Rég ki akartam már menni valami kerós hepajra, ahol mindenki a maga portékáját mutogatja, lehet fogdosni, bökdösni, markolászni a jövő évi csúcstechnikát, meg persze lecsekkolni azokat a bicajokat, amiket jó eséllyel soha nem fogok a magyar határon belül meglátni.
Sokkal több kép a kiállításról fellelhető itt. 

 Soma szombati képei pedig itt.

 Hetton képei a Hetton bringázik blogjáról. (Köszönet a szerkesztőnek!) 

Egy jó kiruccanást célszerű megalapozni egy mindenre kiterjedő tervvel, például az utazás mikéntje, de főleg időpontja kapcsán. Egészen csütörtök délutánig úgy nézett ki a dolog, hogy este fel Pestig, ott alvás, majd reggel tovább. Visszafelé is ez a két lépcsős formula játszott volna.
Végül is péntek reggel hajnal 3-kor keléssel sikerült nagyjából 4-óra magasságában Zozóval a volánnál és Blazserrel a hátsó traktusban (sajnos, ez nem a csomagtartó volt.:D) elhagynunk Debrecen fényeit, és belevágtunk az éjszakába.
Pesten egy gyors autócsere, Tamás és Lóri vette át az első üléseket, és jó tempóban húztunk tovább Brno felé. Aki ismer, az nagyjából sejti, mit kockáztattunk azzal hogy hátra ültem, de szerencsére Brno-ig nem szakadt el a cérna, ott is csak egy kicsit, ugyanis nem ettem vagy ittam addig semmit ami kijöhetett volna.:D
Egy gyors becsekkolás után birtokba is vehettük a harcteret.

A kiállítás bicajos része 3 csarnokot foglalt el. Ebből egy amolyan tesztpálya volt a pedeleceknek, de például a Stringbike-ot is itt lehetett kipróbálni.

Már elsőre épp egy 29-be botlottam bele. Ez a Norco azért is érdekes, mert találtam rajta egy Cyclo World levonót is. Mi az? Olyan mint az Electro World, csak bicajjal van tele. Ilyenekkel, mint ez itt.

Ezek a nagy kerekek elindultak már jó pár éve meghódítani a hegyeket, sőt, az egyik ősatya, Gary Fisher elmondása szerint a 26-os monti afféle baleset, ami az akkoriban maroknyi bicajépítő és a külsőket az mtb-hez igazító cégek közötti hiányos kommunikáció következménye. Végül is teljesen mindegy, jönnek mint az oroszok. Minden magára szemernyit is adó gyártó kijött legalább egy vacak merevvel, de az össztelósok is szépen terjednek. A szemem a végére már annyira megszokta az elsőre idomtalan formájukat, hogy néha megkerestem a gumin a méret jelölését, biztosan egy 29-ert látok-e. Kíváncsi vagyok nagyon arra, mit tudnék kezdeni egy ekkora bicajjal, ugyanis épp határeset vagyok méretben hozzá, már a szerint a felfogás szerint, hogy 180 alattiaknál is érezhetőek, de nem dominánsak a nagy kerék előnyei. Meglátom egyszer, ez már biztos. 

Nekem a CTM nevű márkáról körülbelül egy olyan cég rémlett, amely nem rak a bicajaira Alivio- Deore cuccnál, meg Rst gila villánál jobbat. Jó, persze, nem vagyok egy kiállításra járó, vagy a legapróbb Eurobike infót is reszketve váró junkie, szóval lehet már rég túlnőtt a cég azon a kategórián, csak megjegyeztem, hogy meglepett. Szakszemmel teljesen működő, bár itt-ott még egyszerű megoldásokat hordozó bicajokat hoztak a kiállításra. Egyszerű alatt itt értem azt, hogy némi plusz cnc munka az amúgy 3 műszakban gyártható vázelemeken, és simán leforgácsolódna a vázaikról akár egy fél kiló alu is. Ez persze gondolom, jelentősen megdobná az árakat.

