Újabb városi projektem került, amely már jó két éve várat magára. Berni alá építünk egy vasat, mert a mostani példány nehezebb mint ő, és nem túl praktikus felépítést követ....

A donorra a vaterán bukkantunk rá, és sikerült is leütnünk időben. Az állapota enyhén használhatatlan, de nekünk a váz-villa kombó volt a lényeg, esetleg még a hajtókart használjuk majd be. Még a trekkingemmel jött egy kormány-kormányszár páros, és van elfekvőben egy nx3-as agyváltóm. Kerekítek egy pár gurigát bele, nézünk rá egy széket, meg pár apróság, és kész is lesz. A váz várhatóan bordó szintert kap, de ez még változhat.

Előnézet a pedalID segítségével:

Neki is estem a feladatnak.A középcsapágy egyetlen egységgé rohadt össze, csakúgy mint a villanyak és a kormányszár. Szerszámokkal itt nem sokra mentem volna,ennél kevésbé lepusztult alanyoknál is kétes egy szerelés kimenetele. Hívtam hát a nehézlovasságot.

Ezzel a kis csecsebecsével is szoptam eleget, mire kitekertem a balos csészét a vázból. Azt már előzetesen megállapítottam, hogy a hajtókart nem fogom leszenvedni, a felejthető konstrukciójú darab nem éri meg a fáradtságot. Ugyanez állt a villára is, amely a kísérletek alatt meg is tekeredett, szóval a gépből csak a váz kellett, hogy használható maradjon.

Miután levágtam a tengely végével együtt a jobb oldali kart egy sarokcsiszolóval, a világ valaha kitalált legnagyobb barmának tervezésével találtam magam szemközt. A "hagyományos" jobbos csésze alap állapotában is finoman szólva szopatja a szerelőt, így berohadva viszont vakartam a fejem, mi legyen most. A kérdésre a választ a jó beidegződés adta meg, fogtam egy csövet, és a csészére hegesztettem. Ezzel egyrészt kaptam egy fél méteres erőkart, másrészt a melegtől a rozsda porrá tört az agyban a fém tágulása közben. Laza rántással ki is lazult a csésze végül.

Maradt a villa kioperálása, ami egy percet, ha igényelt, lenyakaztam a kormányszárat, és szétszedtem a jól bontható krómozott fejcsapágyat, ami így maradhat is a renoválás utánra.