Képek tőlem

Írnék valami címet a posztnak, elkezdem gépelni, hogy Erdőbénye, erre egyből van egy találat, amiben csak egyetlen 0-át kell átjavítanom 1-esre. Tudjátok, a legkeményebb az, hogy pont egy éve volt az első.

Tavaly óta sok minden változott, kicsit élénkebb a pólós élet, jobban megtolták ezt a bringás fesztivál dolgot. A maraton egy 5 állomáshelyes sorozatnak, a Mountain Bike challenge - nek a részeként, a Merkapt Maraton Team se gondozásában került lebonyolításra.A díjazásban pedig a Béres Pincészet segített be. Mivel mással, mint vitaminokkal, és persze némi borral, nagy örömére a borkedvelőknek.

A legnagyobb változás viszont az volt, hogy kitiltottak minket a tavalyi szálláshelyről, így hobóra vettük a figurát.:D (Hozzáteszem, a kitiltás TÉNYLEGESEN indokolatlan volt.)

A szegedi Péter-Dova páros már péntek este berobogott, így némi kötelező night ride és egy sör a Fürediben következett, majd Dani, aki újabban a Távoli Vidékek Vendéglátója díjra pályázik, elszállásolta a vendégeket, és aludni tértünk olyan hajnal 1 körül.

Reggel egész normális időben kelhettem, nem kellett korai rajthoz, vagy nagy távolsághoz használt hajnal 5 órás riasztással élnem. Bezsuppoltuk magunkat ezúttal apóspajti Opel csatahajójába, és bevárva Buchut el is csorogtunk a Velvárt elé, a nagy találkára. Itt még javában folyt a pakolással járó nyűglődés, de hamar túl lettünk rajta, majd miután Buchut kicseréltük egy, az egész éjszakát végigvirrasztó Dagira, Nitro-val kiegészülve útra is keltünk a hátunkban Kálmánékkal.

Ehhez a részhez mindig kb annyit írok, hogy az út eseménytelenül telt, ami igaz is meg nem is, jókat röhögtünk a folyamatosan összecsukódó Danin, meg persze kicsit meglepődtünk, amikor Kálmán Tokajnál elindult Bénye helyett Tarcal felé. Talán Dagi látens teleportáló képessége is hozzájárult ahhoz, hogy beelőztük így még Szegedet is valahogy, dacára annak, hogy jó negyed órával előbb startoltak Debrecenből.

Verőfényes napsütés, és hőségriadó köszöntött minket (újfent) és gondolom nem csak én éreztem volna jobban magam, ha néha akad egy felhő az égen. De bizony, egyetlen egy sem rémlik... A stáb néhány tagja a Gabitriallal karöltve érkezett már órákkal előttünk Bényére, valamint Merxi is belezsúfolt pár bicajt a több tonnányi hasznos, "nincs nálad egy...?" tárgy mellé a Calibrába, és autókázott egyet, hogy lőjön pár képet. A végére persze szövevényes együttműködésre való hajlam bontakozott ki, de nem megyek a dolgok elé.

Beköszönt pár debreceni arc is, aki a maratonra érkezett, alakultak a hirtelen csapatok, így lett Merxi kicsit szegedi kapusként, és megalakult a retekegér is, ahol konkrétan meccsenként új kapus állt a két zöld kuka közzé védeni. Vártuk a maraton rajtját, de sehogy sem jöttek a tarka mezes száguldó őrültek, hogy üvöltözzünk nekik valamit. Az okát nem tudom, de a versenyt végül is lefújták, és saját felelősségre túraként tekerhetőre tették át. Nagy kár, mert ahol én jártam a nyomvonalon, meg ahogy ismerem a környéket, durva verseny lett volna.

Összeeszkábáltuk a Kicsi féle harminc centis kartonplaszt palánkot, amely teljesen elegendőnek bizonyult, majd jött némi freeplay. Pár percnyi  Dódival való acsarkodás után bele is csattintottunk a lecsóba, Az első meccsen a Vasárnap (szeged) ellen állt fel a csapatunk.Szerencsére sikerült felvennem a ritmust, így nem volt az a bénázás, mint a Tavaszi Bajnokságon. A szegedi srácokról annyit, hogy érezhetően jobbak a pályán, már ez a pár hónap is meglátszik, csak így tovább!

Szusszantunk egy hosszabbat, Csontiné Ildi közben feladta a Retekegér kapusposztját, így nagy hirtelenben elővettem egy régi ötletemet, és lerohantam vele Nagy Gábort, a Gabitrial projekt fejét. Rábólintott, így első ízben állt Triálos triálbicajjal pólókapusként a pályán, legalábbis azon meccsek közzül, amelyekről én hallottam. Ütőt persze nem kapott, mivel ülése sem volt, igazából nem hittem hogy komoly ellenfél lesz, de a végére kiderült, hogy...szóval hogy az. Az új védésstílus miatt kicsit át kellett dolgozni a lövőstratégiát, Gáborunk ugyanis előre-hátra, ugrálva állta útját a lövéseknek, vagy éppen egy jól irányzott lökéssel takarította el a labdát a kapuból. Előfordult az is, hogy egy 10 centis hátraugrással a kapufához szorította az épp gólvonalra futó golyót. Most épp az jut eszembe, még szerencse, hogy Gábor nem egy vadállat, és nem ismeri a bike-to-bike szabályrészt....kicsit hülyén érezném magam egy olyan kapussal szemben, aki helyből felugrik a kerekem tetejére...:D Végül őket is abszolváltuk, csak meg kellett találni a gyenge pontot, ami a lepattanók masszív kihasználásában rejlett.

