Az acélváros
Megvallom őszintén, az alapján, amit mindeddig láttam belőle, nem volt a szívem csücske Miskolc. Többnyire csak áthaladtunk eddig rajta, vagy bicajjal az állomástól a Herman Ottóig, egy keskeny úton dudálástól övezve (meg is értem, bicajjal is elég előzni néhol) vagy mindenféle kacskaringós úton keringőzve kerültük el kocsival ezt a szakaszt, hogy feljussunk a hegyek közzé. Rengeteg egyirányú utca, azt se látod hová vezet, lyukak mindenhol (bár ez nem csak Miskolcra jellemző)...
A város szíve az Avas- olvastam egy táblán. Nem igaz. A város szíve az acélgyár. Vagyis a volt acélgyár. Az egykor több tízezer főt foglalkoztató Diósgyőri Acélművek területén ma jobbnál jobb, a szellemvárosok blogra való fotókat lehetne készíteni. Persze meg van a szépsége az efféle objektumoknak is, ha lett volna időm, barangoltam volna egy fél napot a területen, viszont belegondolva ennek a vonzataiba, már inkább elszomorító amit láttam.
Persze nagyszerű dolog, hogy ezen a területen működik a Factory Aréna egy remek fedett skateparkkal, szemre legalább 14 méter magas mászókomplexummal, trialpályával, és még számos olyan építménnyel, amelyek a szabadidősportok szerelmeseinek kedveznek. Remélem egyszer Debrecen is eljut arra a szintre, hogy egy enyészetnek átadott terület közepén levő csarnokban lehet végre valami hasonló, ahelyett, hogy a tulaj azt válaszolná, hogy "ha leteszel havi kétmilliót, tőlem fel is gyújthatod, anélkül viszont a lakatkulcsot se keresem elő"
Úgy indult az egész, hogy Miskolcon jó ideje megy a mozgolódás urban bicajos, fixis téren, baszogattam is Norbit, miért nem csinál már valami alleycatet. Volt már régebben egy kritérium, de engem az nem annyira izgat, viszont egy ilyen lehetetlen útvonal hálózatú városban tutira nagyot lehetne menni.
Valamikor idén jött az első füles hogy lesz, nagylesz, meg persze hogy menjek. Mondtam, ha lesz, szerintem ott találkozunk úgy is. Nem volt állati nagy hírverés, pedig folyt a szervezkedés már vagy 4 hónapja, ilyenkor mindent egyedül csinál az ember, feldobja a részeket a levegőbe, elmormol egy imát, reménykedik hogy valami jó zuhan vissza, és baromira örül, ha így sikerül. Norbinak is összejött a dolog, a Factory aréna ezen a napon megszámlálhatatlan extrémen szórakozó embert csábított a mászócsarnok nyílt napjával csakúgy, mint a dirtpályával, vagy a trialverseny szekcióival. Az alleycat és a szokásos skidelős-footdownos-trackstandes "just for fun" ökörködés mellett lezajlott a második kritériumfutam, és Buppáéknak köszönhetően a megszámlálhatatlanul sokadik Royal fixi club goldsprint őrület is, amely az éjszakába nyúlt, miután az eső elől beköltözött a cucc a skateparkba.
Na akkor így az első harmad után, csapjunk a közepébe. Leszálltam a vonatról, és konstatáltam, hogy valaki mókás kedvében átküldött a hátsó kerekemen valami hegyes kis szart. Gondolom, zavarta a peronra kilakatolt bicajom, vagy akármi, mindegy. Anyáztam egy sort, és elkezdtem defektet szerelgetni az állomás aluljárójának külön e célra kifundált kapaszkodóján. Megjött a fogadóbizottság, néhány fővárosi, miskolci, és Kata személyében egy debreceni taggal, aki bicajjal érkezett Miskolcra. Elvágtattunk Norbihoz, kaptam némi frankó házi gulyást, szerelgettünk-reszelgettünk, aztán elpályáztunk szállásunka, Viki/Slepi rezidenciájára, ahol sikerült egy nyugalmasat csicsikálnunk.