Biztató még, hogy a helyi országos bajnok downhilles alá egy elég korrekt vázat adtak. (ami ugyan hajaz vonalvezetésében kicsit egy neves gyártóéra, de most komolyan, ki nem másol már másokat...:D) Az külön jó jel, hogy nem erőltetik az országúti vonalat, hanem próbálnak először a megkezdett montis vonalnak rendes arculatot kialakítani.

Mindenemet fogtam a gyönyörűségtől, mint a közmondásos majom, amikor megérkeztünk a Festka aprócska, de annál tartalmasabb standjához. Sajnos ezzel nem voltam egyedül, így elég volt elkapni telibe rendesen egy egy bicajt, melyekről egyöntetűen elmondható, hogy egyrészt gyönyörűek, másrészt erőteljes birtoklási vágyat ébresztenek a nézelődőben. Sajnos akkutakarékos módban kellett ténykednem, pedig lett volna mire lőnöm itt is.

A következő érdekesség egy molinóval arrébb várt rám, egy igazi Snow bike személyében.
Tőlünk északabbra kedvelt szórakozás a havas bicajozás, amihez nem árt némi speciális cucc, pl egy váz ami kompatibilis a tenyérnyi szélességű felnire szerelt úszógumikkal, meg persze az első-hátsókerék felcserélésének lehetőségével.
Jöhetett a Kínai sarok. Magamban csak így neveztem el a kiállítás eme szegletét, ahová a távol keletről érkezett, kimondhatatlan nevüket amerikalizáló cégek bemutatói érkeztek.

Aki jártas a Dealextreme oldalán, az kb sejtheti, hogy mindenből van legalább fajta egy másolatuk, és ez persze elérhető bármelyik, a palettán szereplő színben. szeretem a szép színes dolgokat, mert ugyebár egy nagy idióta gyerek vagyok, de a szó szoros értelmében fordult egyet velem a világ a sarokban. A standokon érkezésünkre azonnal fejenként egy főnyi, néha érthetetlen akcentussal daráló emberkét kaptunk, és ugyan a szakmai nap az előző volt, serényen érdeklődtek anyaországunk trendjeivel való kompatibilitásuk, illetve a mi terjesztési lehetőségeink felől. Ez az, amikor az eladónak próbálnak valamit eladni, mondhatom, nem éreztem magam jól. A többi standon békén hagytak minket, persze ha valahol mélák voltunk, előkerült valaki hogy megbizonyosodjon arról, vajon nem vagyunk-e kislányos zavarunkban segítségkérésre képtelenek, de amúgy a hostessek el voltak maguknak. Persze ez kereskedelmi szempontból nem a legjobb stratégia, mert ugye egy vevő, vagy épp egy lehetséges dealer szereti a seggét nyalatni általában. Én eléggé kivétel voltam mindig is, szerettem a döntéseimet magam meghozni. Talán ez bizalmatlanság, de valahogy egy éhes varjúra emlékeztet a rátukmálós eladó, és többnyire el is veszi a kedvemet. Az viszont bizonyos, hogy ha elég fogékony a piac az ilyesfajta nyomulásra, felköthetjük a gatyát, mert bár esztétikai érzékük az nem sok van (lásd: strasszkövecskékkel kirakott szelepsapka, hatlapfejű alucsavar, vagy épp állítókar a Crank Brothers Joplinjához), másolni brutális pofátlansággal és mennyiségben tudnak. A minőség meg ugyebár eléggé relatív.

Azért voltak nagyon szép dolgaik is, mint például ezt a muffos stucnit tartalmazó vázszett. Nem tudom, hol láttam régebben a stucni ilyentén való megnyilvánulását, nekem nagyon bejött. Sunáznám.

