Kicsit húzósra sikerült a hetem, sikerült kehesre fáznom a reggeli veretéseimen melóba menet. így kétséges volt, elindulok-e egyáltalán. Aztán a küllőkártyák bér-lamináltatása közben véglegesen döntöttem: igen, ha törik, ha szakad!

Összegyűlt a nép a Máltai játszóházában, és Röfi leadta az eligazítást. 16 cp, egy legalább 100 éves térképen megjelölve. Konkrétan Debreczen akkor még fele ekkora sem volt, és jó néhány utcának idegenül csengett a neve a térképet nézegetve...Szolidan azt gondoltuk, hogy kedves szervezőnk nem épelméjű, hogy ilyen cudar, szeles időben ilyet oszt ránk, annak ellenére, hogy egészségügyi dolgozó....

Szóval mindenki igyekezett jól felkészülni, Buchu például "itt ülök és basz az ideg"-re energiaitalozta-szeletezte magát, jómagam is bekávéztam előtte.

A versenyt az is nehezítette, hogy találkozáskor az ellenfelét beérő versenyző egy cp-t kinullázhatott a már begyűjtöttekből, így azt újra sorra kellett venni. szerencsére a második látogatás után a cp már fixen megmaradt. Miután Kaller a rajt előtt 5 perccel jelezte, hogy "jövök!"még bevártuk, majd eldörrent a rajt, és azonnal nekiültünk. Igen, ültünk, mivel amikor Röfi az eligazítás után bejelentette, hogy mindenki játszani fog, beleértve a segítőket is, még nem esett le azonnal senkinek, mi is lesz itt.

Még a múlt héten, szeged felé menet kiveséztem, hogy szerintem mi röfi célja a legóbábukkal. az én verzióm arról szólt, hogy felállítjuk őket egy térképen, és ki merre indul, arra felé orientálódik a bábu, majd ha visszatér, választhat új célpontot a meglátogatott cp-ről visszahozott igazoló jelzés leadásával. Ez igen durva lett volna, de nem vágott volna akkorát, mint Röfi ötlete.

A lényeg: nem mentünk sehová. Ehelyett társasjátékként zavartuk le a fentebb vázolt szabályok alapján a versenyt!

Igazi beteg ötlet volt, ahogy tizen-akárhányan egymást taposva a legóemberekkel hajtottunk a cp-k felé, majd igyekeztünk keresztbe tenni egymásnak. Mint odakint is, itt is a szerencsén, és a jó útvonalválasztáson múlt minden. Itt is voltak hosszú trackstandek, amikor valaki sorban egyeseket dobált, és nagy lószolások, amikor bejött egy ötös-hatos széria. Igyekeztem elkerülni a játéktéren a nagy plasztik koncentrációt, ami azzal a veszéllyel járt volna, hogy kiütik valamelyik, dobókockával nehezen összedobált cp-met. Végül egy elkeseredett sporttárs átlátva esélytelenségét a nyomomba eredt, így húzva át a számításomat, és érve el, hogy két cp-t újralátogassak.A futam közel öt órát vett igénybe, rengeteg stresszel járt, főleg a rekeszizmoknak.....

így hát megszületett az első általam ismert asztali alleycat társasjáték, aminek a díszbemutatóján remekül szórakoztunk, és közös megegyezéssel meg is szavaztuk a futamot egy rendhagyó évadnyitónak, így az elért eredmények beleszámítanak az éves bajnokságba is...

A versengésben sokan megfáradtak, rekord mennyiségű DNF volt (talán 3 fő?)

A harmadik helyezett műanyag evőeszközöket, a második műanyag tányérokat, az első pedig egy tortát -nem műanyag-nyert, amit természetesen a mezőny együttesen pusztított el.Részletes eredmények később, a Kutya átvette az adminisztrációt. Egy biztos, ő nyert...:D

 Röfi képei ITT!