Másnap reggel volt némi csepergő eső, szépen besimult az ég. Miskolc-London. Itt mindig van valami felhő, bevonzzák a hegyek. Vagy megfogják. Tökmindegy.
Factory felé Slepi, mint valamennyire ismerős a játszótéren, mutogatta sorra a cp-ket. Erzsébet tér, ott beljebb a Szentistván szobor, (ja, vágom, itt van a virágóra) meg arra fenn, az a torony-az Avasi kilátó. Egy ideje az sem üzemel már. Arra, a színházon túl lesz a Petőfi, meg a Hősök. Amarra a Sportcsarnok. Az időjárás is kezdett ráébredni arra, hogy ma inkább némi napsütésre lenne igénye a dolgozóknak. Jó lesz ez.
Itt vagyunk a gyárban, ismerős a terep, voltam egyszer itt mászni. Tudom az utat.:D Már javában zajlik az élet, gyűlnek a bicajok, nagy részük fixi. Én meg itt országútival. Szép. Harminc felett jár némi kényelem. Némi fejfájás bújkál bennem, de felteszem, kis tekerés és elmúlik. Elsőként lépek a nevezési pulthoz. Csak az alleycat, criteriumhoz nem értek. Majd legközelebb. Nézelődök, hogy kéne helyezkedni. Keresek valakit, akinek van helyismerete, meg menni is tud. Ezt így szemre nehéz belőni, ott van az a hosszú srác, akit hámorban is láttam mászni. Van akkora áttétele, hogy eltörné a lábam. Fix, semmi fék, telikerék. Mondják, hogy jól megy, győzzem befogni. Talán megoldom. Norbi elejti, hogy olyan a checklista, hogy úgyse érünk a végére, 2 után érkezőknek diszkvalifikáció. Fasza, beállítok egy riasztást egyre, annyi idő alatt ha elvesznék, akkor is visszatalálok ide. A lakatot se teszem ki, jól jöhet még-bármire. Végszó előtt még befutnak a pestiek is páran, és közösen benavigáljuk Danit is. Lassan mehetnénk biciklizni.
Jön a rajt, gyűlik az adrenalin, visszaszámlálás megafonnal, futás a bicajokhoz-bicajokon keresztül az enyémhez. Meg Robiéhoz. Hová megyünk? Kérdezem, amikor előveszem a manifesztet a küllőim közül, rajta a 24 fuvarral-48 checkpoint. Jó lesz ez.
Erzsébet tér a válasz. Fejben kész a stratégia, megyek vele ha tudok, egyedük bolyonghatnék ebben a bazinagy városban, esélyes, hogy a gyárból se jutnék ki időveszteség nélkül. Persze megvan a narázsa a térképészős-kérdezősködős bóklászásnak is, de nagyon rajtam van a mehetnék. Kialakul egy élboly, együtt megyünk vagy tizen, mögöttünk lemaradva a többiek. Jó hosszú egyenes, erős szél, jobbról előzök, beállok Robi elé, majd szóljon, merre. Megpróbálom fogni a szelet ahol lehet, legalább ennyire működjünk már együtt. Egy menet, egy fuvar. Egyszerre egyet vihetünk, ez az alapszabály. De jó lenne legalább kettő....
Akkor első a Szent Anna templom cp, itt kapjuk a nevesítést a manifesztre. Valaki már jövetben elhagyott egyet. Bumpinak lóg a bal hajtókarja. Rárugom a tengelyre, mondom, próbáld így, és keress egy kulcsot hozzá, mást nem tudok. Első fuvar innen a Jézus kútjához. Megvan hamar, rövid sprint. Leadó, de nem lehet felvenni. Nem? Dehogynem, írd csak oda ezt, megyünk is oda, szó nem volt arról, hogy leadó után nincs felvét. De ez így túl gyors lesz. Dehogyis. Ne parázz, lehet felvenni. Innentől összevissza hajkurásszuk a cp-ket, mint a hangyák. Gps sajna nem sok krafttal bír, kikapcsolom, hátha lesz amikor nagyon kell, nem rögzítettem track logot, ilyen sorrendre meg nem tudok emlékezni. Talán a mancsszobor volt a következő. 
