Az idei év nem bővelkedik alleycatben, de azért akad néhány ember, aki hajlandó némi időt szánni az agyalásra, és összehoz valamit amivel szopathatja a népet.
A sort Geri és csapata, a Macicsoport  folytatta október 20.-án az alleyteddyvel. A futam bővelkedett eszes megoldásokban, és összességében remekül sikerült. Köszönjük!
Ennyi.
Na persze.:D

Szokásomhoz híven már az indulás előtt egy órával nem tudtam mit csinálni, így megunva a facebookos trollkodást, útnak eredtem a rajt helyszíne felé. Ezúttal a tradíciókkal szakítva az xc géppé avanzsálódott polobike lett az utitársam, hogy amolyan hétvégi hobbistaként nyargalásszak egy jót. Nem tűztem magam elé komoly célokat, szándékomban állt megrakni amennyire lehet, de a versenyszezon nálam már véget ért.:D
Az ifiház udvarán gyűlt a nép, ment a térképkunyerálás, kis szerelgetés, jött pár olyan ismerős is, aki eddig nem keveredett ilyen környezetbe, és megjelent pár második bálozó. Persze emellett elmaradt jópár klasszikus arc ilyen olyan okból, hát, ezt kicsit sajnálom, de ez van. Kb 10 en álltunk rajthoz, ami valljuk be, nem sok, de volt ez már kevesebb is.:D
Nevesítve: 50, Levi, Katona Csaba, Slepi, Kata, Lóri, Enté, Purda, Misi+Edit


A manifeszt igen mókás megfogalmazást kapott a megalkotó(k?)tól, terjedelmes okleírást kaptunk mit miért is kell végrehajtanunk utunk során. viszonylag sok, 3 darab időkapu várt minket, ezek közül egy pecsét begyűjtése egy mozgó villamoson, és emellett menet közben is kiderült ez-az...
Első utam a rajtjel után kicsivel az Auguszta patikájánál rám váró, beteges mackóhoz vezetett a szép új körforgalmon keresztül az egyetemnél, de kicsit elnéztem fejben a dolgot, mivel a Doberdón kötöttem ki. Innen egy gyors fejrendbeszedés után az erdőn keresztül közelítettem meg valódi célomat, ahol a lassan lenyugvó nap fényében sziporkázó őszi lombozat rejtekében leledző madarak szolid csicsergése járult hozzá a hangulatom javulásához, megfűszerezve a fülesből felém üvöltő snowdogst, és persze a levegőben terjengő savanykás lóürülék szagot. A cp-nél kaptam egy aláírást, meg egy újabb időkapus cp-t a salakmotorpályánál, és lassan összeállt az útvonaltervem is, ami ugyan nem számolt ezzel-azzal, de nem szokásom az idő miatt vekengeni egy ilyen szép napon, így most sem tettem. Visszafelé még megálltam némi makkot szedni a medvének télire, amikor elértem a kért kb 1 kilót, bezsuppoltam a "ki tudja minek kell majd szatyor az alleycaten...legyen masszív darab" szupervastag nejlonszatyromat a táskába, és hajrá tovább.  A következő cp-nek kiválasztottam a kunhalom utca végéhez írt Tócóvölgyi vasútállomást. A két hely között kb 500 méter van, ami nem sok, de zavarba ejtett a kunhalom utcán épp bicaja mellett telefonáló srác. Azért elmentem mellette, és hamarosan becaplattam az állomásra, de ott senkit sem leltem. Vissza a kunhalom végére, persze a srác addigra kitelefonálta magát, sehol senki. Felhívtam a vészhelyzetre elmentett számot, aztán csaptam is a fejemre, az állomás parkolójában volt a cp, amit a Kishegyesi felől közelítve még meg is láttam volna...:D
Itteni feladatom választható volt, vagy fél perc trackstand egy pohár vízzel, az oldalán egy "eddig maradjon benne víz!" jelöléssel, vagy szlalom ugyanezzel a kb 1 méternyire letett poharak között. Igazából mindegy, de a szlalom könnyebb és gyorsabb is fél perc álldogálásnál, így szájban a pohárral, amiből a pofámba át is vettem kb 1 deci vizet kilötyögés ellen, gyorsan letudtam a feladatot. A mérce nem volt túl szigorú, még vissza se kellett köpnöm bele a vizet a végén.:D
A manifesztből kiderült, hogy a medve tisztaságmániás, mit tehettem mást, vinnem kellett otthonról egy seprűt. Végül is a munkahely az már második otthon, szóval kihasználva a boltkulcsot becsörtettem a jégcsarnokba a partvisért, amit szétkapva fel is applikáltam a zsákra gyorsan pár kötegelővel.
Ezután már csak a Lokálpatrióta brummogó volt köztem és a Salakmotorpálya között, így benéztem hozzá is a Bán utcára.

