1. košický bikemaratón

Tavaly előtt indultam először a Kassán. A jó benyomások arra késztettek, hogy visszalátogassak mihamarabb, így a tavalyi kihagyása után ismét bekalibráltam magamat "pálya!" helyett "pozor!" csatakiáltásra, és átnéztem a szomszédokhoz.

Röfi beszámolója a Merkapt Marathon SE oldalán!

Június hónapban már ment nagyban a szerveződés, ki kivel utazik, hogy, mikor, lesz-e hely, szállás, kocsi. Végül is minden összejött, így szép számban szálltuk meg Hejcét a maraton előtti napon.

Meló után átugrottam Mz-hez, kicsit felpörgetni a pakolászást, így kb 8-kor el is startoltunk mind az öten, Balázzsal és Adriánnal kiegészítve a létszámot. Ereszcsatorna az ötödik személy.:D Az út viszonylag eseménytelenül telt, Tokajban tápoltunk egyet, majd a hegyvidékre érve bepróbálkozott az eső a beszaratásunkkal, de nagyon élveztük a látványát, szóval annyira kétségbe esett, hogy abbahagyta. 11 körül elértük Hejcét, gyorsan lepakoltuk a kocsit, és már tűztem is a szállásomra, ahol Röfi és Kata még ébren vártak. Kaja, takarodó, villany leó, holnap koránkelés!

Kikaparva a csipákat a szállásról átkocogtam Zoliékhoz. Persze, mondanom sem kell, ez a kb 5-600 méter elég volt ahhoz, hogy ráébredjek: még mindig nem tudok futni. A mozgással nyert vérkeringés javulás megakadályozta, hogy a reggeli hidegben az itthon hagyott hosszúnadrág hiánya miatt lefagyjanak a virgácsaim, szóval felpörgött a pakolászás, bevágtuk magunkat a kocsiba, és eltűztünk Kassa felé. A városban bámészkodva láttam pár érdekes dolgot, leginkább a mésfél méteres palánkkal körbevett, efölött pedig jó három méterig felhálózott görhoki pólópálya látványa indított el némi nemű nyálelválasztást nálam. Felszlalomoztunk a szerpentinen, amit így lekopogva nagyon jól toleráltam, és meg is érkeztünk a Jahodna sícentrumba. (vagy mibe.)

Itt összedobáltuk a bicajokat, Kata volt kedves felvenni a rajtcsomagomat, tarháltam egy inget fagyás ellen, lassan eljött a rajt ideje. Pofátlanul előre nyomakodtam, így az első kb 50 fővel együtt indulva nem kellett kerülgetnem túl sokat. Véletlenül összeverődtem pár magyarszky sráccal, így megvolt a társalgás is néha, bár jobbára a belső hang vitt, a Pendulum és a szotyi ericcson jóvoltából. Az első pár száz méteren kicsit túlpörögtem a hideg levegőn, amit jelentős tüdőtáji fájdalom követett, így kb a 4. kilométerig igyekeztem ésszel lélegezni.

Az enyészetre ítélt aszfaltcsíkról egy erős váltással bezavartak minket egy rétre, majd jöhetett némi erdei út. A talajminőség egészen jó volt, minden pocsolya kikerülhető volt, vagy ha nem, át lehetett gázolni rajtuk a bennragadás veszélye nélkül. Tavaly előtthöz képest száraz volt a pálya.:D Az első frissítőn csak felkaptam egy pohár piros löttyöt, ennek egy része azonnal a nyakamban végezte a lendülettől, a többit gyorsan megittam, és még beletaláltam a kihelyezett kartondobozba is visszakézből. Jöhetett némi lejtmenet. Ez betartott egészen Opatka faluig, ahol is egy éles fordulóval szinte ugyanezt mászhattuk vissza. (Az ilyeneket Epyc gps-ének hiperszuper diagramjairól lesem le...:D)

Apropó, éles forduló. Szlovákoknak úgy tűnik, nagy kedvence, kb 8-10 alkalommal fordult elő, hogy mész a jó kis tempódban, aztán hirtelen jön egy balra 160 fok,+10 százalék szint, vagy ehhez hasonló, csak épp jobb fordulóval. Amikor nem jött ki a váltás és eldőltem, célszerűbbnek láttam azt a 10 métert visszagurulni, és nekifutni rendes áttétellel újra, mert emelkedőn elindulni elég gáz, főleg, ha beérnek közben, és ők is a dőléssel küzdenek.:D

Valami 23 lehetett az órán, és Epycnek 165 ös volt az átlagpulzusa, amikor épp mászta megfelé a csillagvizsgálóhoz vezető keskeny gyalogösvényt. Tavaly előtt itt lefelé jött a mezőny, és volt aki tolta, volt aki leesett (ez utóbbi én volnék) szóval kizártnak tartom, hogy itt bárki feltekert valaha. Ez volt a gyalogolós etap, amit egyesek 2 perc futással, mások 6-8 perc anyázós tolós, vagy háton cipelős kínlódással tudtak le. Ez utóbbi is én volnék. Tamás úgy látom, futott...

Felérve konstatáltam a szemerkélő esőt és a hideget (7 fok), valamint a szelet, majd megörültem a jó kis aszfaltos lejtőnek amely -ki gondolná- nem tartott túl sokáig. De terepen folytattuk kb 10 kilométernyit még. Ebben volt dózer, vízmosásos erdei út, és némi single track is. Utóbbi az ős kedvencem, csak sajnos néha besikerült némi amatőr versenytárs, aki miatt jelentősen csökkent a pálya beláthatósága és persze ennek okán sebessége. Elhúztam pár ember mellett, majd kihagytam az itatót is, aztán jött némi mászás. Meg elkezdett verni a jégeső is, de szerencsére nem vitte túlzásba...:D itt már előfordult néhány technikás rész, és volt pár rövidebb tolás is, így legalább nyugodtan ehettem, majd a kb 40 edik kilométertől ahol megálltam a frissítőn egy sós banánra, jöhetett a legjobb rész, amit egy cél elé tehetnek: széles, vízmosta erdei út, ahol van hely bármire, csak ereszd el a féket, ereszd el a hajam, és hadd menjen! Zeneének épp jól jött a witchcraft. A cél előtt még persze várt némi mászóka, de csak aszfalton, vissza azon az úton, amin indult a mezőny az elején. Végül egy 3:59 es idővel befutottam. 

Egy képnél a háttér a lényeg...:D

 

A mosóra nem sokat kellett várni, amíg pedig vártam a többieket, a sok sáros cucc szívta kifelé belőlem a meleget, amit próbáltam kajával pótolni. Az eredmény hirdetés után, amit nem is tudom, minek néztem végig, elmentünk enni egyet a nevezéshez kapott csekkel, meg letolni hozzá némi sört. Ezután a tombola jött, majd sebes cókolás, kisebb látogatás a helyi multimarketben, aztán haza melegedni. A hétvége további részeire nem térek most ki, legyen elég annyi, hogy a hubertusz sajna hamar elfogyott, Röfi táskája meglett, meg a telefonom is előkerült. Jövőre is lesz Kassa maraton!

Így a végére pedig egy kis történelem, a Regéci vár házirendje, szabatos megfogalmazásban egy finom úrhölgytől...