Szent Anna templom egy nagy szopás, városból kifelé végig telibe szemből kaptuk a szelet, semmi se fogta meg. Robi taposta neki, én igyekeztem utolérni, aztán megelőzni, hogy húzzam. Néha elég volt befogni, de akkor mentünk harminc felett. Bakker, a Szent Annához jöttünk, holott az Erzsébetre kellett volna. Sebaj. Az lesz az, ahol a szőke lány integetett asszem. Ja, az az. Melyik a Dr Antall József tér? Nem tudom. A kilences. Majd előkerül. Van még addig miből válogatni. Mancs szobornál vagyunk ismét, bekapcsolom a gps-t, keresem az antaljt cp-t a listán. Navigálás oda. Kikapcs. Ha kell, egyből oda visz majd. Jobb, mint a semmi. Irány a sportcsarnok. Lépcső. Baszod... Robi szalad, én ugrálom lefelé. Nem jó, vigyázni kell a kerekekre, egy defekt ilyenkor halál. Megyünk még egy Erzsébet teret, kezdem látni a várost. Mármint a fejemben. Felülről, mit egy térképen. Jó nagy kérdőjelekkel tarkítva.... Innen már elmennék egyedul, de azért nem lenne gyors, meg már összeszoktunk. Balra-középső a kereszteződésben. Nem, inkább fent. Meg ilyenek. Persze eleinte belefutottam pár hibába, pl amikor megcéloztam egy utca helyett egy személyzeti bejárót, de legalább volt min röhögnöm.
Petőfi térről jövetben nagy halom üvegszilánk az úton. Aknamező. Ahányszor arra jártunk, mindig széjjelebb szórva, már bazinagy íven kellett kerülgetni a vége felé. Sok a piros lámpa. Mennyire van ez az utca Belőve, húszra? Szerencsére számlálós, lehet látni mikor engedi a balról állókat a mi sávunkba kanyarodni. Ilyenkor nyerünk vagy 20-30 másodpercet körönként. És abból van elég errefelé.
Nem vagyunk ádázak, sok piros lámpát kvázi végigállunk. Ilyenkor azt latolgatjuk, ezzel mennyit bukunk. Látunk pár kamikázeakciót, párom is jön egyszer szemből. Csak egyszer futottunk össze. Durva ez a manifeszt, rengeteg a kombináció, jönnek szemből, oldalról, mindenhonnan, csak hátulról nem érkezik soha senki. Jó lesz ez.
Egész nap egyszer se dudáltak ránk, csak még az elején nyammogott egy vén majom, meg rám húzta a koporsóját, ok nélkül. Amúgy simán elfértem mellette, biztos látott valami gonosz biciklis filmet...
Utolsó Erzsébet tér, felugrok a járdára, az oszlop aurája egy centire a fejemtől. Nana, óvattal. Virgil már üdvözöl, jól mentek, jó sok aláírás. Megszoktam a bajuszát, kifejezetten polgárpukkasztó. Csá, nem jövünk, kész ez a cp. Akkor sok sikert!
Azért még jöttünk egyet...
Fele megvan, lassan jön az Avas, tán kétszer. (amúgy háromszor...:D) Letudjuk a Dr Antall József teret is, egyszer kellett csak megtalálni. A cp-sek nem voltak elrejtve, de nem voltak feltűnőek sem, nem integettek hogy "itt vagyok!" Keresd, kérdezz. Gyanús pár, elmegyünk mellettük, ülnek tovább néznek maguk elé valamire. Nem ők azok. Ott a tér sarkában? Aha, ő lesz az.