Persze itt kis kitérő következett, a térképet hátrahagyva egy vaktérképen kellett a bejelölt 12 közeli utcát nevesíteni.... nem volt egy nagy terület, de kb 10 perccel tovább tartott mint azoknak, akik gps-es okostelefonról is hallottak már. Lóhalálában még épp megcsíptem a a Következő macit a Gázvezeték utcán, odafelé pedig megálltam egy pillanatra egy faszinál, aki az ipari vezetékek betontömbjén ücsörgött a bicaja mellett, meg is kérdeztem, van-e köze a versenyhez, erre ő, he? nem tom, mi van?
Nem, nem volt köze hozzá...:D
A cp-n kaptam meg életem egyik legfogósabb kérdését ausztria jelenlegi királyának életkora kapcsán, aztán innen Entével mentünk tovább a régi térképeken még nem is létező utcák felé, ezek közül is a nyúlfarknyi Uray utcát keresve. Kicsit felkavartuk a kedélyeket a kerékpárúton, ami ugye nem ehhez a tempóhoz való, pláne nem csatárláncban közlekedő süket és vak bakfisok között, de valahogy elkerültük a vérengzést, és meglett az utca is. Nem is lett volna jobb semmi a következő feladatnál, fullra feltornászott tejsavszinttel gyorsan lenyomtam 20 fekvőtámaszt, hogy megalapozzak másnapra némi izomlázat.:D
A homokkerti felüljáró korlátain várt még három matrica, meg a rádöbbenés, hogy a villamosos, és a Csengő utcai kresz tesztes cp már bezárt, így buktam jónéhány pontot.
Az első medve viszonylag hamar meglett, És Enté is kiszúrta, talán túl látványosan könyököltem rá amikor összefutottunk a lépcsőn...:D


A másik kettőért ment némi őrült hajsza, át a felüljáró alatt, le a csövesek lakta teleszart gyalogos aluljáróhoz, innen megint fel, aztán Keletterv, onnan is fel, vissza le, áh, fenébe az egésszel. Aztán haladok ötszáz métert, mondom, nem kell már sietni kapura, csak megnézem még egyszer, ezúttal a korlátokon kívül máshol is. Lehet hogy a menetirány miatt, de egészen hamar meglett a maradék kettő ezúttal. 
sietnem már tényleg nem kellett, csak a Zsuzsi vasút parkolója cp volt hátra, meg a campus "A" épület recepciója. A parkolót kis tévelygéssel szinte véletlenül találtam meg, itt érve be Entét, aki már javában töltötte a több oldalas tesztet latin szólásokból, magyar versidézetekből, és internacionál filmidézetekből. Ezeken szisztematikusan én is átrágtam magam, felvetődött bennem a "vajon hoznak mérleget a makkhoz?" kérdés (én vittem volna, és minden plusz vagy minusz gramm pontlevonás...:D) Szedtem még pár marék makkot a fényes udvar mögött, majd elkarikáztam a kampuszra a hogy elkérjem a recepciós leány nevét a manifesztemre. Irány a tepsihez, ahol már a többiek...

Ahol senki sincs, mert aznap zárva van. Vártam kicsit, megjött Kata, Lóri és Ötven, aztán Enté is, együtt mentünk a b finishként kijelölt Aranykoronába.
Az kerthelyiségben kicsit hűvös volt, szétszóródtunk hát a szórakozóhelyen, és amíg zajlott a manifesztek értékelése, iszogattuk a málnafröccsöt. Az eredmény hirdetésen Levi jött ki elsőnek, a második Enté lett, aztán egy 3 fős megosztott 3.hely, ahol sorshúzással Kata a gyengébb nem jogán kihúzta önmagát a díjra. A díjazás egyszerű de ötletes volt, óriásmedvétől órásmedvéig volt minden. A tombolát Purda vitte, a söröket Robi hozta, mi készülve a másnapi bicajozásra röviddel egy pár ital után el is hagytuk a társaságot.
Sokan úgy gondolhatják, hogy lutri egy "kezdő" alleycatjén elindulni, de ez nem így van. Egy futamot összerakni nem veszett fejsze nyele, ha valaki ráfekszik a dologra, kis szabadidő beáldozással összedobhat egy nagyon jó versenyt, mint ahogy az volt ez is. Ha egy kicsit megerőltetem magamat, és figyelek az időkapukra, akkor is egy jó masszív tekerés lett volna erre a napra, de így öregesen karistolva a városban is maradandó élmény volt. Kösz srácok!