Itt a nyár, lehet veretni, és nem is volt másként a lábaim helyzetjelentése szerint a tegnapi nap során. (eddig meg az illusztráció miatt vártam, köszönet Bajka Zolinak!) Lezajlott ugyanis a hónapokkal ezelőtt megfogant magyar pista alleycat kínkeserves születése, amiért először is big like Slepinek, és mégnagyobb a stábjának a kajáért, a cp-ken posztolásért, a drukkolásért, és mert csak nélkülük ez nem jöhetett volna létrA!
Másodszor: gratulálok azoknak, akik elsőbálozóként eljöttek erre a brutálisra sikerült futamra, és becsszó, legközelebb könnyebb lesz!

A master hq a bejáratott ifiház volt újfent, ahol lezajlott távollétünkben a 3. kerékpáros délután bolhapiaccal, szervízpartyval, a magyar kerékpárosklub infópontján okosodással (már aki nem épp a városban tanult gyorsan közlekedni ugye....) egész nap dubogott a subrádió, így azok sem unatkoztak, akik nem mentek el a várost borzolni.
A futam 5 körre lett osztva, a második után csökkenő létszámú résztvevővel. Körönként 4 fuvar volt a penzum csakúgy mint az autómentes mainrace-en, viszont itt a város egymástól jóval távolabbi pontjai voltak a checklistán, leggyakrabban postahivatalok vagy jól ismert helyek formájában.
Ami eltért az eddig bevett formától, hogy a körök nagyon nagy odafigyeléssel voltak csak rendesen tervezhetőek, ugyanis nem bővelkedtek olyan fuvarokban, ahol a leadón már veszed is fel a következőt, hanem biza a következőért is el kellett menni-néha messzebb mint két saroknyira, ezt a kis plusz kilométert nem ártott kiagyalni...

A rajt annak rendje és módja szerint csúszott háromnegyed órát, amikor is kizúdultunk az ifiház egy személyesre szűkített kapuján, hogy ki-ki belátása szerint választva kezdő cp-t, szétszóródjunk a városban. A közeli felvevő miatt ki is néztem az 1-es posta (hatvan utca) - Nagyállomás fuvart elsőnek- csakúgy mint előttem sokan. A leadó felé vergődve a sétálóövezeten, és az útjavítás meg a villamos meg mittoménmi miatt Sárga villogón üzemelő Széchényi utcán, csak követnem kellett a fél sávban felbontott Piac utcát hogy eljussak a kvázi felrobbantott Nagyállomás előtti területre. Itt a 2-es postán Slepi osztogatta az aláírásait, az én manifesztemen landolt mindjárt három is, mire megtalálta a neki szánt két rubrikát. Az első körben volt egy leadó-felvevő, később már mintha ez hiányzott volna...:D
Valahol olvastam, hogy itt épül az új Debrecen! -vagy valami hasonló tartalommal bíró szöveget. Épülget, az addig rendben van, de kurva lassan halad, így ez már nem az első beszámoló amiben megemlítem, hogy az egész város egy nagy építési terület. Na, azóta a helyzet csak durvább lett.
Mint például a következő fuvarom, ami az ifjúság utcához vitt. A nagyállótól a forgalommentes kis utcákon átvágtam az ítélőtábláig, ahol új büszkeségünk, a 2x3 sávos Tisza István (?) körút(?) kezdődNE, már ha a belváros felé vezető sávot nem tenné parkolóvá egy behajtani tilos tábla. Az Erzsébet utcától eddig a pontig amúgy tisztán kivehető a ledózerolt, vagy már üresen álló házak alapján, hol fog menni a körút, a kérdés csak az, hogy mikor. Meg ugye minek ez a sok egyirányú tábla ebbe a városba. Mióta szabályosan igyekszem közlekedni, egyszerűen nem haladok.
A hatvantól maradt a további kis utcázás, majd végig a Csemete-Dózsa Györgyön. A Honvéd utcától természetesen jött a pályaépítés miatt kialakult építési terület, ahol a járható felszíni burkolatot jó előre be kellett nézni, hogy egyáltalán lesz-e még. A 20 as országúti gumi valahogy nem igazán érezte otthon itt magát, néhány esetben olyanokat kapott, hogy zengett az egész kerék-szerencsére ezen a napon a defekt elkerült.. A postánál megkerestük az itt posztoló cp-st, megkaptuk az aláírást, és tűztünk tovább a Csapó utca felé. Itt megint igénybe vettem az óváros utcáit, de azt hiszem sok előnyt nem szereztem, az a mínusz egy kilométer elment a lyukak kerülgetésével.