Népkert, következő fuvar: Avasi kilátó. Kaphatok abból az ízesített piros folyadékból? Kb 200szó per perces tempóval, nem igazán érthető a kérdés. Lelassítok, iszunk. Ilyenkor bármi jó, aminek íze van. Köszönömszépen.
Népkert-Avas. Kezdődik.
Megyünk egy lépcsőn felfelé. Robi fut, én csak tempósan kettesével megyek. Ő se fut sokáig. Felérünk, Perczel Mór utca. Lehet tekerni. Nem gyorsan, de lehet. 52/16 tal is. Megyünk vagy nyolccal. Kis csapás jobbra, arra menjünk. Megyünk. Térdig ér a gaz, meg később kormányig. Sík, lehet tekerni. Nem jönnek a velociraptorok.
Várom, mikor akad el az eleje egy árokban és esek pofára. Elmarad. Egy töltés, aszfaltút. Lejt, a torony felé. Átvált terepbe, de simán adható. Ott a torony, fentről hangok. Csak több lépcsőt ne...
torony alatt a lány, a cp-s. Reméltem hogy nem kell felmászni oda. Nem, fent voltam, de lejöttem. Köszi. Sokan voltak már? Voltak vagy öten. Még jövünk. Le a lépcsőn, Mellette gurulok, aztán én is gyalog, Rohadtul hajlik a cipő talpa, a stopli minden lépésnél feljön a vesémig. Ritmustalanul csattogok a macskakövön lefelé, mint egy csámpás lotyó. Lent megyünk egy-két rövidet, aztán jövünk vissza. Másik lépcső felől támadunk. Az előbb, ahogy felmentünk a lépcsőn, Zsuzsi bicaja az alján volt lezárva. Cp-n nem kell bicaj. A vállunkon se. Meg még egy lakatot se kell cipelni. Tiszta haszon. Kocogunk felfelé, aztán más kicsit lassabb a tempó. Lesz még egy körünk ide, mint kiderült. Az utolsók egyike, nem sokára. Fenn vagyunk, halál. Lefelé már kicsit jobb, találtam felfelé egy rövidítőt keresztül a susnyákon. Minusz 15 méter. Szedjük össze mi van még. Egy Jézus kútja-sorompó- a cél-előtte egy vh-jézus kútja, hogy ne legyen üres menet. Vh-n nincs leadó. Csak lesz egy üres. Egy gyors üres. Vh-avas-vh, ez lesz még előtte.
Menjünk Papa. Ja, menjünk. a vége felé egyre több a Papa, hát, eléggé be vagyok már meredve. Közös befutó, ez már alap. Kibaszottul elsők kell hogy legyünk, Robi vágja a várost, egyet hibáztunk, nem volt technikai, nem cipelünk bicajt, ne parázz, szusszanósan menjünk, a lépcsőn legörcsölök, ittveszek. Bicajon egy lábbal is elleszek. Ezt megnyerjük, megyünk mint az állat az eleje óta.
Már rohadt savas a lábam, nem szereti a lépcsőt felfelé. A gazos rövidítést mégis futva adjuk be, felfelé is jó a tempó. Lefelé tak-tak-tak taktak....ismétlődik, ahogy szedem a kis 2-3 fokos lépcsőket a pihenőkkel. Szuper ritmus, nincs lépéshiba. Csak belejövök a végére. Megfordul a fejemben, hogy ezután beállok szteptáncosnak. Na persze.:D
Lent épp mellénk zár egy páros, "ez az utolsó!" fülemet, még van kettő, meg mi már lejöttünk, te még felmész.... az vagy 10 perc hátrány. Jó lesz ez.
Robi elhúz a lépcsőn, én meg visszalépek a leesett pumpáért. Nem kellett eddig, de azért a szívemhez nőtt. Kis hátrány, de itt van a cp szemben, nem jön semmi, lehet adni a pedálnak. Robi manifesztje kész, érkezem, PISTA a tengerész sapkában már pattan fel, szinte meg sem állok, már itt a manifeszt aláírva a kezemben, mehetünk Jézus kútjához. Utolsó kör.
