Még április közepén lett meghirdetve az idei negyedik alleycat Röfi szervezésében, kémes körítéssel. Lehallgató készülék és röntgenszemüveg nem kellett, de borítékolhattuk, hogy valami csavar tuti lesz benne.

Miután bő két hete edzésen felnyaltam az aszfaltot, kérdésessé vált az indulásom, de a hét közepén már újra nyeregbe tudtam pattanni, így nem volt kérdés a részvétel. Vasárnap délután 3-ra volt meghirdetve a rajt, ami Dagi nevét látva a rajtlistán úgyis csak jelzésértékű volt. Ennek ellenére már háromnegyedre kiértem a Baltazár Dí-re, ahova már szállingóztak a többiek.

Három óra után még vártunk egy kicsit, majd Röfi ismertette a szabályokat. 2 perces indítással egyenkénti mindenki mindenki ellen alleycat elé néztünk. Orsi indított minket, majd a Hatvan utcai postánál várt ránk Röfi. Az első CP-n megkaptuk a lufikat. A játékszabályok szerint fel kellett jegyezni az ellenfelek nevét és a lufijuk színét, ezzel 10 büntetőpercet kaptak a nettó szintidejük mellé a végelszámolásnál. Eredetileg a lufik bárminemű elvesztése kiesést vont után, de a szeles időre tekintettel Röfi annyit lazított a szabályokon, hogy ha nem más szúrja ki a lufit, folytathatjuk a kémkedést.

A sárga bállon és az itiner átvétele után egy közeli lépcsőház előterébe kempeltem be, hogy rendezzem a soraim és megtervezzem az útvonalat anélkül, hogy egy óra hátrányba vinném magam. Gyors térképészést követően az óramutató járásával ellentétes kört terveztem és a Kishegyesi út felé vettem az irányt. Az első CP a Diófa utca 41 szám alatt várt minket egy kis szűk beugróban, ahol a harapós kutyától óvott minket a tábla.

Innen szabályosan, kerékpár úton suhanva értem át a Derék utca 118-hoz, ahol érkezésemkor Csonti épp lelakatolt és próbált kedveskedni azzal, hogy megsúgja milyen matrica vár a X. emeleti tűzcsapon. Egyrészt nem bíztam benne, másrészt ügynökbarátság nincs, ezért fél szemmel rá sandítva lakatoltam, majd felmentem a bejárati ajtóhoz, és megkértem a kisbolt eladóját, hogy engedjen be, hadd vizslassam meg saját szememmel a matricát. Eközben Csonti egyik kezében a bringával, másik kezében a térképpel és fülében SP legújabb albumával elindult gyanútlanul én pedig sebesen utána és hátulról támadva döftem le a lufiját.

Egy ellenféllel kevesebbel lifteztem fel a Tour-os matricához, majd haladtam a Lovász utca-Egyletkert utca kereszteződéshez. Itt hosszú percekkel rövidítettem le a versenyem, mert a Déli Sorról a Bán utcával szembeni aluljárón és egy kis földúton kiverekedtem magam az Egyletkert utca elejére. Elviharzottam a Lovász utcáig, ahol a cseresznye fa alá bújva beütött a krach, a szél belefújta a lufit egy hegyes kiszögellésbe. Szitkozódtam, majd a CP-n megadott címet kerestem a térképen. Ekkor futott be Buchu és Purdáék. Mutattam a sárga foszlányt a hátamon, cserébe őket életben hagytam, majd a mezőn keresztül áttekertünk a Templomhoz és feljegyeztük az Alapítványi est időpontját.

Innen ing-gatya végig a Gázvezeték utcán egy kamion mögött, át a hídon a Keletterv felé, majd le a templomkápolnához. Itt épp Dani jegyezte fel szegény megboldogult Klára születési évét, mutattam a foszlányt a táskámon, cserébe őt sem ejtettem ki.

Mielőtt felugrottam volna Röfihez az új lufiért, még a sínek mentén útba ejtettem a Faraktár utcai emlékművet. A sarkon Lóri és Peti faggattak az emlékmű helyéről, cserében Peti elárulta a már korábban lelyukadt lufijának a színét. Lévén az utca végén egy köpésre volt, együtt gurultunk be. A bejáratnál óriási szerencsémre Röfi kattintgatott és megkaptam tőle az új sárga útitársam.

Az emlékműnél Röfi kattintgatott, mi pedig kerestük az évszámot. Lóri lufija oly hevesen lengedezett a nem éppen gyenge szellőben, hogy féltem magával rántja szegényt, ezért inkább őt is leszúrtam.

Az emlékmű után a főtéren kattintottam egy képet a csengettyűs óráról, majd a villamos mellett eltekertem a Pallagi út 7 számra, vagyis a régi víztoronyhoz. A kikötött filccel ikszeltem és már haladtam is a Szívsebészet főbejáratához, ahol újabb előre ragasztott cím várt minket.

Hátraarc és mehettem vissza a Pallagi út elejéig. