Az elmúlt évek alatt rendre meglátogattuk ezt a remek, családias hangulatú versenyt a jó szervezés, kiváló pálya miatt, idén sem lehetett ez másként. És idén is remekül szórakoztunk.

Az már nagyjából normális, hogy ilyenkor tájt keressük ezt a versenyt a weben, de mivel az 1kbm eddig megszokott felülete eltűnt, kicsit többet kellett bogarászni hogy felleljük. Végül Zuckerberg mindenható világa oldotta meg ezt a kérdést, és miután jó előre regisztráltunk, mindenki, -de legalábbis én biztos- tűkön ülve várta a napot. A szokásos menetrendet tartva péntek este meló után összeállt a legénység, és miután feltetriseztük a kissé makacs tartóra a két bicajt, a csomagtérbe meg másik kettőt, Dinával és Katával na meg a magyar rádió legjobban megkomponált slágereivel górcső alá vettük először a 4 es főút szemet gyönyörködtető kátyúit. Nyiregyháza után kicsit pihentettük a szemünket, majd a leereszkedő szürkületben aktívan szkenneltük a Mád és Hejce közötti kacsaúsztatókat is. Sikerült Zoli kocsiát egyben eljuttatni Hejcére.
A szálláson még némi igazán jó pálinka és egy kis szalonnasütés mellett nagyjából megismerkedtünk az új arcokkal akik városunk derék mentősei közül verbuválódtak, majd álomra hajtottuk a fejünket. Másnap egy korai keléssel és egy taktikus egyórás pakolászással nagyjából készen voltunk, és némi szlalomozás után elértük a mieinkhez képest remek szlovák utakat. Kassa belvárosát már rutinból kerültük ki, és nekivágtunk a Jahodna-i versenyközponthoz vezető tizenöt kilométer szerpentinnek. Felérve a síközponthoz kb az első tucat autóba fértünk bele, ami a versenyre érkezett, még a megszokott integetőemberek sem voltak sehol.
A nevezéshez beosztott stáb kissé szervezetlen volt és lassan indult, gyakorlatilag végigálltunk egy sort, elvitték az asztalt máshová, ott is akadt aki mire kiértünk elénk került.... ami annak fényében is megbolygatta kissé a gondolataimat, hogy jól esett volna megreggelizni, na meg kiderült, hogy az előzetes regisztráció a régi rendszerrel ellentétben nem járt a reg dátumának megfelelő kedvezményes nevezéssel külföldieknek, így helyi nevezésként kezelve beszedték a 20 eurót a 15 helyett. Végül is le lehetett nyelni, meg legközelebb kicsit jobban át kéne olvasni a kiírást, vagy talán kitenni/beszélni kicsit angolul is-ha már az 1kbm-en megvolt magyarul anno.. Na mindegy, ez van.
Némi tápanyag helyretett, összedobáltuk a bicajokat, szemügyre vettük a pályatérképet, amit lehet nem ártott volna még itthon korábban, hogy kiderüljön hogy a pálya nem kicsit meg lett variálva. Évről-évre voltak ugyan kisebb változtatások rajta, de ezúttal az eddigiek repertoárjának bizton állíthatom hogy a legaktívabb, és legélvezhetőbb részeit fűzték fel egy 50 kilométeres körre.
A speakerkedésre felkért nyurga leányzó még intézett némi többszöri kézfeltételre sarkalló beszédet, amiből persze egy szót sem értettünk, de azért jelentkeztünk szorgosan néha. Éles csattanás, majd az első ötvennel áthaladtunk a puskaportól átitatott levegőjű rajtkapun, és kezdődhetett a verseny.
Horváth Mikit saccra az én súlycsoportomba soroltam az ismerőseim közül, bár eddig még nem nagyon mentem vele együtt sehol, leszámítva egy-két túrázós tekerést, így érett némi meccselés is, pláne hogy egy kupacból indultunk. Nem szándékoztam megölni magam az első kilométereken, mint legutóbb, így komótosan beforgattam a lábaimat. Mikivel aztán elindultunk kicsit tempósabban, leszedve néhány emberkét akiknek nehezebben ment a dolog pár kilométer után. Az egykor aszfaltos lejtőn kicsit elszámoltam a tempót, és amikor egy (a versenyre amúgy végig jellemző) 90 fokos fordulattal lezavartak az útról egy emelkedőre, nem sikerült annyira a ritmusváltás. A frissen beszerzett szélesebb kormány emelkedőn is jól vizsgázott, és hamarosan kipróbálhattam szűkebb singletracken is, ahol nem volt különösebben zavaró sem előzéskor, sem akkor amikor én kaptam hátulról valakit aki előzött. Az itthoni morállal ellentétben nem találkoztam lökdösődő-tülekedő "elitekkel" sem az elején, sem később.
A talaj a sok eső ellenére a legtöbb helyen porszáraz volt, így a grammokkal vívott matekolás során fennfelejtett speedkinggel sem volt problémám, bár az eddiginél nagyobb 3 bar nyomás néhol (főleg köveken) kicsit bizonytalan érzést okozott. A tavalyi sípályás siratófalat és a korábban oda-vissza megismert csillagvizsgálóhoz felvivő egynyomos "létrát" idénre elfelejtették teljesen, és plusz pont jár azért is, hogy a korábban a végére tartogatott tűző napos, szőnyegbombázott küllemű aszfaltutas mászást olyan 20 kilométer magasságában letudhattuk.
Az első fröccs kb 12 kilométerig vitt el, ezután kicsit belassultam, beszélgettünk is egy öreggel az ideális pulzuszónáról, kicsit meglepődött amikor jeleztem, hogy fogalmam sincs arról hogy nekem épp most mennyi, bár azt hallom, hogy az övé kicsit sokat csipog, ami engem biztosan az őrületbe kergetne. Amúgy nem beszélt hülyeséget, mert gyakran esem abba a hibába, hogy lehajtom magam, ami ugye azzal végződik, hogy belassulok, és ennek a két szakasznak az átlaga lehet még rosszabb, mint egy ideális terhelésen való folyamatos, kicsit lassabb haladásé. Egy sunyi saras emelkedőn visszanézve Mikit láttam, aki felszívta magát és utolért, bár mikor hátrakérdeztem hogy ő jön e épp mögöttem csak valami halandzsa volt a válasz, szóval nem... aztán megelőzött.:D
A meleg mellé kicsit erős volt a páratartalom is, mászásoknál le kellett vennem a szemüveget, mert párásodni kezdett. Nyáron még nem találkoztam ilyennel eddig.
Az első itatónál betoltam egy pohár víz/wasser/water/megvan, voda-t, ellensúlyozva a tripla sűrűségű, még a rajtközpontban beszerzett izotóniást, majd jöhetett némi aszfaltos mászókázás.

Az idei pályában rengeteg egynyomos volt, legalább az útvonal egyharmada ilyen utakon futott. 30 kilométer után a rajtközponthoz visszatérve leküldtek minket egy 20 asra még, ami az első kassámról rémlik ismerősként. Egy darabig dózeren, majd sűrű, a nedvességtől tapadó erdei talajon vitt az út, ahol a kikerülni való köveken, gyökereken, (meg a fák gyökerein.:D) és keresztbefutó utakon kívül az egynyomos hepehupás pumptrack, és néhány, csörgedező vízfolyások felett átvivő fahidacska is javította a wilderness-élményt. A tempó nem volt eszeveszett, néhol a sár miatt a legkeményebb emelkedők tempóit hajtottam, bukni szerencsére nem sikerült, és ahol szükséges volt, elengedtek vagy tudtam biztonsággal kerülni az épp elém keveredőt. Végül olyan 45 kilométernél Mikit is megfogtam, akinek egy görcs okozott kisebb problémát, így nagyjából ki is egyenlítettem a mérleget egy kaján vigyorral a korábbi álszlovákoskodásért. Az utolsó pár kilométer valahogy csak nem akart elfogyni, rendre jöttek a 4-5 méteres szintet csak jó előre beváltott kistányérral beadható mini mászások, gyökérrel, kővel, és persze a sárral. Ezeken a részeken többeket előztem vissza azokból, akik az első kis belassulásom alatt lenyomtak fölfelé. Egy sráccal végig együtt haladtunk, simább, tekerős részeken érezhetően gyorsabb lett volna kicsit nálam, de ha jól vettem ki, azt magyarázta, azért nem előz meg,mert akkor ezt fogjuk játszani az út hátralevő részén. amikor kicsit lemaradt, bekeveredett kettőnk közzé egy másik tag, akivel beszélgettek is valamit, aztán ez utóbbi érkező eléggé ráállt a hátsó kerekemre (konkrétan egyszer bele is ért) de az utolsó, két párhuzamos pallóból álló kis hídon benézte az ívet, és közelebbi ismeretségbe került a patakkal, pedig előtte kapott egy integetést, meg egy pozor-t hátra.