Kicsit még az elox-boom hatása alatt voltam, és ezen a vázon is megéreztem a túldíszítettséget, de határozottan tetszetős darab volt. A minőség külső részével nem tudtam kötekedni, a tömeg "pretty heavy, isn't it?" meg relatív. Sajna mint említettem, nem tudtam eleget fotózni, meg ugye a gép sem egy szuper darab (ellenben imádom, mert nem félek hogy leölöm) így marad a szóban meózás: a muffokon belül szépek ugyan a tűzőforrasztások, de nem tartom megnyugtatónak azt, hogy egy vékony papírcsíkot simán betoltam vagy 5 milliméter mélyen a muff és a cső közzé belülről. azt hiszem, ez nem egyezik éppen azzal, hogy "a forrasztás erőssége érdekében a rezet addig adagoljuk, amíg belül is feltűnik." (valami ilyesmi, a lényeg ugyanez)
Persze így is elmegy, csak annak szeretném elejét venni, hogy valaki pár gyors kattintással vegyen egy ilyet, és örüljön neki, aztán meg sírjon, ha szétcsusszan egy gyéren forrasztott csőkötés.

A dt standján kicsit képen csapott a porszag. Nem nevezhető a cég éppen maradinak, vagy elcsépeltnek, de határozottan érzem, hogy a Dt kicsit visszacsúszott nálam a kuriózum szintjéről. Azért nem volt ép unalmas ez a látogatás, csak szívesen lekaptam volna az állványról a csúcs szingós karbon monti kereküket, hogy elakadjon a szavam a tömegén. Csak hát azok a fránya állványok.:D 
Apropó, mtb szingó. Lehet megint én vagyok lemaradva, de nekem ez eléggé furán hangzik. Azt tudtam hogy van, és azt is kilogikáztam, hogy az újabban terjedő karbon montifelnikkel igazán jó párosítás lesz, de nekem ez még új. Persze nyilvánvalóan nehezebb felütni, a szúrás ellen meg elvileg ott a slájm, jobb a tömege, én azért kicsit félnék tőle. Nem beszélve arról, hogy ha óvatos fajta vagy, és van is nálad egy kb fél kilót jelentő, nem valami apró helyet foglaló pótszingó, akkor is, azt még fel is kell ragasztanod az előző letépett darab helyére. Szerintem a cucc így ahogy van, egyértelműen kizárólag versenyszerű cross country felhasználásra való. Szerviz, tartalékkerék a depóban, miegymás.

Nevezzetek ciklofasisztának, de nem érdekelnek az elektromos bicajok. Tekerj, vagy vigyen egy gép. Ne keverd már a sportban a kettőt. Ennek ellenére tetszett ez a bicaj a letisztult formavilága miatt.
Persze csak messziről nézett ki ilyen jól, közelebbről már látszottak az erősen prototípus jegyek: szükségmegoldások, randa felületkezelés, kidolgozásbeli hibák. Ezekkel relatíve egy műszaki tartalomról szóló cuccnál nem is lenne baj, csak akkor ne oda tegyék már, ahol szinte kiabál, hogy gyere, nézzél meg! Szóval citromdíj.

A Colnago standja pár bicajjal, elsősorban a csúcskategóriából, eléggé apróra sikeredett, vagy épp mondhatnám azt is, hogy nem takarékoskodtak a hellyel.

Szép bicajokat hoztak, de csak a képek alapján tudom, hogy kint voltak. A háttérben "meghúzódó" Campagnolo standja sokkolóan nagyra sikerült, meglátszik, hogy a cseheknél bejön az országútizás. Campáéknál minden szett szépen ki volt pakolva taperolásra és alapos körbevizslatásra üvegfal és security nélkül, csupán egy bowdenhurok választott el attól, hogy hozzak egy jobbféle szettet tőlük.:D Hegyekben állt a katalógus helyett a nagyalakú kivitelben is két centi vastag könyv, a labirintus közepén pedig kiállítottak egy  elekrtonikus szettel felturbózott Movistar színekben pompázó Pinarello-t.

Pár lépésnyire innen a nagyok gyülekeztek. Rocky Mountain, Niner, Yeti (igaz, ebből csak egyet láttam). Újaknak, kezdőknek elég jól csenghetnek ezek a nevek.

