Elég régen terveztem azt, hogy belevágok egy romániai montizásba. Ennek eddig  nagyjából mindig a szabadidőhiány szabott gátat, ám végre sikerült. Hogy milyen volt? Minden percet élveztem! Az időjárás a legjobb arcát mutatta,  Készült ennek örömére egy vagon fotó is.

Bemutatom elöljáróban a Mountain Riders Oradea oldalát. Az idetévedők számos túraútvonallal találkozhatnak, és a fórumon kontaktust teremthetnek a kintiekkel. A túrák leírása korrekt, van gps track, szintrajz, ha rendesen utánajársz, nem futsz bele olyasmibe, amire nem számítottál. Medve még nem evett meg senkit.:D Ha nem tudsz románul, nem para, ők tudnak magyarul, vagy angolul*, rendkívül barátságosak, és közvetlenek.

(*:ez a haszna annak, ha a tévében nem szinkronizálnak mindent, hanem feliratoznak. Le a szinkronnal!:D)

Mountain Riders Facebook oldal

Nagyvárad mellett az Arwenben elsőrangú szállás van huszadrangú pénzért  szezonban 3500huf per kop, ezért kapsz egy rendes szobát, rendes ággyal, ágyneművel, tévével, saját fürdőszobával. A ház ezenkívül közös használatra rendelkezik felszerelt konyhával, és tágas nappalival, étkezővel. Nem mellesleg bolt és szervíz is van, így ha lehal a bicajod, nem kell kétségbe esni.

És akkor pár szó arról, hogy is zajlott a hétvége. Péntek este rajt debrecenből, irány Ártánd felé. Menet közben szembesültünk sajnos a brutálisan dominanciaharcot vívó közlekedéskultúrával, akadt egy-két meleg helyzet. Fontos tudnivaló, hogy a határ átlépése után MINDEN városközi útra kötelező matricát váltani. Az ehhez szükséges bódék kaszinóként világítanak az éjszakában mindenhol.

A fentebb ismertetett helyen elfoglaltuk a szállásunkat, a mi fürdőszobánk konkrétan kb 25nm alapterülettel gazdálkodott. Este kis csoportos kajálás, sztorizás, majd nyugovóra tettük magunkat.

Reggel konvojban indultunk a Dragan gáthoz, útközben annyira lenyűgöztek a szerpentinek, hogy néHÁNYszor meg is állt Röfi a kedvemért, hogy nézelődhessek kicsit.:D

Kezdetben az árnyékos parkolóban vala körülbelül 5 celsius, fel is öltöztem rendesen, amit már a napra érve bántam kissé, meg azt is, hogy nem vittem egy nagyobb táskát, mert így az első 10 kilométeren minden egyes megállásomkor ritkítottam némi réteget magamon. Közben persze lehetett fotózni legalább.

A terep nem különösebben technikás, és viszonylag ritka volt a kitekerhetetlen rész, talán 500 méter tolásom volt a távon, ami, figyelembe véve az utóbbi időben nyújtott szar teljesítményemet, igazán baráti. A lejtőkön illik elővigyázatosan közlekedni, ugyanis ha komolyabban szétkened magad, a mentés nem valami olcsó a hegyvidéken, nem beszélve arról, hogy elcseszheted az egész csapat mókáját is. Nincs különösebb veszély az úton amúgy, egy itthon már hegyre ereszthető ember bátran nekivághat odakinn is. 

A táv fele környékén értünk fel 1600 valahány méterre. Ide már csak a csapat fele jött fel, tekintve a nem gyenge, háromnegyed órányi mászókát. Mondanom sem kell, giccses mértékben mérhető a rengeteg kisebb hegy ami körülvett minket. 

Lefelé még útba esett pár kellően köves szakasz ahol kiélhettük magunkat, majd az utolsó pár kilométeren enyhe lejtők és emelkedők monotonitását leküzdve értünk vissza a gáthoz. Előtte még letekintettünk rá az építéséhez telepített kötélpályatőkék egyikéről.

 Felpakoltuk a bicajokat, majd útba ejtettünk egy közeli kisebb magaslatot, ahol serényen szalonnasütésbe kezdtünk. Itt szembesültünk azzal az apró problémával, hogy nyársat senki sem hozott, minket meg egymilliárd tonna, kizárólag fenyőből álló erdő vett körül. Végül Röfi Soma és Levi összehordtak némi nyársnak alkalmas faanyagot a társaságnak.

Az este hamar érkezett, ahogy a nap eltűnt egy nagyobbacska hegy mögött. A fotógépek autofókusza komoly harcot vívott a holddal, végül sikerült néhány kép .

  Zárszónak annyi, hogy megy a sok "de hát messze van","szarok az utak","elmebetegek a sofőrök arrafelé" szöveg, ami részben igaz is, viszont az ország gazdag abban, amiben mi eléggé szegényesen állunk: hamisítatlan, tonnás szemétkupacoktól és hétvégi autóban piknikezőktől mentes, igaz, nyers és valós hegyvidékben, mindenféle hangulatromboló "turisztikai infrastruktúra" nélkül.