Úgy indult, hogy összejött minden alkatrész, de kedden sehogy sem jutottam egyről a kettőre. Egyrészt ugye volt egy kiborító, húzós napom, aztán szerdán biosz érettségi, amire a 3 év 5 oldalnyi jegyzetéből, és egy olyan könyv átolvasásával tanultam, amit azelőtt soha sem láttam. Szét kellett volna kapni a pólóbicajt, kerekek át a royalba, pólóbicajba bele a két új trekking. Láncvonalat belőni mindkettőhöz, hogy ne kelljen ezzel szarakodni másnap. Persze borult a bili, a hajtókart nem tudtam leszedni, mert 15 perccel azelőtt előrelátóan kölcsönadtam a szerszámokat Jánosnak.... a tolómérőmet se találtam, mérőszalaggal saccoltam meg mekkora a tengely, aztán matekoltam, mennyit kell eltolni a hátsóagyat hozzá. Aztán jött az, hogy az airline 1 en, ami 3 milivel kisebb átmérőben, simán át lehetett dobni a zaffiro-t. Eltelt az este tök eredménytelenül. Másnap délben kerekek vissza a boltba, ha már fix, akkor egy új agy, új felnik, végül is 2 új kerék az új bicajba. Ez már szerdára esett, a 45 perces villámérettségi után. Melóba összedobta kolegám a kereket, belőttem középre, került egy első agy a lomos ládából, végül is kijött a két kerék a másik kettő árából szerencsére. Azán gó haza dolgozni tovább....

Minden ment, mint a közmondásos karika csapása. Már vártam a gixert, de a karcsere is aránylag könnyen ment, a karlehúzó szinterezett menetei ellenére. Amíg a jány feltette a külsőt a hátsó kerékre, befűztem az elsőt. Egyre fogytak az alkatrészek, végül mindkét bicaj menetkészen állt a közben éjszakai sötétbe borult udvaron. Behoztam, fék, bandázs. És kész. A kormány még megszokás kérdése a projektben, egy két apróság még cserés vagy szépítős, pl az ezeréves nyeregcsövem, de végre áll. És megy. Mert király...:D