Szép bicajokat hoztak, csak épp kicsit szűkösen voltak elszállásolva. Kicsit szívtam a fogam, amikor be kellett hogy gyapáljam magam egy sarokba, hogy valamiképpen ez a zöld szépség beleférjen egy képbe. És, hát, nem fért bele. Amit viszont láttam ezeken a jószágokon, egyértelműsíti azt, hogy a Niner miért lett népszerű. Egyszerű, de esztétikus és jól átgondolt megoldások jellemzik a vázaikat, a festés minősége pedig külön kiemelhető. Tükör.

A Rokinál is játszik a karbon ezerrel, szépen el is dugták a csúfondárosan fellelhető bowdeneket a vázba. Végre rájöttek a gyártók, hogy bármilyen színű, textúrájú, a bowden egy össztelóson ronda. Egy mereven még lehet is aránylag szépen vezetni, de egy fullyn soha. És itt van amit nem igazán értek. A háttérben látható két hasonszőrű szénbicaj is magán viseli a carbon feliratot, az Element 5-tel egyetemben, és nagyjából csak a színeik voltak mások, felszereltségben nem volt komoly különbség. De akkor kérdem én...
Mi ez? És ha már van, akkor miért ilyen ronda? Jó, persze, lehet mondani, hogy kritizálni mentem ki, de én egyszerűen ebben nem látom a logikát. Ha el lehet dugni a ronda bowdent egy vázon, akkor ki kér olyat, amin nem? Sajnos, ezt nem volt kitől megkérdezni.

Egy sarokkal arrébb jött szembe ez a kis furcsaság. A márka neve teljesen ismeretlen számomra.Sok tajvani katalógusvázukat láttam az állványokon, például van egy echte royal négycsillag vázuk is. Ez amúgy népszerű darab volt, később még mutatok belőle.
Szép kis acélváz, a tömege sem volt vészes, Dura ace elektronikus váltószett, XTR féktárcsán egy bowdenes fékszett (bár láttam a kiállításon hidraulika-bowden konvertert, a képek tanulsága szerint nem ezen a bicajon volt). A bicaj persze nem eladó, ez épp egy tesztpéldány volt.

Az itáliai (államformája: csizma.) székhelyű Willier bicajai valami miatt számomra tetszetős vonalvezetéssel bírnak. Montit élőben most láttam tőlük először, de megvettek kilóra. Kicsit húztam ugyan a számat, amikor megláttam az egyszem fixijükben a kormány kissé mucsai szögét, meg persze a vacak fliplop kerék is fordítva volt benne, de ennyi elfér.:D

Vigasztalásnak itt volt ez az űrhajó. Végül is, nem tudom miért hívom így ezeket a szárnyprofilú csövekből épült jószágokat, ugyebár az űrben nincs légellenállás. Na mindegy. Nekem ezek a gépek többnyire nem tetszenek, de ez, és egy másik még nagyon adta. Persze ettől még nem kéne, mert mire használnám.

Csinos részletmegoldások: egy elsőváltó és egy elsőfék.

 Teleportáltunk egyet montiföldére. Konkrétan az extrém vonal következett, az először Author típusként megismert, majd önálló márkanévvé érő A-Gang. Jó pár gép akad a palettájukon, és nem csak ugrabugra, hanem tekerős vonalról is. Remekül játszanak a színekkel, és szívesen használják a Geax gumikat.:D A kép jobb szélébe belelóg kicsit a merev Syncros villával szerelt 29-esük, ami eléggé szépre sikeredett, csak sajnos elrejtették.

Én nem molesztáltam a katonás sort, valaki más megtette, amikor a Ninját fotóztam (meg mögötte a csajt) szép kis dominóeffektus lett a vége.

