Alleycat, avagy egy díjnyertes bringa története.
Történt egyszer, hogy kedves barátunk, Csipisz, lecserélte hőn szeretett kék fixiét. Lecsaptam rá azzal a céllal, hogy Debrecen egyik legszebb fixiét építsem meg, természetesen titokban, ami így kb. 2 hónap elteltével nyílt titok lett, de akinek nem kellet róla tudnia, az nem is tudott. Az az ötlet, hogy világbajnoki csíkozást kapjon nem tudom honnan jött, és bár elég nagyképű, nekem tetszik. Na a váz tulajdonba vétele után jöhetett a festés, és kapva az alkalmon, hogy Csontiék viszik a sajátjukat, elvitték az enyémet is, amiről ők úgy tudták, hogy Csipisz egy hadházi haverjáé. Na a festés megvolt, megvettem a kormánycsapágyat, Csipisz segített berakni a vázba, és jöhetett a matricázás. Hogy ne csak esztétikus, hanem hasznos is legyen a csíkozás, fényvisszaverős matricával csináltam. A felnik fehér Vuelták, mert én nem szerettem volna leszintereztetni, hogy azt majd lekoptassa a fék. Az agyak viszont le lettek festve a vázzal egyszínűre, sajna kívül-belül, így belülről ki kellett csiszolni, ami a futásteljesítménynek nem tett valami jót, de hát ez van. Az első kerék radiál, a hátsó 3x, a küllők ezüst színűek, a küllőanyák pedig UCI színben pompáznak. A hátsó agy B+ flip-flop 18-as lánckerékkel mindkét oldalán. A középcsapágyházba is ment festék, ami olasz menetes, amibe így nehezen tudtunk volna vágni menetet, így maradt a kromofág. A hajtókart le akartam políroztatni, hogy szép legyen, de szerencsére megoldódott, hála Krisznek, akinek immáron egy szép fekete hajtókar díszeleg a bringáján, a régi karja meg az enyémen A bringa összképéből a rikító rózsaszín markolat lóg ki, aminek története van. Bejött egy lány a boltba, hogy már nem bírja nézni a koszos markolatát, aminek a tapintása mellesleg olyan, mint a Donald rágógumié. Én már ekkor tudtam, hogy nekem kell. Kértem Csipiszt, hogy ne vágjuk le, próbáljuk meg más módon leszedni. Ahogy elkezdte lehúzni, megláttuk a belsejét a markolat eredeti színével. Azzal, hogy ezt raktam fel, természetesen nem nemi identitásomat szeretném tükrözni, hanem az emlőrák elleni küzdelmet. A már sokat emlegetett Tisza-csepel fixi megerősítette az elgondolásomat, ami a polír hajtókar-fehér lánctányér volt, de mivel már nem volt idő leszintereztetni maradt az egyszerű "lefújom, oszt jó lesz az" festésmód, amiben Oláh Marci segített. De neki köszönhetem a bringa nevének kezdőbetűjét is, amiben sok munka van, még ha ez nem is látszik egyből. Juci természetesen az UCI csíkozás miatt kapta a nevét, akarom mondani azért, mert imádlak Juci Az esős időre is kellett gondolni, így a sárvédők is kaptak hosszanti csíkozást, ami este is jól fog jönni, mert ugyi fényvisszaverősek. Fékerőm pedig lesz, mert Csipisz hegesztett a vázra V-fék csonkot.
100 szónak is egy a vége, köszönöm mindenkinek a segítséget, a titoktartást (még ha el is szólta magát véletlenül ), és a sok szeretetet. Sok munka volt vele, de megérte. Így én is beállok a (pimp)fixis sorba.
Köszönet:
Csipisznek a vázért, hogy eljött hozzám szerelni, segített az átverésben, a tanácsokért, alkatrészekért, egyszóval mindenért
Oláh Marcinak a festésért, meg a feliratért
Krisznek a hajtókarért
A csinos lánynak a markolatért
Hajdú Barnának a nyeregért (ami 1-2 napon belül kész lesz, és majd akkor kaptok rendes képeket a bicóról)
Kálmánnak, hogy felrakta a fogaskereket.
Kikinek a hátsó kerékkel való szenvedéséért
Csontinak a festésért
Entének a matricáért, amit még régen adott
és végül, de nem utolsó sorban Levinek, hogy sokszor olyan bamba volt.
Remélem nem hagytam ki senkit, de ha mégis, bocsi.


