plan

Régóta emlegettem, hogy megcsinálom. Ma röpke egy óra alatt sikerült előkészítenem Bélát végre a forradalmi változáshoz, és újabb fél óra alatt megszületett a terv végeredménye. Nincs többé csattogás!

 Előre is bocs a randa képekért, de csak a telefon volt kéznél....

 

 

A zagyvaságaimat tisztázandó, annak aki nem ismerné, bemutatom Bélát. Akik ismerik, azok tudják hogy ő a Hetero élettársam, akivel csak terepre járkálok ha véletlenül összejön, a hosszú tétlenséget pedig itthon a szobámban, jobb híján utcai viseletem, és száradó esődzsekim tárolófogasaként tölti. Béla nem haragszik ezért, és azért sem, mert rendkívül sáros szinte mindig, mert tudja, hogy egy igazi mountain bike-ot a sár nemesít, az eső meg edz.

A mai napon megesett az első érettségi vizsgám magyarból, majd gyakoroltam némi matekot. Valahogy eme, amúgy számomra kedves tárgy tanulásakor kemény migrénes fejfájás tör rám, így két és fél óra után letettem a függvénytáblát, és megakadt a szemem egy marék cnc-zett alumíniumon, amelyet Buchu barátunk nyomott a kezembe a legutóbbi Night Ride közben. Vagy máskor. Mindegy.....

"Persze, kell is ez neked most..." mondta a jobbik ördög a bal vállamon, majd ezt egy jól irányzott rúgással elkergette a jobb vállamon lakozó gonosz iker, és a fülembe ordította: "csiiinááljad meg jóóóól!"

Hogy miért faragtam egy lyukat (vagyis kettőt) az általam űzött bicajozáshoz tökéletes vázra? Ez egy érdekes történet. Valahol a Giant tervezőasztalánál kezdődött, ahol a Trance modell tervezése közben egyszer csak berohant a nagyfőnök, ráborította a kialvatlan tervező kávéját a rajzasztalra, amelyen annak éppen négyéves kislánya egy ceruzával random bowdenszemeket rajzolgatott serényen a felsőcsőre. A kislány szépen rajzol, de a tervrajz kellett a sorozatgyártáshoz, így a góré felkapta, lesöpörte róla a kávé egy részét, méginkább elmázgálva azt, majd egyenesen a gyártósorra vitte. Ott persze hüledeztek, hogy ezt a bowdenezést sokan szidni fogják, de persze a főnöknek mindig igaza van...

Így történt, hogy az amúgy remek rugózási rendszerű váz emészti önmagát, az össze-vissza kígyózó bowdenekkel, melyek komoly árkokat szántanak a fényezésbe, és a váznak ütközésükkor éles, csattanó hangot hallatnak.

Kaptam egy feladatlapot, és a hátuljára gyorsan felskicceltem a kiméregetett koordinátákat, amelyeket szemre meghatároztam a vázon. Azután neki is estem leharcolt fúrógépemmel legyártani a váz alsó csövének alsó részébe helyezendő ütközőt, melyet az első gondolatnak megfelelően az egyik, használhatatlan helyen levő kulacstartószemre rögzítettem. Most komolyan: valaki tette már az alsó csőre (Mint korcs rámutatott: az aljára...:D) a kulacsát? Egyrészt az első kerék oda ver mindent, amit az úton talál a sártól kezdve a döglött macskáig bezárólag, másrészt mire lenyúl érte az ember, kiveri a fogait a kormányszár. Az ütköző elkészült, következhetett a váz első háromszögének végleges, visszafordíthatatlan átalakítása. Előtte lezavartam a nap 4. kávéját, nehogy valamit benézzek így délután. A fúrás egy perc alatt megvolt, majd miután összeszakítottam a szemenként három furatot, és átfért a laposreszelő közöttük, hamar kialakult a becsatlakozó darab ellenformája a vázon. Minden szép kerek, így repedés ebből adódólag kizárt. Jókora darab ez a váz, ennyi meg se kottyan neki. A váz alapanyaga remek, nem érezhető rajta a puhább alu bizonytalansága, lehet neki küldeni a reszelőt.... Közben sajna nem fotóztam, így senki sem tekintheti meg a 24x8 milliméteresre, a bowden vezetőnek kireszelt odúkat az alsó csövön. Először szimmetrikusra terveztem, aztán jött az ötlet, hogy a fék bowdené kissé hátrébb jobban jönne ki, mivel így nem törik nagy ívet a jobb oldalról jobbra futtatott bowdenház.

Mint látható, a felső cső kiürült bowden-ügyileg, csak az egy szem első váltóé árválkodik ott. Vele nincs baj, ugyanis nem ível át a váz két, egymástól jelentősen elmozduló része között. Hogyan tovább?

A tag mellett kényelmesen kiférnek a bowdenek a kosárból (mikor először megláttam, így neveztem el eme gyönyörű vázelemet) és egy enyhe lógással elindulnak szépen hátra. Ez a plusz azért kell, mert berugózáskor a váz ezen része kissé hátra-felfelé eltávolodik a középcsapágytól.

 Jobb oldalon adta magát a csalagút egészen a hátsó váltóig, De sajna a bal... hát igen, itt kilóg a lóláb. Persze akad egy megoldásom erre is, de ahhoz még elmélkednem kell azon, hogyan kötöm be fordítva a fékbowdent. Értsd, ahol most a rögzítő csavar van, oda fut be egy hurokkal a madzag. Meg lesz oldva, de majd máskor.

Most örül a fejem, hogy végre elintéztem ezt a dolgot, ami már egy éve foglalkoztat, és közben a migrénem is elmúlt.