A nagy pörgést pár sörrel, mint hőcserélő közeggel tettük folytathatóvá. A meleg komolyan kikezdett, a szemem olyan szinten száradt ki, hogy folyamatosan a szemüvegem törölgettem, mígnem feltűnt, hogy nélküle is homályosan látok. Jöhetett végre egy olyan meccs, amely valamilyen szinten visszavágó még a szegedi edzőtábor után, A Duna csapata manifesztálódott egy kapuscserével a Don személyében Tisza Caymans-á, így keményen meg kellett markolni a nyeleket ahhoz, hogy döntetlen 2-2 mecset játszhassunk.

A következő meccsünk a Dódit is magába foglaló kongo people ellen volt kiírva, így némi kakaskodásba mentem Dódival a szünetben, hátha ellesek pár mozdulatát, amiket kiismerve talán esélyesebb leszek ellene legalább védelemben. Túl sokat nem értem el ezzel, a csata hevében Kutya esett is párat, csak lassítani tudtam a meccs végkifejletét, így egy stabil 5-0 ra lettünk leverve. Némi variálással a meccsek sorrendjét illetően újabb szusszanás következett, majd jöhetett Kálmán és a 15 centi all star. A csapat újabban eléggé izgágán tör a debreceni top címre, és lassan ott járunk, hogy szerencse alapon dőlnek el a meccseink. Ez a meccs kicsit benézésen dőlt el, amit én hajtottam végre, így míg Kutyát vártam a csatatéren a bal szárnyra, Kálmán bezavart egy potyagólt. Újabb döntetlen következett.

Az utolsó meccset a faék ellen toltuk, Vagyis Enikő, és Kicsi,Kicsikicsi állt a pálya túlsón felén. A két kölyök jól megforgatott minket, az egyetlen berakott gólunkat egyből duplázták.

Az egyenleg tehát az előselejtezők után: győzelem, vereség, döntetlen. Mindenből kettő.

Következett némi trial bemutató, amiben Kicsi is részt vett némi trackstand és hátsókerekes herélési kísérlet erejéig, és időközben megérkezett a Wetwood zenekar is Veszprémből, így némi élőzene kísérhette a döntő meccseket. Mindezt persze villanyfény mellett, amelyeket idő közben Harsi és Kama3 felpakoltak a rácsokra. A menetrend a következő volt: a meccs 10 perc, 2x5 ös leosztásban térfélcserével az asszimetrikus kivilágítás és a színpad háttérzaja miatt. Első körben a Kongóval lettünk összedobva, lekopogtam a jó kis 4. helyet, aztán miután meglett az 5-0 megint, jött az infó, hogy a következő meccs bukójával még lejátsszuk a 3. helyért.

A Caymans, vagy a faék, dönteni se tudtunk melyik jönne jobban, végül meglett az eredmény, a faék győzött, maradt a Tisza Caymans. A meccset többen rögzítették is, állítólag nagy sürgölődés folyt a pályán, meg szinte minden labdával kapcsolatos mozdulatért járt egy kisebb ováció, vagy egy nagyobb, színvonaltól függően. Volt egy eléggé extrém kontaktom is Kutyával, konkrétan a kormányhoz fogott ütővel nemes egyszerűséggel leütöttem a bicajról amikor állon vertem a kapura érkezve védésre. Szerencsére nem lett újabb fogpótlásra szüksége. Őszinte leszek, nekem egy bazi nagy flash volt az egész, egy másodpercre sem emlékszem tisztán, túl sok buzdításra sem, kivéve arra, hogy 10 van hátra, kilenc, és baromira döntetlenre állunk megint, erre Kutya valami eszement indításból becsavar egy találatot, a gólbíró emeli a kezét, megcsináltuk. A Tisza megint felhozásban van, erre lefújják, kész, vége, harmadik a csapat!

Debrecen keményen megölelgetett minket, hát igen, a pólós már csak ilyen ölelgetős fajta. Percekig levegőt is alig kaptam, jól esett az esti, már csak 30 fokos levegő is a végére. A közben speakerré avanzsálódott Kimura által narrált díjátadón gazdára lelt az első skidmark tfl trófea is, amit a héten ütöttünk össze Röfivel. Mint leg fejlődőképesebb csapat, Szeged kapta meg. Nem tudom ki hogy van vele, én szeretem a tfl-t, főleg az ilyen kókány cuccokat. Meg persze csinálni is tök állat. Törött cucc mindig akad.:D

De még nem volt vége. Kiscsúcs a díjátadó után indította az alleycatjét, amihez ezúttal térkép sem járt, így mondhatni vakon indultunk el. Persze csak félig, mivel az orvosi rendelőt már tudtam hol van, így Dombi Sámuel szobrát nem sokáig kutattuk. Egy helyi járókelő bár a Vörösmarty utcát (a Bényére bevezető, mondhatni fő út) nem ismerte, de a kovácsműhely beugrott neki azonnal. Innen egy jó hosszú idézettel távoztunk, amely egy faoszlopon volt olvasható csigavonalban lefelé, kb 3 teljes kör megtétele után. Innen a camping felé indultunk, csak hogy akadt némi bökkenő: nem törődve a kijelölt campinggel mi a pálya mellett táboroztunk le, így nem sejtettük, hogy a pár sátorral kidíszített telek nem is a kemping, és az a keskeny út bizony nem hiába kanyarog az erdőben tovább. Itt buktunk vagy 5 percet, míg végül meglett a keresett feladat egy mosdó alján. Beugrott még egy utca holléte, már csak egyet nem sejtettünk sehová sem, és a gps-ek is bután pittyegtek, 200 km-re találva a legközelebbi Dombi s. utcát. Begyűjtöttünk két újabb cp-t, majd egy hirtelen támadással lerohantam a pálya mellett egy csoportot, hátha akad némi helyismeretük. Akadt. A pálya melletti útból nyílt a célpont, ahol a harapós kutya táblákat kellett számolgatni a páros oldalon. Miután végigszámoltam a páratlant és visszaindultam, szembe jött Kata és János, mondom nekik nulla, majd előveszem a manifesztet, PÁROS. Á, basszameg. Gyorsan megszámoltuk azt az 5-öt, plusz az 1-et, amin már csak a kutya füle látszódott, de valaha az volt, így meglett a 6. Meg újabb 5 perc a homálynak. Meglett a közeli benzinkutas "sodorjad " is, némi üzletkötéssel. A pályán a szervezkedő átnézte a manifesztet, majd adott egy pólóütőt, amit a pincészetnél Teklának kellett bemutatnom. Ki a faluból, végig a kanyargós úton Katával, aki a végén lesprintelt... nekem meg gyanús lett, hogy a pincészetnél semmi mozgás, célba vettem hát a parkolóban veszteglő lakóbuszt, amely némi fénnyel keltette fel a figyelmemet. Igazam is lett, fordulhattam is vissza Bénye felé, nem várt több feladat, bár Kiscsúcs említett olyasmit, hogy azt hallotta, ezért a kis kitérőért lehet hogy ütőnyélen fogok bábozni vele.:D Lecsekkoltam 2. ként Ágónál, Dódi után kb 5 perccel. Kata is beért pár perc múlva, ő a női 1. helyezést hozta el.

Sok minden történt még az éjszaka folyamán, tanúja voltam például egy igazi trash dance-nek is, minek folyamán az előadó a táncoló tömegben először gyermeki kacajjal tologatott egy kukát azok közül, amelyeket kapufának használtunk addig, majd ráébredve a szinte teljesen üres műanyag alkalmatosság aránylag alacsony össztömegére, a levegőbe emelte táncos párját... A kuka persze kinyílt, és tartalma némi hezitálás után a srácra hullott. Ő úgy megörült az így felszabadult tárolókapacitásnak, hogy az adódó szabad teret önmagával töltötte ki. Ebben az állapotban, kb derékig lefedve egy kukával, persze fejjel előre, szigorúan állva és táncolva tovább, nagyszerű táncpartnerré vált számunkra is, és dobolóversenyt is tartottunk rajta. Jött némi italozás, Sweet home Erdőbénye, kocsiban alvás, és persze reggel a csatatér szemle után némi takarítás.

Ez ügyben elmondható, hogy a pólós igen rendes állatfaj, ugyanis a pályán az esti parti után nem kevés szemét maradt, mi pedig játszani akartunk. Emiatt kénytelenek lettünk letakarítani, és az üvegszilánkok miatt FELSÖPÖRNI az egész pályát....:D

A hőség hamar levert minket, 3 meccsnél többet nem bírtam ki, így némi lustálkodás után szétkaptuk a pályát, majd a bicajokat. Miután mindent úgy rendeztünk, hogy lehetőleg épen hazaérjen az összes keró, értsd, retek tizenöt kilós fixit nem dobunk rá a félmillás karbonbicajra a tartón, jött a meglepetés. Kicsiék felajánlották a pályán használt kartonplaszt lapokat, már ha fér még valahová. Végül is fért, a csomagteret teleraktuk velük. Az egész cucc elég könnyen mozgatható, 3méteres 30 centis csíkokból áll, az össztömege talán 50 kiló lehet, nem több, és körbeérné szerintem a Deacon levő pályát is, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy rendezünk valami kis összeröffenést.

Hazafelé még becsúszott egy kötelező lángos Tokajban, Dani készített némi videót "Buchu alszik" témakörben, meglepi is volt, tankoláskor ötezer ment bele a mérőbe, így asszem jó kis fuvardíj kerekedett a végére. Szeretünk Hajó!

És megelőlegezem: Jövőre is lesz Erdőbényés beszámoló!