Ahogy Csipisz is írta: ez rakós volt. Az elején nem ment minden zökkenő mentesen, hiszen a rajt felé tartva jutott eszembe, hogy a térképem ott maradt az ágy mellé leesve.

No sebaj. Gondoltam majd kihasználok valakit, vagy elleszek a telefonomon lévő képpel is (igaz abban nem lehet keresni).  Szerencsére a szervezőnk gondoskodott a hozzám hasonló feledékeny idiótákról és a Halközben kaptam tőle egy térképet. A rajt csúszott egy pici, de a jó hosszú időkapuk miatt nem nagyon érintet meg a dolog. Megkaptuk a feladatlapot, gyors átolvasás után 2 feladatot is találtam, amiben internet előtt ülő „díszpécserem” segítségemre lehetett. Fel is hívtam, megkérdezve Radicsics G. mire változtatta meg a nevét és hol van az az utca, a másik a zug típusú közterületek volt. Amíg az információt kutatta én összeállítottam egy szép kört a városban, felfűzve rá a cp ket.

Elsőre a Határ útra mentem, tudtam ha nem az elején nem megyek ki oda, akkor a végén tuti nem lesz kedvem se erőm. Így megindultam a Kishegyesin, az ipari parkhoz érve, lecsekkoltam a táblán mit is keresek és hol is van pontosan. Meg is született az első kép, ami 10 pontot ért. Itt kaptam meg telefonon a Radicsics talány megfejtését, ami nem volt más mint a Károli G. utca. Ránéztem az órára és úgy döntöttem belefér még ez a kis kitérő az időkapus cp k előtt.

Elindultam hát fel a Pósa utcán, ki a Corához, majd onnan a laktanya mellett a Szabó Lőrincre. Itt láttam megy egy kisboltot, ahol 50 Ft volt 1 túró rudi. Meg is álltam megszerezni az áfás számlát a 2 db túró rudiról. A lány a boltba kicsit érdekesen nézett, mikor kitettem elé a feladatlapot rámutattam az egyik feladatra „ez itt a cím” mondattal, majd elővettem a térképet és keresgélni kezdtem rajta. Kezdtem pakolászni, mikor megkérdezte kicsit félénken „mire kell ez?” Elmondtam neki, h versenybe vagyok és ez az egyik feladat. Ezen jót mulatott és elkezdett egy kicsit sietni. Sikerült is tovább indulni és 12 ponttal gazdagodni.

Száguldottam tovább az utca végén található parkhoz, ahol le kellett fényképezni a „Kutyának behajtani tilos” táblát. Na ez is pipa, újabb 15 pont. Az úton folyamatosan azon járta az agyam merre vannak állatos szobrok, és hol máshol lennének, mint hőn szeretett iskolám udvarán, az Agráron. Mivel ott volt 2 utcára tőlem, el is robogtam oda. A hazai pálya sokat jelentett, hiszen tudtam melyik kapu van nyitva hétvégén és hogy nyílik a másik oldalon a vicces kapu. Szereztem is gyorsan 3 fényképet. Közben eszembe jutott a főnix madár a Fő téren és a Medve szökőkút a Dósa nádor téren.

A sok nem tervezett megálló miatt (bolt, fényképezgetés) mikor elindultam az Agárról már 15:00 volt, így maradt 45 percem hogy kiérjek a Matyó utcára és onnan a Full Presszóba, a Vámospércsi – Veres Péter sarokra. Gondoltam tuti nem lesz meg valamelyik, hiszen én a város egyik sarkában, azok meg a másik kettőben. Na de indultam, útba ejtve a főteret, plusz 2 állat fényképért. Majd elkaptam a zöldhullámot fel a hídra és végig ki a Mikepércsin. Sajnos itt se minden simán, kicsit bekavartam az utcákon, majd egy babakocsis hölgytől kértem útbaigazítást. Számomra is hihetetlen volt, de jó helyre irányított. Meg is találtam Buchut, aki épp Jánossal beszélgetett. János rettentő nyugodtságával, a fáradság jelét nem mutatva nézett rám, majd megjegyezte „szereznem kell egy áfás számlát”. Lihegve pillantottam az órára „15:30”, majd egy rossz tipp következett a matyó hímzésre. Így csak 15 pontot kaptam.

