Avagy: "Miért anyázik ez a sok kerékpáros az erdőben, ha ilyen boldogító a talaj?Kérdezte a vaddisznó."

Nagy várakozással néztem a verseny elé, természetesen edzettem is, egy fél zemplén ötvenet.... Na sebaj, agyból végigmegyek, a többi úgyis többet bír.

A reggelem a szokásos stresszes stílusban telt, mint mindig ilyenkor. Nem tudom min stresszelek, de ez van. a kávé sajnos elmaradt, mivel nem kívántam extrém enteriőrként telehényni a kocsit...A fuvaromat Szabó Laci intézte, kicsit kései, negyed nyolcas indulással.Az előzetes számítások szerint ott lettünk volna kilencre, de gyöngyösnél tűnt fel az autópályán, hogy elbambultuk a lehajtót...
Gyors újratervezéssel, és némi masszív gyorshajtással sikerült 9.40 re ottlennünk, így egy gyors öltözés után be is tolakodtunk a rajtra felsorakozott mezőny utolsó harmadának eleje mellé.
Az időjárás nagyszerűre sikeredett, a nap már már bántóan cirógatta rajtam a szép új, sárbeavatásra váró csapatmezt.
A rajtolásnál igyekeztem felismerni a Scooter-Fire! féle pörgős indítót, de ez nem sikerült, valami egész más, számomra ismeretlen hangorkánra indultunk.
Szerencsére előző este feldobtam a telefonra a pendulum best ofot, és egy 71 perces "letépi a fejed, szétpörget, és amikor már meghalsz, mégjobban ösztönöz" partymixüket. Reméltem, hogy a jól bevált cucc átsegít egy két problémán, és hát, ez így is volt.
Az aszfaltos mászóka a Gerenna várig helyezkedéssel, előzgetéssel telt.Tekintve a rossz rajtpozíciót, elég sok klikkes társaságot kellett széthessegetni a beszélgetésük közepette.Nagyon sok csaj, és fiatal volt jelen, nem győztem csodálkozni, hogy az én tempómban kavrnak felfelé.Vagy ennél is jobban, ami már-már önmagam és képességeim újraértékelésére ösztönzött.....
Összefutottam pár ismerőssel is, Kicsi Nefraz is előkerült, látva lelkesedését, tovahessegettem....
a Gerennánál megint nem tudtam mászni, mivel elállták az utamat.Maradt a gyaloglás, a lehető legrövidebb ideig...
Az útról részletesen nem írok, mert pontatlan lenne, igazából csak momentumokat említhetnék. Ami viszont szót érdemel, az a sár.Mert az volt egy kevés. egyes helyeken a sekélyebb pocsolya vizét egyszerűen beleköpülték a talajba, a masszában látszott minden keréknyom, úgy nézett ki, mint a krumplipüré...szerencsére legtöbbször folyós, és csekély tapadással bíró sár volt, és élmény volt beleverni a kerót, csapkodni szanaszét....
Sajnos a Szemüvegemben a sötét lencsét hagytam benne, így folyamatosan le kellett vennem mászáskor, mert elég komoly erőt igényelt a sárban az efféle haladás, és bepárásodott hamar (a szemüveg...) így semmit sem láttam, ami miatt fennállt a csúszásveszély.A legtöbb helyen felmentem, kivéve az ördögoldalt, ahol kb a felét toltam.Volt aki felment, de az annyira elkészült, hogy két -három kilométerren belül befogtam, és eltöröltem...Egy ember konkrétan gőzmozdonyként zihált felfelé, akkora volt a vádlija mint a combom...Persze felérve utána 2 perccel, mivel alig haladt nálunk gyorsabban, láttam, hogy összecsukta a görcs... az én lábam faszán le lett nyújtva a lábujjhegyen tolástól.
Egyszer azért én is megéreztem a görcsöt, de szerencsére rúgtam egy szép nagyot, és a továbbiakban körzőként járva mászkáltam a frissítőponton...
Apropó: Alakul ez is. Volt minden bőven, bár a bereklámozott kenést nem vettem igénybe, mivel a láncmosás továbbra sem volt megoldva, így csak a retket tolta volna beljebb az olaj.
Esések: veszélyes üzem a kerékpár, főleg ilyen talajkondíció mellett.Volt aki az aszfaltos mászáson akadt össze valakivel, láttam olyan perecet egy szerpentinről lenézve az alsóbb szintre, hogy a srác még akkor is feküdt, amikor odaértem.szerencsére nem lett komoly baja, csak frissül rajta pár tenyérnyi bőr.Ezt a részleget megúsztam lábletétel nélkül, bár volt egy két "Vó-vóó-vóóó"-m...
A verseny alatti fogyasztásom: egy darab verofit szelet, és egy teljes tubus carbogel.És sajna direkt nem vittem koffeines cuccot, pedig jól jött volna!A fejem egyre durvábbra kapcsolt fájás terén a táv alatt, az utolsó előtti frissítőn kaptam is egy térdfájós cp-s től egy cataflam-ot, de mivel megköszöntem, nem hatott......
A befutóm érdekesre sikeredett, mert a végén meccsbe keveredtem egy sráccal a lejtőn, a felcsapott vakító sár miatt észnél kellett lennem, de 3-4 kanyarban összeszedtem annyi előnyt, hogy lehajrázzam.Egyszerűen kijött az adrenalinfröcss, no fék, nem is éreztem az utat, mintha zsinóron cibáltak volna lefelé.Sajna egy helyen benéztem a pályát, de szerencsére ő is, és bár itt elém került, sikerült szűkebben, gyorsabban kanyarodnom, és a cél előtt a nagy drukkerzajban odaraktam az utánégetőt...a döntött kanyarban kipörgő kerekem felkapálta a sarat a pálya szélén a plakátokra, igazi rally feelinget kölcsönözve az utolsó másodperceknek.
A debreceni csapat már hazapakolt, gyors patakban keróval fürdés után mi is leléptünk a helyszínről.
Helyenként olyan volt ez a 70 killa, mint egy rémálom.Egy olyan rémálom azonban, amiből erőt merítesz, amit megértesz, és amit sóvárogva vársz újra valamilyen beteges ragaszkodással a borzongáshoz, amit érzel miközbem átéled.

A végére: Középtáv férfi abszolút 248.hely.
Férfi felnőtt 70.hely.