Na, erről beszéltem én. Alig lehet kiszúrni hogy 29-es, ha nincs mellette egy kicsi. a Pells lett a kiállítás határozott kedvence nálam. Miért? Előálltak egy rakás innovatív bicajjal, temérdek 29-esük volt, de emellett akadtak szépszerével "sima" montik is. A ruházati részlegük önmagában igényelne egy üzletet, annyi cuccuk van. Ez amúgy általánosságban igaz a Csehekre. Rengeteg bicajos ruhagyártó cégük van.  A gépeik nem tűnnek tucatbicajnak, és határozott egyedi arculatot mutat a festésük is. Ez utóbbi eléggé szép felületű volt, nyoma sem volt a narancsosságnak.

Az Amulet afféle local patriot gyártónak tűnt, szívesen használták csúcsgépükön a Cseh zászló színeit, és nem is festett rosszul. Ez itt egy W, azaz női felhasználásra szánt bicaj.Nem látom a klasszikus nőies nyomokat rajta, mint a rövidebb felsőcső, kisebb tengelytáv. Bár való igaz, a helyi lánykák akiket megnéztem magamnak, a magyar átlagmagasság felettiek voltak.

 Bemutatom az új Avid Juicy-t. Ugyanis a Tektro Auriga lett a legfrissebb "ott van mindenen" olcsó hidraulikus tárcsafék. A márka még eléggé kezdő ezen a piacon, de eddig nem találkoztam problémás darabbal a fékeik között.
Újabb citromdíjas a Wellgo standján. Valaki gondolt egyet, és az eddigi kb 20 mellé kitalált egy újabb patentpedál szabványt. A patent itt szó szerint értendő, ugyanis a pedálon felsorakoztatott négy tüskére dokkol rá a cipő talpának négy fröccsöntött stoplifurata.

Oldalirányú mozgás kizárva, sártűrés névleges, kioldási erő az nem nagyon kell hozzá, ugyanis egy laza kézmozdulattal lejött a cipőről. Kérdeztem, mire is való, meg mennyire lehet tartós. A stopli "very resistant" a kopással szemben. amúgy cserélhető, de a talpbetét kivágásával. Igazából utcai, városi használatra valónak titulálják, csak hát a fehér carbonos, tépőzáras dizájn nem megy a kordbársony gatyához. Sorry. Amúgy az egyetlen footstrapet tőlük láttam, és egyáltalán nem rossz.

A Bianchi standja profi volt, az "átlagos" bicajaik egy lépcsőn sorakoztak, persze kit érdekel négy-öt tök egyforma monti integrált nyeregcsővel meg ilyenekkel:D

Lent, halandószinten voltak az igazi csudák, zokszó nélkül tűrték, hogy felkapjam az országúti csúcsmodelljüket az állványról és dekázgassam. Itt volt még ez a szép kis jószág, végre rendesen berakott hátsókerékkel.

Meglepett, hogy létezik még a Checker Pig márka. Na nem azért mert túl gagyi lenne, csak épp nem hallottam már róla vagy tíz éve semmit.

Ez a fekete kis vadállat elsőre negyon megdobogtatta a kicsi szívemet, mondván hog igen, végre egy ízig vérig új generációs fixi! aztán jött az arcrahullás, ebben is fordítva volt a kerék, plusz brakeless.Noob.

Azonos standon a fentiekkel leltünk rá erre a pár új-régi bicajra. Persze ezek az olcsóbb fajták ebből a kategóriából, de legalább tényleg mindennapos használatot is előirányoznak, nem csak pózolást a parkban. Érdekes volt a női modellen a skip-tooth fogkiosztás az első lánckeréken. Hogy miért nem tettek már rá hozzávaló láncot is, azt nem tudom. Talán elég ritka.:D

És itt az első, CSAK SANYINAK kép. A Bmc standján lófrálva láttam meg ezt az űrhajót, és szúrtam ki a kicsit kevésbé anorexiás, ámde nagyon kedves leányt. Megkértem egy bérmosolyra, így meg is lett a kép a mi egyetlen Merxinknek!

