Az előző részben említettem, vannak különc bicajok, amelyek megállják a helyüket a hétköznapok forgatagában is. De milyen az, ha valakinek kicsit jobban elgurul a gyógyszer?

Ha akad egy felesleges dragster kereked, esetleg összehozhatod egy cruiser vázával. Persze a bajuszkormány felejtős egy igazi száguldozós gépnél, kell bele egy jó hasalós egyeneskormány, meg pár injekció a combjaidba, és talán felgyorsulsz vele annyira, hogy eszedbe jusson: kicsit karcsú az az első patkófék.

Ha kicsit mucsaibb jellegű környéket akarsz meghódítani, fontos szem előtt tartanod, hogy a mély sárban az elsőkerék meghajtás előnyösebb lehet, nem beszélve arról, hogy akár rád is esteledhet, így jól jöhet egy lavór méretű reflektor is. A kellően magas építés miatt jöhet akár egy falkányi kuvasz, komondor, színesfémtolvaj vagy kóbor intergalaktikus stoppos, egyértelműen jelezheted feléjük dominanciádat egy jól irányzott tarkónrúgással.  Persze itt már a sebesség másodlagos szerepet játszik, de célszerű rámenni a súlycsökkentésre. Mondjuk úgy, hogy az első kerék tengelyét nemes egyszerűséggel elhagyod.

Voltál már úgy valaha, hogy menet közben (például egy nightride alatt) nem voltál biztos abban, hogy akihez beszélsz ott van-e még egyáltalán mögötted a sorban? Valljuk be, szar dolog, ha a kinézett új hús helyett már három és fél perce a némán röhögőgörcsben rángatózó haverodnak fényezed magad, netán felajánlod neki a bélyegalbumod vagy a házi aranydobozos rendezői változatban blue ray-en kiadott pornógyújteményed megtekintését...

Semmi ok a parázásra! Ezzel a cuccal egyrészt mindig tarthatod az értelmes kommunikációhoz elengedhetetlen távolságot, és szinte biztos, hogy nem mész majd még véletlenül sem szembe a forgalommal! Ha csak egyedül jutsz ki vele (valahogy) egy manapság divatos városi bicajos rendezvényre, egyetlen kiáltással biztosan találsz pár embert, akik körül körözhetsz footdown közben, vagy elősegíthetsz egy jó kis bikepolo-párbajt (knife fight) is ezzel a remek járművel.

Persze ha úgy véled, egy ilyen társas bulin valaki még az utat is figyelni tudja, nyugodtan rábízhatjátok az életeteket arra az egy főre, aki irányítja a haladást, miközben te és a többiek pókerekeztek egyet. Ha nem vagy egy nagy kártyajátékos, akkor pedig elő egy nagycsaládos vizipipát, és holt biztos, hogy a brutális színorgia a seggetek alatt hozzásegít titeket némi plusz hangulathoz.

Van aki zenével nyomja a várost. Berakja a hirtelen komoly mehetnéket ráhozó, többnyire 130 és 180 percenkénti ritmusszám (bpm) közötti sebességre komponált, leggyakrabban elektronikus zeneművet, és ehhez mérten igyekszik minél több aszfalton otthagyni a gumijainak számos molekuláját. Persze semmit sem lehet eléggé túlzásba vinni, egy dudálás mindig megzavarhat, és nincs az a füles, aminek a segítségével kizárhatod a külvilág efféle, magányodra törő hangjait. Ha azonban eleged van a dobozba zárt, saját frusztrációjukat rajtad levezető humanoidokból, csattints fel te is a bicajodra két jókora koncertládát, és veress végig amelyik úton csak akarsz!

Ha minden pénzed elment már a belsőcserékre, és egy reggel úgy ébredsz, hogy eszedbe jut, hogy úgyis mindenhová bicajozol, arra meg elég egy pár cipő, ellenben neked sorakozik 6 pár nagyitól kapott túrabakancs a szekrényedben, ideje behasználni a szartaposókat is! Célszerű az egy jobbos-egy balos mintázattal körbehaladni a keréken, és persze a jobb fékezhetőség érdekében nem árthat, ha az első kerék bakancsainak orra a kerék forgásirányával egy irányba mutat. Garantáltam senki sem fog rájönni a guminyomod alapján, hogy milyen típust használsz, ráadásul mind a szúrásos, mind a felütéses defektektől elbúcsúzhatsz örökre. (vagy a készlet erejéig.)

A honvédségnél nem sok mindent tanultam meg, csak azt, hogy ha kellő mennyiségű ember osztogat ugyanarra a feladatra eltérő parancsokat, annak a vége leginkább a szállóigével jellemezhető: gurítani a kockát amíg kerekre nem kopik, aztán felvenni és cipelni tovább. Ilyen logikával talán hadrendbe állhatna pár hasonló bicaj is, de már mindenképpen kiküszöbölhető lenne vele egyszerre legalább három dolog: egyrészt a gyerekek egy-két kör után nem vesznének össze rajta, aztán itt van az örök dilemma, hogy eléggé ráz-e a bicaj ahhoz, hogy ne legyen veseköved, és persze a legfontosabb: ezen biztosan nem alszol el kocsmából hazafelé menet közben.

Reggel van, és lassan jön a tél is, nincs is rosszabb szituáció, mint nagy tempóban hajtva jól leizzadni, aztán jól megfázni lakatolás közben. Nem lenne egyszerűbb begyújtani a vázra applikált, egyébként rakétákba szánt hajtóművet, és suhanás közben még a térded sem fagy szét a fémtömegből áradó hő jóvoltából? A sárvédő zörgése sem zavarna többé, hiszen eme alkatrész teljesen feleslegessé válna miután a hajtómű pár ezer celsius fokos csóvája egészen biztosan megóvna attól, hogy bármi feljusson a talajról a hátadig. Persze be kéne tartani pár biztonsági előírást, például nem ártana valami jóféle szemüveg, és gyanítom, a nyereg mögé csúszást sem célszerű erőltetni vele. A konstrukcióból adódóan néhány szériaalkatrész alternatívája is felvetődik, úgy mint tempomatként behasznált váltókar, de el tudnék képzelni egy jó féle grillrácsként használható csomagtartót is...Régi darab, örülök hogy ráleltem. Poénnak se rossz, de azért kicsit húzós az ára. Bár nem tudom, úgy rémlik, azóta volt némi machináció a yen körül.

Ennyit az elemegógyintézetekből jó magaviseletük okán rendszeresen kiengedett, vagy éppen oda soha be nem került, ámde minden bizonnyal jó szándékú, igazi pihent agyú úttörők munkásságáról! Jobb, mintha herkára pazarolnák a pénzüket...