Alleycat: Előző nap buli volt, reggel mentem haza, anyának segíteni kellett, meg kellett venni a csavarokat a sárvédőhöz, a vázon lévő matricázást újra kellett csinálni, egy ideiglenes nyerget keríteni rá, pedált berakni, sárvédőket felszenvedni, volt még teendő bőven. A lényeg, hogy a 3 órakor kezdődő Alleycatre, olyan fél 4 körülre értem oda, amiért itt is szeretnék minden érintettől elnézést kérni, de ahogy mondani szokás minden kezdet nehéz. Csipisz tudta miért kések, és megértett, így az időkapukat eltolta 20 perccel, jó fej volt. Megkaptam a feladat lapot, kikerestem a térképen a megkeresendő célokat (köszönet a térképért lewikének), majd indulás. Először a Tinódi utcán lévő könyvtárhoz mentem leolvasni a nyitva tartást. Ránéztem az órámra, illetve a lapra, és konstatáltam, hogy van 9 percem a Szabó Kálmán utcáról az Intersparral szemben lévő Űrhajósok terére eljutni. Sikerült. Az út alatt megállapítottam, hogy a 42-18-as áttétel nem a gyors haladásról híres, de legalább pörgettem egy jót. Az űrhajósok terén Kata várt, ahol ki kellett tölteni egy Kresz-tesztet (6-ból 1, tudom, siralmas), és kaptunk 2 bónusz feladatot. Az egyik az volt, hogy fotózkodjunk egy (élő)macskával, amiért 4 pont járt, ha a kerón ülve teszed ezt, az +2 pont. Ha ezen kívül lefotózol egy macskát az 2 pontot ért. Az előbbi macerásabb volt, de sikerült. A másik egy GPS feladat volt, amit ha leírnék beleőrülnék, de majd fel lesz töltve és el lehet olvasni. Innen elmentem a petőfi térre, ahol Csipisz várt. Itt több feladat is volt. Igyál egy lapos üvegből, amiben volt valami pia. Hát az előző esti buli miatt nem esett túl jó az a jó minőségű paprika pálinka, de csak lecsúszott. Majd venni kellett egy max.50ft-os csokit, amit Nefrazéknak kellett elvinni a fórumba a blokkal eyütt. Aztán keresni kellett egy lányt, akit le kellett fotózni úgy, hogy a bringádat fogja. Az uccsó feladat pedig egy gondolkodást igénylő feladat volt, a Csipisz rajtszámán lévő 6UL-DV8 betű-szám kombinációból kellett egy angol kifejezést kihozni. Innen eltávozva, a debrecen legmagasabb házához vettem az irányt, ahol meg kellett tudakolni, hogy hány lakott emelete van. A ház előtt lévő kis boltnál voltak Csontiék, ezt kihasználva megvettem a csokit, amíg vigyáztak a bringára. Innen Fórum, majd Késmárk utca 7/b kapuján lévő állatot kellett megnézni. Ez a feladat szíven ütött, mivel vagy 20 percet kerestem, mire megtaláltam, tettem mindezt úgy, hogy 5 éve heti 10 alkalommal megyek el előtte. Itt találtam macsekokat is, így a képkészítős probléma is megoldódott. Jöhetett a Dorogi utca, ami hozzám közel van, így beugrottam haza is lakatért, meg lámpáért. Menet közben felhívtam a szomszéd lyányt, ha otthon van jöjjön ki modellt állni a bringával. Nem volt otthon, így találkoztam egy csinos szőke kb. velem egykorú lánnyal, akitől a pillanat hevében elfelejtettem elkérni a számát. De legalább van róla képem . Dorogi utca után irány az Apafája utca végén lévő trafóház, aminek a számára volt kíváncsi Csipisz, illetve volt még egy feladat, egy árlistát vagy étlapot kellett elvinni a célba. Innen a Segner tér felé vettem az irányt a GPS-es feladat teljesítése végett, közben a Csapó főzelékbárnál megálltam egy árlistáért. Egy feladat volt még, a Faiskola utcán lévő orvosi rendelő fajtájáról kellett információval szolgálni. Abban reménykedve, hogy Itózs barátja a Google,és éppen gép előtt ül felhívtam, még a kérdést sem mondtam, amikor mondta, hogy nem tudja, hogy hol van a faiskola utca . Elmentem a célba, volt nagy csodálkozás a biciklire, de még nagyobb volt a csodálkozás, amikor kiderült, hogy én nyertem. Volt nagy öröm-bódottá, mivel az eddigi kb. 4 Alleycatemból kb. minden dobogóas voltam, de sosem nyertem. Ez most sikerült egy új, kényelmetlen(az ideiglenes rugós retro nyereg borzasztó volt), szokatlan, a Malihoz képest lassabb bringával. Az érem stílusosan lánckerék volt, de abból készült az ajándékul kapott sörnyitó is.
Nekem kell megszervezni a következőt, aminek annyiból nem örülök, hogy az eddigi Alleycatek szervezési szintje alá nem akarom adni, ami nem lesz egyszerű.
Erről ennyit.
Dagi