Félkézzel valamit bizgerálok, felnézek, egy fürdőkád méretű kátyú előttem, megyek vagy harminccal. Polos egykezes bunny, épp átfért alattam ez a kis anyagfolytonosságbeli hiányosság. Nincs defekt, hálistennek. Mehetünk a sorompóhoz!
Megyek elöl, megint szélnek haladunk. Minden pedálcsapásnál sziszegek, váltok egy pörgősebbet, nem elég, már 42/24 en hajtok, nincs kisebb....de megyünk. Piroslámpa. Nem kúrjuk el, ha valaki utolér, lenyomjuk, de nem kéne egy yard. Eltelik egy földtörténeti kor, mire átvált. Folyamatosan nézünk hátra, jön e valaki. Simsonnal senki se alleycatezik. Jó lesz ez.
Megyünk. Hol az a kibaszott sorompó, mindjárt Lillafüred jön... Hoppá, két motoros áll az egyik parkolóban. Megyünk, bicajozunk, nincs ebben semmi. Megvan a sorompó. Robi az első, én kérek is a manifesztre egy egyértelmű kettest.
142 perc. Kevesebb, mint két és fél óra. Negyvenegy kilométer, huszonnégyes átlag. Csak meglett bőven időn belül.
Megyünk befelé a gyárba hússzal, épp elég is, baz, ez emelkedő, meg fúj a rohadt szél. Csak beérünk, leadjuk a papírosokat. Megcsináltuk, vége van! Mosakodás közben nyomom ki az egy órára beállított riasztást.
Miután Kicsiék megvendégeltek egy kis vonatsín között nőtt gazban hempergetett kolbásszal, majd levizitáltam a beérkező debreceni légióstársakat, még trackstandeltem, meg goldsprinteltem egy-egy felejthetőt, azután igyekeztem megtartani az energiámat másnapra. A skidversenyen volt pár látványos bukta, az egyiket majdnem sikerült is felvennem, csak épp a kamera merült le. Kicsi szépen fürdött egyet a viszkozitáscsökkentő pocsolyában. A leghosszabb csúszások az aszfalt után is folytatódtak, a padok, és Kicsi transportere között a porban. Kukára, kocsiablakra mentek a jelölések a végén.
Így utólag, még jó lett volna menni a criteriumon, eléggé extravagánsra sikerült a pálya, egyáltalán nem lehetett unalmas az a 7 köröcske. Az élboly 6-8 főből állt, az utolsó kör végén hatalmas hajrával, gyakorlatilag egyszerre csapódtak a rajtvonalon. Aki korábban leszakadt, tetemes hátránnyal, nagy küzdelemmel kellett hogy beérkezzen, de azért még így is nyélen volt sok versenyző.
A nap során volt pár esés, de szerencsére senki sem alkotott maradandót. Slepi szólóban outlanderként, igaz némi felületes helyismerettel hozta a 3. helyet. Két debreceni az első háromban. A törvény őreivel sem akasztottunk tengelyt, egy ötezres bírság becsúszott egy srácnak a frissen szervizelt bicajon levő fékhiba, és egy piros lámpa találkozásakor, de ugyebár ennyi embernél akad némi aprópénz a nemes célokra. Kb mire a kasszához értem, megvolt az összeg, pedig siettem.
Az ilyenkor szokásos szolid éjszakai mulatozásról mivel lemaradtam, csak pár kép alapján mondhatom, hogy eléggé emelkedett volt a hangulat. Legközelebb ígérem, alázatosabb leszek...
Remélem lesz még újrázás, ha nem idén, hát jövőre, Miskolc nálam letette a garast, ezután egészen más szemmel látom azt a várost, ez egyszer biztos. Köszönet a többi indulónak, a szervezőknek, és mindenek előtt a cp-seknek, akik lehetővé tették ezt a jó kis futamot néhány órányi minden bizonnyal unalmas ücsörgéssel.:D
Helyezések:
