Először is napfény. Extra sugárdózis.... Másrészt, ugye, póló, meg fergeteges hangulat!

Képek    Sinred képei    Szegedbicaj képei

Mint ígértem, részletesebben belemegyek a hétvége élményeinek taglalásába. A 2. Flatland Alleycat alkalmával jártunk először ebben a gyönyörű városban, és azonnal magával ragadott minket az ott élők mentalitása. Gondolom, volt már veletek is így, kiszabadulva a napi taposómalom monotonitásából, csupa pink minden. Biztosan van árnyoldala is a városnak, de mi csak pozitív tapasztalatokkal találkoztunk. Így régóta készültünk vissza Szegedre, hogy úgymond ránézzünk a gyerekekre, akiket a fővárosiakkal karöltve megfertőztünk a pólóvírussal. Örömmel láttuk, mit vittek véghez a srácok pár hónap alatt.

Az utazás a szokásos módon kezdődött, volt pár utolsó pillanatban kialakult dolog, ami hozzájárult a spontanitás öröméhez, végül berámoltuk magunkat a Pirosba, és péntek este hét körül elrajtoltunk Civiliából. Az út első része a szokásos monotonitással telt, egészen Kőrösladány határáig, ahol is a folyón átkelve konstatáltuk, hogy a legutóbb bekóstolt ugrató még mindig ott van...a hátsó ülésen Kata és Buchu kicsit megfejelték a tetőt, de ugyebár, ebcsont beforr. Az izgalmak itt kezdődtek el, de nem sokkal később, Kőröstarcsán egy derékszögű kanyar után közvetlenül folytatódtak. Történt ugyan is, hogy elmélázva egy kivilágítatlan bicajoson benéztünk egy stop táblát a a Széchenyi-Kossuth kereszteződésnél, amit a kanyar utáni figyelmes közeg egy jól irányzott háromezer forintos csekkel díjazott. Persze a mellettünk elhaladó bicajos ezzel megúszott egy harmincezrest, de legalább mi rosszul jártunk. Ennyit a küllőprizma szabály miatt rinyáló bicajosokról.

Elégedetten indultunk tova, majd egy darabig pislogtam a tükörbe, nem követ-e a szerv, ugyanis Kutya csak a településről kiérve kapcsolta vissza a Piros külső fényeit.... Faltuk tovább a kilométereket, majd a gps-eken keresni kezdtük a Szeged-Tápé nevű pontokat, ahol éjszakai szállásunk várt. Kutyáé semmi okosat nem mondott (így utólag, Katáé sem) így beizzítottuk a másikat. Az új útvonalterv Algyő előtt lezavart minket az útról, így eleinte kicsit, később nagyon zötykölődve mérsékelt tempóban haladtunk a fordulópont felé a tinihorror forgatására alkalmas környezetben. Az aszfaltosból dózerré degradálódó út egyre kevésbé volt sebességbarát, a végén harmincas tempóban kerestük a kevesebb huplival bíró részeket, mígnem tizenkét kilométer után újra aszfalt került a seggünk alá. Kezdtünk örülni, aztán Kata kis híján sírvafakadt, amikor a gps benyögte a következő utasítást:

4 kilométer múlva kelj át a komppal.

A telefon túlélte, gondolom a zárt tér kevéssé csábított hajigálásra. Nem volt más hátra, egy gyors fordulóval visszazötyögtünk a rendes útra. Innentől megint gördülékenyen haladtunk, elértük Tápét, és a Don kalauzolásával a száraz ártérben lábakon álló nyaralót is. Gyors kipakolás után még ellátogattunk a közeli italfogyasztásra kijelölt helyre, amíg vártuk Zsófi szintén tájékozódási problémákkal küzdő csapatát, akik lementek Röszkéig, kiélveztük a középkori árakat (fröccs:90, billiárd 300/óra...:D) A szállásig Kutyával goldsprinteset játszottunk a pólóáttétellel, majd hajnali három körül nyugovóra tértünk.

Reggel kilencre voltunk hivatalosak a pályára, így kiszabadítva a makacs zár mögé rejtett gépparkot, és egysebissé téve Detoxot kilenc óra magasságában útra is keltünk a gáton rövidítve az utat. A szél masszívan ostromolt minket, a gettóküllő különösen nehézkessé tette a bicaj irányítását, de óriási buli volt karavánban végignyomulni a folyó mentén, még így, a talajjal kb 75 fokos szöget bezárva is. Kis felvezetéssel megérkeztünk a helyszínre, ahol már várt minket a helyi erő, a szponzorpalánkkal, a sajtóval, és az éberség végett a Red bull promókocsival....

Leesett az arcunk. A srácok beszerveztek egy szponzort, név szerint a Mérey jármű tulajdonosát, aki volt kedves finanszírozni a palánk anyagköltségét. A gyártás csapatmunkában folyt, mindenki csinálta amit tudott, így elkészült a hivatalos méretekre épített pálya! Az aszfalttípussal ugyan adódtak gondok, nagyon szerette a gumit, és a pályán hosszában volt egy kisebb repedés, (szerintem abszolút nem volt zavaró) de a helyszín nagyszerűre sikeredett!A szél nem volt zavaró az épületek miatt, a nap sütött, így tehát minden adott volt egy jó kis pörgős bulihoz.

Az első nap szabadedzésekkel telt, ahol is random szétdobással álltak össze a csapatok, egész nap izzott a flaszter, füstöltek a gumik. Volt persze a pólóval együtt járó esés-kelés is, de szerencsére mindenki megúszta maradandó fogyatékossággal járó sérülés nélkül.:D

A szegediek játéka persze még csiszolásra szorul, de a kezdésük óta eltelt időhöz képes nagyon jól játszottak. Ki is veséztük ezt rendesen az öregekkel, és mind reméljük, ez a lendület megmarad a városukban. Egyik fő erősségük Árpi, aki a helyi szaki, stílusosan egy platós triciklivel érkezett, ezen három járművet szállítva. Ezek egyike egy driftbike volt, melyen Buchunk órákig csak száguldozott, pörgött forgott, átélve gyerekkora elmaradt élményeit. (gondolom.:D) A kajálást Dova, a helyi Criticalmass főszervező és helyben verbuválódott krumplipucoló különítménye intézte egy óriási bogrács, és rengeteg virsli meg burgonya segítségével, de ezen kívül rendelkezésünkre állt a miattunk nyitva tartó egyetemi büfé is. A szervezői stáb jó kapcsolatokat ápol az egyetemmel, ez nem is árt, ha az ember történetesen tanár. Így volt lehetséges, hogy egyáltalán elinduljon a szervezés, legyen zuhanyzónk, és egy megalapozott hír, miszerint augusztusban ismét lesz egy pólórendezvény Szegeden!

 Este, a bulimeccsek után, ahol rekeszizom próbáló szerephez jutott egy driftbike, Dorián Zsófival a hátán, és persze egy, a talajérintéshez szükségesnél egy méterrel hosszabb pólóütő, elzarándokoltunk a Széchényi térre, útba ejtve a Monót, és a Hamm Burgert. A térre érve a korábban érkezők spontán meccsébe be is szálltam kicsit, majd teljesült egy régi vágyam, kipróbáltam egy magasbicajt Árpi keze alól. Ezután indult az aggregátor berántó bajnokság, amit Detox nyert a második rántásra, miután röpke egy órán át senkinek sem sikerült beindítania azt. Villany már volt, így kis gondolkodással elkezdett pörögni a város főterén kifeszített vásznon a New World Disorder 8....  Kicsit érdekes jelenet lenne ez mondjuk Debrecen főterén, azt hiszem. Korábban a rendőrök érdeklődtek, de semmibe sem tudtak belekötni. Dova jól kiolvasott valami okosító könyvet, mely szerint a közterület szabadon használható, így a rendőrök azzal távoztak, hogy ne tessünk pukkasztani a polgárt, és akkor nincs semmi dolguk velünk. A magasbicaj, egy laza kis póló, és a szabad(fő)téri mozizás tehát még belefér...

Sajna nem bírtunk megülni sokáig, mert bár az esemény remek lett volna, a fáradtság, és a hideg szél gyorsan oszlatta a tömeget. A szálláson gyorsan vízszintesbe tettük magunkat, mert másnap nyolcra hivatalosak voltunk a pályára.

Ebből is nyolc órai indulás lett, majd kisebb kézművesipari szakkört alkottunk, és egy "csodálatos" trófeát gyártottunk kézen- közön, mindenki bedobott valamit, így született meg az első szegedi vándorkupa.

 Történt ugyanis, hogy feléledt a versenyszellem, így Zsófi és Kata randomban összedobott öt csapatot, azzal a kitétellel, hogy egyikben sem lehet két pesti vagy debreceni. Szét lettünk tehát osztva, így mindenki számára élvezhető bajnokságot hoztunk össze, ahol a papírforma kevésbé érvényesült. A csapatnevek érdekesre sikeredtek, minden tag nevének kezdő betüiből álltak össze, így fény derült végre arra is, hogy is neveznek el egy japán rajzfilmkaraktert (bocsánat, anime. Nem manga, az képregény.:D)

HAKUDO (Harsi, Kutya, Dova)

DEBUPE (Detox, Buchu, Péter)

DOKAPE (Dorián, Pepe, Kata)

ZESIMI (Zerge, Sinred, Misi )

CSÁPSZ (Csipisz, Árpi, Szőke) itt csaltunk kicsit, egész értelmes szó jött ki...:D

Először körmérkőzést játszottunk, ahol a csapatom stabilan megszerezte az utolsó helyet, így a TFL (The fuckin' lost) biztos birtokosaként néztük végig a többiek egyenes kieséses meccseit. Voltak durva esések, mindenki igyekezett a legjobbat nyújtani, és így, hogy csapatjátékra sok esély nem volt, remekül látszott ki mihez is ért valójában, és mit kell tanulnia még. Kiemelném Doriánt és Zergét, míg előbbi megszokott flegmasággal osztotta a gólokat (és persze az észt...:D) utóbbi szédületes mozgásával ugrálva a kapu előtt és rontva rá az ellenfélére nyűgözte le a közönséget. Kettejük között zajlott az esemény leglátványosabb ütközete, melynek végén a "Dorián csapat" nyerte ugyan a bajnokságot, de egy góllal Dorián előtt, 13 bevitt érvényes találattal Zerge lett a gólkirály. A végeredmény:

Újabb bográcsos kajálás után Kutya bánkódott kicsit avégett, hogy nem játszottunk egyszer sem egy csapatban, így összehoztunk egy időkorlát nélküli meccset a Duna csapatával, Detox-al, Zsófival, és Harsival. Első esetben sikerült meccset nyernünk egy öregebb csapattal szemben, így azt hiszem ez az 5:1 lett eddigi pályafutásom legemlékezetesebb meccse. A visszavágóig most lehet örülni, gondolom, a Duna legközelebb kevésbé lesz fáradt.:D

Némi fotózkodás után kiosztásra került a vándorkupa, amely illedelmesen Pepénél, a győztes csapat otthont adó tagjánál maradt, majd egyesült erővel szétkaptuk, és elpakoltuk a pályát. A fővárosiak buszával akadt némi technikai malőr, de fél órányi hiábavalónak bizonyult próbálkozás után Detox újra kapcsolatba lépett a motor szellemével, és Döme kézrátételes Chi-átvitelével a karosszérián keresztül, végül életre kelt a fránya jószág.

A hazaút csendes volt, és eseménytelen, jól megnéztük a stop táblát és az ugratót, hátha legközelebb már nem lesznek ott...

Nem lehet leírni egy ilyen összeröffenést rendesen. Annyi momentum van, hogy lehetetlen összeszedni, és már így is elvesztem sok részletben, úgyhogy inkább abbahagyom. Csak még két dolog: ilyenkor érzem igazán, hogy megéri csinálni ezt az egészet, egy ilyen remek társaságban, mint ez. Hiába égett le a pofám a napon, hiába fáradtam el a hétvégi "aktív pihenésben", alig várom már a következőt, és az 1,2,3..polo! felkiáltást.

Másodsorban köszönet, hogy végigolvastad.

További beszámolók:

Detox is írt!

Szegedbicaj