A sűrű erdőn át már látszott az aszfaltút, az órám is túl járt ötvenen, és láss csodát, beszűrődött a rajtterület hangosítása is szépen fokozatosan. Még egy kidőlt fát kerülve sikerült kicsit belépnem a pályát, aztán a parkolóba érkezve nem túl stílusos zötyögéssel a göcsörtös füvön ráfordulhattam a finishline-ra. Az óra érkezésemkor 3:32 ot mutatott, ami majd egy órával van az abszolút első mögött, ez így egy 43. abszolút helyre volt elég, és egy kategória 27 re. Felzabáltam mindent ami a beérkezés után elém került, amikor letakarítottuk az asztalt, megeresztettünk pár rezignált pillantást a porciózó lányok felé, akiken épp annyi hús akadt, ami még ideális némi táplálkozáshoz, így ők is belátták, hogy jobb, ha kiteszik a többi nápolyit, meg banánt is...
Kaját nem láttam a pályán a frissítőknél, a többiek igen, ez nyilván az én hibám, mert nem is nagyon álltam meg, csak kétszer. A vége felé már elkezdtem éhes lenni, de nem akartam zselével szarakodni az egyetlen helyen, ahol eredményesen vehettem fel a küzdelmet a nálam erősebbekkel. fogyasztásom tehát egy kulacs extra sűrű, és egy kulacs normál nutrend amit a szervezők szolgáltattak, valamint a második kulacs mellé még egy pohár a vérnarancsból, az elsőhöz meg víz.
A versennyel alapjában véve elégedett vagyok, bár akadt némi probléma amivel szembesültünk, a nevezési bénázást letudhatjuk a reggeli álmosságnak, azt viszont nem, hogy a tombola sorsolásnál a korábbi évek rutinját, miszerint gépről randomizált rajtszámok gazdájának a nevét mondják be, felváltotta a papírcetlin szereplő kihúzott számok mikrofonba mondása-szlovákul...
Szerencsénkre volt egy tag, aki magyarul nem nagyon értett (amúgy meg elég jól ahhoz, hogy besegítsen, lefordítsa a számokat) kiteregettük elé a rajtszámainkat sorban, és sikerült is nyerni ezt azt. A sto šesťdesiat až dve vagyis 162 es rajtszámmal nyertem 40 euro-nyi vásárlási utalványt egy kassai bicajboltba, amivel még körülményes lesz dolgoznom, de valami megoldás majd születik rá. alapjában véve nem igazán láttam a magasabb színvonalat, amit a Skoda névadó szponzorként való feltűnése okozott, tombolán is kevesebbnek tűnt a húzás (vagy csak azért tűnt régebben hosszabbnak, mert az épület tűző napos oldalán kellett kivárni?:D) A mosó rendben volt, szintén rájöttek hogy árnyékban jobb kivárni az egy-két embert aki műtőben tartja a bicaját, és tökéletes sterilitásra törekszik.
A lányaink nagyot mentek, Kata és Eszter hozott egy egy harmadik, Dina pedig egy második helyet kategóriájukból.

Photos by Daniel  aka Bruntels on kosicky bikemarathon 2013 forum

Képekből, a rengeteg jelenlévő fotózó ember ellenére eléggé szegényesen állunk sajnos. Viszont van egy videó, ami egész nézhető (a készítő igyekezett mentesíteni a rázkódástól, de sajnálta levágni) csak valami kevésbé mr2 slágerzenét kell betenni az amúgy tartalmas 12 perc alá.:D