Art series x: fúrkálás minden mennyiségben
Mérlegen a valóság, avagy bal felső sarokban a mérleg, ami maga a sátán!
Egy furat sok mindenre jó lehet, tartja egy régi tibeti bölcselet. Vagy nem. De mindegy is. Réges régen, még a globális cnc bumm előtt élt pár eszelős ember, akik bicajukat ilyen, vagy olyan okból elkezdték szét fúrkálni. Az ésszerű érv a súlyfelesleg eltávolítása lehetett, az ésszerűtlen pedig az esztétikum. A módszernek vannak előnyei, mint a fenti kettő például, és persze hátrányai, esetenként a furatokban megtelepedő kosz nagyobb tömeget ad az alkatrésznek, mint az a fúrás előtt volt...
A legfőbb intésem azonban már így előre: Ne fúrkáld a bicajod, mert ez az adott alkatrész élettartamát radikálisan csökkentheti!
Kezdem ezzel a campa hátsóváltóval, amely eléggé elvadult helyeken is kapott a fúróból. A furatokat számos esetben festették ki (be) gondolom, némi kontrasztosság, vagy térhatás miatt. A trend a mai agyon CNC- zett cuccokon is feltűnik még néha. Na még néhány apróság:
Itt egy elsőváltó is, amelynek igazából a bilincse kapott jelentős mínuszt. A festés kritikán aluli voltáért én kérek elnézést. Az élesebb szeműek kiszúrhatják a retro fúrt oldallapos láncot is.
Itt is tetten érhető némi alkotókészség, én elnézegetnék egy ilyen kart egy darabig a bicajomon.
Szép kis fékkar, és nem is egy régi darab. Ez már gyári.
Egész pofás kis elsőagy.
Na de ez már mindennek a teteje. Figyeljétek meg jobban, egyből feltűnik, hogy a nagy küllőperem egy szimpla agyhoz lett szegecselve a küllőfuratok segítségével.
Egy egyszerűbb furkálás a lánckeréken.
Kicsit kaphat a kar is. Itt több módszer is előfordult a történelemben, ez egy kívülről mélyített példány. Nemrég láttam egy ilyet amin a kar belül kapott fúrást, szépen el is volt repedve a használattól. És persze...
Át is lehet ereszteni azt a fúrót, ha már ott van. Persze csak szolid méretekben. Ebben a megközelítésben is láttam már 10 es furatokat. Esztétikus, de a létezésemet nem bíznám rá.
Az új kedvencem: élből is fúrva. Így menet közben is láthatod, ahogy a kis furatokon átkukucskál az aszfalt.
És egy durva szélsőséges darab:
Ha már a karoknál járunk, íme, egy rávaló pedál.
Mi jöhet még egy ilyen nyeregcső után? Egy életbiztosítás, és egy ilyen villanyak.
Ja, persze, még egy ilyen kormány...
Középcsapágyházaknál megszokott az alsó nyílás...
Na de ilyen papucsot?
Persze ma sem állt le a mindenféle könnyítgetés. Az üreges hajtókarok világában kevesebb a látványos juggatás, de azért az elvitathatatlan esztétikai többlet még ma is fenntartja ezt a részleget.
Persze az eszközök egészen új formavilágot tesznek lehetővé, mint egy szimpla kerek "lik".
Ez a váz tipikus esete annak, amit korábban említettem. A térhálós szerkezetben szerintem lazán megállna úgy 20 kiló ragacsos, agyagos sár. Az Arantix fantázianevű cucc egy eléggé kaliforniai mountain bike.:D
És persze néha egy egy alkatrész igen nagydarab kell, hogy legyen. Mibe való ez a traktorkerék?
Kicsit hasonlít a triálfelnikhez, csak szélesebb.
Hát persze! Hóbicajba.
A grammozás nem áll meg, sok olyan ember van a világon, aki százezreket költ arra, hogy a bicaja akár 30-40 grammot fogyjon. Ugyebár, minél könnyebb a gép, annál drágább még könnyebbé tenni.
Egy szimpatikus módszer arra, hogy megúszd egy kormányszár hézagoló tömegének egy harmadát.
A végtelenségig lehetne gyűjteni ide az újkor legdurvább cuccait, és a lista naponta gyarapodhatna. Szerencsére ez nem a célom. És hogy kicsit keretbe tegyem a cikket, az utolsó kép legyen egy mai, könnyített lánc, hogy lássuk, mi lett abból az átfúrt külső oldallapból a végére.