Kiválónak ígérkezett a nap egy vad, esti versenyre. Az előző hétvégi hegyaljázás kissé megcsappantotta az energiaszintemet, így nem igazán éreztem az erőt magamban, de mivel ez nem egy Star Wars alleycat, így nem is éreztem szükségét. Az itthonról rajtolásom már változó intenzitású csapadék közepette indult el, meg is kérdeztem búcsúzóul Katát facsén, ugyan, nem dobta-e be amolyan utolsó ötletként a repteret a cp-k sorába.

A baltazáron lezajlott a 14 fősre eszkalálódott mezőny összetömörülése egy viszonylag sűrű térszeletbe, nevezetesen a Modem bejárata előtti tető alá. Jó pár friss arc került, és néhány visszatérő is bővítette a kört, persze a veteránok is megjelentek ahogy kell ilyenkor. Az időkapuk csak először rettentettek meg, aztán rájöttem, hogy az egész futam belefér egy bő órába ha jól megtolom. A kézbe kapott manifesztet tanulmányozva lenyugodtam, megkerestem az egy szem utcát, amit nem vágtam fejből, és sikerült talán másodikként, egy fix útvonaltervvel otthagynom a többieket tanakodásukban.

Első cp-nek Kölcsey mélabús arccal ücsörgő szobrát adta a gép, melynek talapzatán kis kutakodás és egy gyors agyégető lámpakapcsolás után meg is lett a szoborállítás dátuma. Innen az Exit-ben dekkoló Danihoz mentem, és mivel csak egy pecsétért ugrottam be, a zárást is hanyagoltam. Dani, úgy tűnik, levett a feketelistáról, már belépésemkor nyitotta ki a pecsétnyomdáját, más közellenségnek szentelte az időrablási manőverét.....

Egy gyors ciklokrosszos felszállással egyrészt feltoltam a heréimet a lengőbordámig, másrészt irányba lendültem a TÁG felé a következő szoborért. Ezután a dátum után egyenesen jól esett a Hajnal utca, majd a Faraktár felüljáró, és a keróutat nagy ívben kerülve a Halasi utcán mentem a Full-ig, Csilla pecsétjéért. Visszatérve a Sólyomra, majd a Budaira, rácsörögtem az otthon ücsörgő Jánosra, ugyan, nézzen már a monitorra, a googlemaps kb hová teszi le a markert, ha a kérdéses cím a Kassai 129/b. A válasz a Kassai vége felé, a mélygarázson túlra irányított, így elhaladva a sírköves mellett, beigazolódott a sejtésem, miszerint a csapágygolyón álló nyitott csipeszben hasaló embert mintázó szobor a következő célpontom. Innen jó kedvvel (Enté tudja, milyen jóval) robogtam a dvsc pályáig a Hadházin az Oláh gáborig, sajna a virágágyásba is be kellett lépnem, hogy meglegyen a dátum a szoborról. A Békásra kisebb kerülőt iktattam be, nem tudván, a csónakázót mennyire kerítették el a campus miatt, így az erdőben kószálva egy turbékoló párt sokkoltam, és vakítottam meg félig, mire Korcshoz lyukadtam ki dedikálásra. Vissza a forgalomba a Bolyai felé, fel a Böszörményire a Kenézy Gyula kórház mellett található Dorottya utcába. Itt laposra vettem a tempót, és már a dolgozói bejáratnál levegőző őrt vettem célba megfogalmazva egy kérdést, amikor kiszúrtam a masszív kőoszlopot, Csokonai síremlékét. Ezzel háromra csökkent a cp-k száma, jöhetett a páromé a malompark parkolójában. Én itt konkrétan valami miatt a "Malompark mögött" célpontra emlékeztem, így tettem egy kisebb kört, majd végül előásva a manifesztet lehülyéztem magamat, és megkerestem Katát. Érkezésemig még csak epyc járt nála, és elmondása szerint egy cp mínuszban volt hozzám képest a nettelefonos húzásának hála. Eltipliztem a Bem térre, majd miután a második szobron megleltem a két dátumot, ebből sajnos hibásan leírtam a rosszat. Csak a rosszat. Sajna bár nem volt kitétel, én egyetlen választ írtam le, így buktam el végül is a futamot. Többen írták le itt mindkét évszámot, és elfogadható volt az eredményük. De ezt itt még nem tudtam, szóval átugrottam az ibolyába Kacsához egy jelzésért, majd vissza a Malomparkhoz. Mivel epyc is egyet hibázott, a befutó alapján mögötte végeztem, és sajna olyanon csúsztam el, amit kis rugalmassággal elkerülhettem volna. Utána hiába drukkoltunk, akadt, aki hibátlan lappal érkezett be, nem is kevés.
Ami jó volt: lehetett menni ezerrel. Szinte minden kereszteződés biztonsággal járható volt pirossal teletűzdelve is, a forgalom névleges, a hőmérséklet ideális szintet mutatott. Az útvonal jól tervezhető volt, nem voltak nagy kitérők, felesleges visszarohangálások egy korábbi pontra, vagy annak közelébe egy cudar feladat miatt.

Ami rossz volt: az Ibolya időkapuja korábban nyitott az előre megbeszélt 2200 órainál. Ez nekem konkrétan úgy jött le, hogy 2158 kor amikor kaptam a jelzést a lapomra, én voltam a nyolcadik abban a kocsmában. Persze versenytempóra nehéz kapukat állítani, ilyenkor mindenki 120% on pörget. De jobban jött volna egy kis tömörülés, hiszen valószínűleg érkezési sorrendet tartva egészült volna ki a manifeszt az igazolással, és lehetett volna lószolni, hogy megtartsuk a pár másodperces előnyünket a következő előtt.:D A többi cp ellenben tényleg csak időben nyílt ki, így pár korábban érkező kapta a "sse you later" utasítást. Itt persze 10 perces csúszásokról volt szó csupán.

Mindent összevetve, fasza volt azt kész!