A másik csarnokba belépve a hideg és kietlen "kiállítócsarnok-közi térből" a kellemes meleg mellett a Specialized standja fogadott. A magasba fókuszálva konstatáltam, hogy itt bizony nagycég-szag lesz, Focus, Mavic, Trek, egyebek. A spec standján az eltévedést elkerülendő UCI színű útvonalcsíkozást kaptunk, amely elvezetett az új Demo, Valami a csilliós, Mclaren-nel közös tervezésű vadállat, a Venge, és a helyi sztár, Jaroslav Kulhavy gépe mellett is.

Ezen a retkes, 29-es fullyn riogatja a Cseh fiatalember kőkeményen a nemzetközi mezőnyt. A gép tömege kicsit megdöbbentett, kb mint az elöl is merev bicajom.:D
A kis kirándulás többé-kevésbé zavartalanul ment tovább, csak néha repült szembe egy távirányítható lebegő cápa (nagyon komoly flash!) és el is értünk a Trek standjához. Nem tököltek sokat, elhoztak pár nagy nevet, de a javát otthon hagyták. Az élet nem nagyon pörgött a standon, és nagy bánatomra nem sikerült közös témát találnom a carbon Session-nel sem, ugyanis nem hozták el a Downhill vk győztes bicajt. Be kellett hogy érjem egy superfly komolyabb szemrevételezésével. Helyre kis darab!

Egyszer fentebb már említettem, hogy mutatok még Csepelroyal négycsillagot. hát itt van.
Épp Kutya pajtásomra méretezve, dizájnolva. Na, a fényezés minősége messze elmarad a Jasonétól, de azért csinos kis bicaj. Ezen a standon (nevet nem tudok sajna) volt még egy érdekes monti is, melyen a pedál egyetlen mozdulattal oldható volt a karból egy, a hidraulikacsöveknél használatos golyós zár segítségével. Kicsit továbbgondolva az elvet már vizionáltam egy csúszócsapágyas, szuper vékony és szuperkönnyű pedál lehetőségeit is.

A folytatás kicsit visszább volt, így menet közben egy helyi sztárnak számító terembicajos lánnyal beszéltem kicsit csak úgy a sportról, a bicajáról, meg arról, hogy nemsokára fellép. Addig megnéztük a Giant és a Focus standját.

A giant is kijött a maga 29-esével. szép darabra sikeredett ez is, mondhatni, megfelelő alternatíva lenne a seggem alá a mostani helyett. (Bélám rosszallóan pislog a szekrénynek támasztva.) Míg a Giant eléggé takarékosan volt elpakolászva, a Focus rendesen saját kiállítást rendezett.

Ez a városi horpasztó elférne még a többi lovam mellett, kék gumi ide, vagy oda.:d Szerencsére nem erőltették a fogasszíj- Alfine kombót, ezen a gépen maradt a lánchajtás.

És itt volt a közönséget megosztó fullyból is pár darab. Tény, hogy itt koszolódik a rugóstag legkevésbé, könnyen vállra kaphatod, viszont az is tény, hogy eléggé szexuális jellegű darab, ahogy a felülre került tag megcsinálja a felsőcsövet.

Innen még csaptunk egy kisebb kört az országútik felé, Cippolini, Mercx neve mellé befért még a Fondriest, csak a poén, és a helyiek téli bicajozási hajlama kedvéért a K-trak, valamint a nyálelválasztás kiváltása végett a Lightweight.A Banshee standján volt a legnagyobb lazaság, miután megunták a vodkát, felöntötték cola-redbullal. A srácok elemükben voltak, én meg ezzel lettem volna inkább valahol máshol.

Lassan kezdtünk szellemileg leépülni, így megálltunk kicsit pihengetni a fent említett terembicajos csaj bemutatóján. Hát, élőben is olyan mint videókon, egyszerűen hihetetlennek tűnik amit egy bicajjal végrehajt. Persze ez is egy eléggé speciális darab, az áttétele 1:1 vagy talán még kisebb is, a nyereg direkt áll keresztben.az alábbi képen a bicaj előrefelé megy...