Buchutól megtudtam, hogy még csak én nem jártam a kocsmába, vagyis mindenki más ott kezdett csak én nem. De hát nem is én lennék, ha nem egyből az ellenkező irányba indulnék :D . Gyorsan közölte, hogy párja nem tud rám várni, mert megy a busza. Láttam az arcán nem igazán bízik abba, hogy megrakom és oda érek Csillához. Hát volt rá 14 percem, gondoltam bírom amíg bírom. Nem is volt baj a Diószegi útig, ahol pirosat kaptam és meg kellett állnom, mert egy kedves rendőr autó is várakozott a sorban. Gondoltam nem hívom ki magam ellen a sorsot. Az elindulás már nem esett túl jól, és nem is tudtam felvenni az előző tempót, ezért a következő piroson a Vámospércsi – Létai sarkán át kellett hajtanom a piroson, ha oda akartam érni időben. Sikerült is 15:44 re odaértem, A csapos nagy karlendítéssel jelezte merre menjek, majd Csilla üdvözölt „Ide értél!” alig bírtam megszólalni, elém tolt egy lapot, amin 2 kerós tábla volt, az egyikre teljesen eltaláltam, míg a másikra csak 1 pontot kaptam, mert nem tudtam a nevét. Így szereztem még 18 pontot.

Nem volt más hátra, mint a „zug” táblák fényképezése. A tempót innentől nyugisra vettem, nem siettem, volt a célig 45 percem, 2 tábla egymáshoz közel, és egy városon átvágás. Komótosan indultam a Sátor zug felé, végig a Sólyomon, majd Acsádi és Sámsoni. Elkészült a fotó, irány a város. Útba ejtettem a Kengyel zugot, majd eszembe jutott, hogy a postaládák tetején szokott lenni egy madár amolyan szoborféleség. Na pár száz méteres kitérő a Jánosi utcán lévő posta felé, de ez a modern világ meghiúsította tervem. Sebaj, elég ez mára, gondoltam, hiszen a két zug tábláért 12 pontot kapok.

Elindultam fel a városba, végig a Jánosin, majd a Kassaira ráfordultam, mivel minden reggel erre járok melóba elfelejtettem lekanyarodni az Árpád téren és mentem tovább egyenesen a Csapó utcára rutinból. A következő sarkon esett le a baki, na mindegy, mentem tovább, vagyis hopp mit láttam meg? Egy játszóteret, és mivel volt még vagy 20 percem, bementem fotózgatni a rugós sárkányt, kukacot és a libikóka csirkét. Gondoltam megmagyarázom, hogy ez is szobor. Tervem be is vált, a 3 jószágért kaptam 2 pontot. Így az állatos feladatban összesen 6x2pontot gyűjtöttem össze.

Még a megadott idő előtt érkeztem a célhoz, vagyis a megjelölt Füredi sörözőhöz. Nagy meglepetésemre már ücsörögtek páran Buchu körül, aki már nagyban számolta a pontokat, és persze ment a sztorizgatás is. Jeleztem érkezésem, és bementem egy sörért. Leültem, majd sorra kerültem és a pontokat számolgattuk. Éreztem, hogy jól megraktam, el is fáradtam rendesen, és Buchu is csak annyit mondott néha „úú ez jó sok”, „ezt is eltaláltad”, „ott is voltál?”. Ezután kérdezgettem a fiúkat merre jártak, mindenhol voltak? A válasz nagyon meglepett, szinte mindenki kihagyott 1-2 cp-t, pedig ők olyat nem szoktak :D. Na mindegy elkönyveltem az erős közép mezőnyt magamnak.

Buchu elvonult számolgatni, ami nagyon sokáig tartott, de lehet csak a hideg miatt éreztük így. Közben az asztalon gyűltek az áfás számlák, a túró rudik és a sörös üvegek. Kezdődött az eredményhirdetés, a végéről, szép lassan, mindenkinek taps, ahogy az kell. Kezdtek elfogyni a nevek és csillogni a szemek, jöttek néha a tippek is. Már csak hárman maradtunk helyezés nélkül. „És a harmadik…” Jött egy tipp balról: „Kata” „És a harmadik: Levi!” na ekkor fogtam meg a fejem, ezek már megint utálni fognak engem. „És a második….” már senki se mert szólni csak néztem Sanyira, na mi lesz? „És a második: Nitro!” Pff na ezt jól összehoztam, szervezhetek megint Alleycat-et……

Köszönöm a szervezést és a táraságot!