A Csapó utcai postától mehettünk egy rövidet a Szent Annaihoz, amit én röpke másodpercek erejéig elkezdtem keresni a Széchényin, aztán leesett a tégla, és arrébb mentem egy utcányit. A vizipipával posztolós cp után várt még egy Teszkó kör, ami felé igyekeztemben a Burgundián belekóstoltam kicsit abba, hogy milyen szelet kell majd tolnom ha le kell mennem a Nagyerdei cp-k valamelyikéhez. A teszkó felé jól le lettem dudálva, hogy mér nem jelzem hogy sávot váltok... ez kicsit fura volt, mert pont azzal a kezemmel basztam válaszul a kocsira, amelyik addig a levegőben volt kitartva. Aztán további dudálás érkezett hátulról, mert ugye két sáv között telizöldnél elég nagy bunkóság nyomni egy satuféket, de ezután még ki is szállni, na az már kemény. Amúgy az ilyen mit gondol? "kiszállok azt lekaratéjozom azt a szarházi biciglist, aki 6x olyan tempót megy mint én gyalog?" Tényleg nem értem. Meg a motivációt sem. Komolyan azt gondolja, hogy ha meg is állok, nem vágok hozzá egy bicajt? Ráadásul mivel ő volt bamba, és nem én, egészen érdekes módon aki eközben vészelőzőtt minket, nem rám nézett, amikor megkérdezte, hogy "vak vagy a kurvaanyádat?"
A teszkó cp-sét könnyen megleltem -bár gyalog volt, azonosítottam egy amúgy három műszakban gyártott petpalackról a lábai közelében a földön-ember nem áll egy üzlet előtt egy megbontott 2 literes ásványvízzel, ha nem tervez huzamosabb ideig maradni....
A kör leadója roppant praktikus módon az ifiház lett, így ez a karika ment mint a huzat. Beértem negyedikként a számos bénázás ellenére.
A második kör is rejtett némi csalafintaságot, első körben bele is hasítottam egy felvételbe az egyetem főépületénél, amit rövidke bicajozás után le is adtam a Nagyállomáson. Itt reflexből előkaptam a manifesztet, ami már 1 centi híján két darabra esve került Slepi elé, miután útjába került a tollamnak... innentől nem ártott vigyázni rá, mert félő volt hogy a fél manifesztet elhagyom valahol. Levezetéseként a városon átívelő fuvarnak megraktam keményen az egyetem sugárúton, majd kis kerülővel a fundango halálsarok beiktatásával a szervízutakon megközelítettem az Ifjúság utcai póóóstát. Az itt felvett fuvarral átcsörtettem a relatíve közeli Szent Anna utcai cphez, és le is tudtam vele a második fuvaromat. Irány a még sosem látott Holló László sétány! (továbbiakban H L) Igyekezetemben elsiklottam ama egyszerű tény felett, hogy kicsit elnyújtottam a kört, ugyanis a maradék két fuvarom rendesen így nézett volna ki: Csapó utca felvevő, H L leadó, H L felvevő, ifiház leadó. Volt ebben ráció, és a bazinagy nyilak ellenére se láttam át. Majdnem megérkeztem tehát a H L hoz, és mit volt mit tenni-felvehettem volna az ifiházat. De nem vettem fel, mint az előző mondat is sejteti, mivel elővéve a lapot azonnal átláttam a bakit. Elhúztam vissza a Csapó utcára, figyelve az időt, ami kilenc perc volt az István úttól a Csapóig, meg ugye ugyanez vissza, szóval bevertem egy 18 perces időhátrányt. Így buktam egy beérkező helyet az ifiházba érve már csak ötödikként kaptam meg az ezúttal sárgára keresztelt manifesztet.