Így állt a bicaj a fal mellett. Amikor ráléptem a pedálra egy kicsit, azonnal dobta felfelé az elejét. A bemutató után egy próbakörre hívta ki a közönséget a leány, végül én vittem a pálmát egy kis trackstanddel, amit sikerült nullkezesig véghezvinni. A bicaj gyakorlatilag kezelhetetlen volt, mindig kanyarodott volna valamerre, emelte az elejét, beleért a lábam az első kerékbe. Lopásbiztos városi lenne belőle.:D
Innen továbbhaladva leltünk rá a Nutrend és a Trek között álldogáló stringbike-ra.

Itt végre némi mélyebb nyelvismeretet igénylő beszélgetést is kezdeményezhettünk, megvizsgáltam a rendszert, mentem is a hármas csarnokban vele egy tesztkört. Maga a stringbike megérne egy külön cikket, maradjunk annyiban hogy nem rossz, én ugyan kicsit furán éreztem magam a pedálozás közben fellépő kis rövid megcsúszás érzésétől követve a karok vízszintes pontján, de összességében egy rendes prototípusra ültem rá, ami nem zörgött, csattogott, igazából ez így mehetne simán gyártósorra. annyi gyengéje már tutira van a rendszernek, hogy nem nagyon szabad 120 fölé pörgetni, a zsinórdobok visszahúzó rugóinak reakcióideje miatt. A bicaj minden speciális elemét itthon gyártják, beleértve a vázat is. Az elektromos bicajokat messze elkerülve még csaptunk egy kört az Azub trike-al, amely olyan furán kanyarodik két keréken, (Vagy felniig koppan egy nagyobbacska pilóta alatt...) hogy némi megszokás végett nem ártana egyet beszerezni amolyan játszós bicajnak. Meg télre, hogy ne essek el.:D

Még visszaléptem a Miche standhoz lőni párat, és eszembe jutott a nagy kérdés, amit már sokszor feltettek. Hogyan ejtik? Erre létezik pár válasz, mint pl a "szerintem mihe" vagy a magasról lenéző "hát, pedig alap tudni hogy mis" (pedig ugye, nem is francia) Az általam is megközelített választ a kedves itáliai hölgy adta meg, és amikor rákérdeztem, megerősítette, a hangsúly tényleg a "k" hangé, nem a "h"-é. Szóval Mike mindenkinek!

Lassan ideje volt begyűjteni a csapat többi tagját. Sajnos Lóri elvesztette a fotómasináját a lakóautó-próbafekvés közben, így a fotókapacitásunk rajtam kívül még Balázséra és Zoliéra csökkent (képek beszerzés alatt) Közben még lődöztem amíg az akkuk bírták, de így is kifutottam belőlük előbb, mint kellett volna. Benéztünk még pár kiállításra, amelyek párhuzamosan futottak a Bike Brnoval. Ezek egyike volt a lakóbusz kiállítás, ahol néha megálltam kamillázni egy kicsit. Ez ugyan csak egy reklám, mert nem fél bele (de nem sok hiányzik amúgy hozzá) de döbbenet mennyiségű hely volt ebben a Man-ban. Egy egész nyaras bikepolo turnéhoz el tudnám képzelni simán 10 fővel., mobilpályával, mindennel.:D

Haza kb hajnal 2 re értünk, mivel kitértünk a Brno-i Teszkó felé egy kis vaddisznókolbászt vadászni (de nem volt) így maradt a jól megszokott kofola (karácsonyi csomagoláson bezzeg volt vaddisznó!?)
Idén több nagy kiállító visszalépett, pl a Merida a Gt, a Cannondale, így a kiállítás palettája összességében csökkenő tendenciát mutat az elmúlt években.
Épp emiatt, valószínűleg jövőre ez a csapat nem megy Csehországba. Persze ha adódik alkalom rá, csapódok egy kis kiruccanáshoz. Jobb géppel, több akkuval, meg zacskóval:D