Sárga checkpontjai nem tartalmaztak szervezhető, analóg neveket, így bele is csaptam a lecsóba egy újabb látogatással az egyetemnél, hogy onnan leszállítsam magamat a Faraktár utcai postához. A város felől nem szerettem volna megmászni a felüljárót, mivel erős ellenszél fogadott volna abból az irányból, így az egyetemtől kis utcázás jött, miután lerobogtam a félsávos egyirányúsított nagyerdei körúton a Pálma cukrászdáig. A kisebb utcák kevésbé voltak szelesek, és kb nulla forgalommal találkoztam, amíg húztam a csíkot szlalomozva az erdei vasút depója felé, majd át az úton a postához. Le akartam tudni a Nagyerdőt, így hasonló taktikával visszarobogtam a lovardáig, onnan pedig a loki stadion felé indulva a Békás tóhoz. Itt a térképen jelölt és beírt "békás tó híd" helyszínre érve senkit sem találtam aki beszélt magyarul, viszont a barna srác valahogy levágta mi van, és jelezte, hogy "if you want a sign? over the forest, at the university,..." erre én: "sorry, there is an another checkpoint, but thank you!" aztán felhívtam Slepit, aki közölte, hogy Viki anyukája egy padon vár minket valahol. Mentem egy kört a tó körül, persze sehol semmi, utolsó ötletként visszább mentem a fürdő felé, ahol végül is összefutottam vele, meg két sráccal, akik könnyebben ráleltek. Ezért nem jó a full hangerőn nyomott dubstep a headsetből, az életben nem veszed észre ha valaki rádkiabál, hogy hé, itt vagyok, hovamész.:D
A helyszínről az erdőn belüli kis utakon távoztam sebesen, és becéloztam a Szent Anna cpt újfent, ezúttal a nagyobb utakon kisebb kerülővel ugyan, de folyamatosan jó tempóban haladva hála az egyre erősödő szélnek. A Plázánál még beálltam egy rendőr mögé is stréherezni, de ők csak a Fórumig jöttek, így az újonnan érkező busszal kezdtük el centizni egymást, meg a sárga lámpákat. A vizipipás cp ről a Jerikó utcai domb lett a fuvar célja, ahová visszafelé is hasonló utakon mentem, majd a Honvéd utca-Egyetem sugárút-Malompark parkoló ickával nyomattam egy kis crossozást a Dózsa György utcainál is mostohább burkolaton a domb felé. A járdára menekülve lettem figyelmes egy anyukára, aki hatvan centis kislányát kommandóztatta át az építkezésen, a kiscsaj konkrétan MÁSZOTT felfelé egy, a helyszínen átlagos méretű árokból. A dombtetőn valaki már integetett, így megkerültem a dombot, és a legkisebb áttétellel még éppen ülve feltekertem a lankásabbik oldalon. A cp-sünk épp háttal állt nekem, és a karjával nyilvánvalóan jelzett valakinek, aki mögöttem épp érkezett. De mégsem.
-Nem, nem tudok a versenyről. De jártak már itt bicajosok, aztán ott lent a srácnál álltak meg.-mutatott a nem integető kezével a domb tövében a padra, amit megerősített Slepi is telefonon. az integetésnek vélt kézmozdulat pedig valójában sárkányeregetés volt.....
Lent kaptam a cetlimre, miután megtaláltam a domboldalban az egyetlen gödröt ami megakaszthatta-volna-a kerekemet, innen már csak az üdítő közelségben levő Ifjúság utcára kellett mennem, majd onnan a Nagyállomásra, ahová ezúttal a Nyugati utca tempósan tekerhető útvonalát választottam, visszafelé pedig egy kis bumszlizást a Piacutcán. ötvenkét kilométert mutatott az órám az ifiháznál. Kata meg egy Zöld manifesztet.

Első utam a Teszkóhoz vezetett, ahonnan egy nagy ugrással átcsörtetve a város nagy részén ki tudja hanyadjára landoltam a Faraktáron. Ezúttal nem vacakoltam, kimásztam a felüljárót, szerencsémre egy tanuló vezető táblája még a fejemnek is adott némi szélárnyékot. Az egyetem felé már megvolt a bejáratott utam, így jött még egy jókora lószolás a nagy forgalmú utakon. A Fényes udvar magasságában a szél konkrétan úgy fújt szemből, mintha legalább egy téglákkal megrakott utánfutót húznék mellhámmal. Az Árpád Tértől már kissé javult a helyzet, De igazából akkor kezdtem el örülni, amikor a Péterfiáról bekanyarodtam a Hendrix pub melletti utcácskába. Az egyetemnél felvett feladatot egy alsófogásos-nagytányéros rohammal levittem a Hatvan utcára, majd meglátogattam a Holló László sétányt még egyszer utoljára, hogy egy gyors futammal visszatérjek a Hatvanra. innen még egy Jerikó dombos felvevőre indultam el, ami már az utolsó volt, mivel a verseny legutolsó, ötödik körét a szervezők az erős időtúllépés miatt lehúzták a listáról-sajnos....
A Nagyállomáson arra jutottam, hogy egy óvatos levezető tekerés elég lesz az ifiházig, ugyanis nem járt még ott senki a zöld papírossal, így nyilván én vagyok az első. Persze beérkezésemkor kiderült, hogy Geri már letudta a nagyállót még egy korábbi körében, és előttem ért be egy perccel, pont a felével annak az időnek, amennyit tudtam volna faragni a nagyállótól az ifiházig, ha rendes tempót jövök.
A végére tehát bejött egy második helyezés, ami azért egyáltalán nem rossz, és még az sem csorbítja számomra a fényét, hogy Geri voltaképp egy fixivel közlekedett, tehát szél ellen keményen kellett nyomatnia míg én kényelmesen váltogattam ha úgy hozta kedvem.
Annak ellenére, hogy volt pár rutinból ekholokációs tájékozódással vakon bevett kereszteződés, nem kellett öngyilkos módban raknom, sokszor bosszankodtam a piros lámpás ácsorgásoknál, amikért persze kárpótolt az elsőbbséget adó zöldhullám, meg az, hogy indulás után jó egy-két percig volt valami ami adott szélárnyékot, így végül is visszajött az elcseszett idő-meg az én koromban befér egy kis pihenés már.:D
Nyolcvanegy kilométer után.


Sajnos idegenlégiósokban nem bővelkedtünk, Bay Lacika persze eljött rakni ahogy ígérte, vele még külön csaptunk egy jó kis nightrideot a goldsprint után hazafelé- ő persze kocsival... csak úgy négeresen...:D
Remélem legközelebb benéz pár ember még, mert a hangulat miatt már megéri, nem beszélve arról, hogy mekkora nightride keveredett volna utána.....

Eredmények, melyeknek díjazásában a Csa-Bike, és a Katyusaproducts, valamint a Kontra projekt felajánlásait vehettük át: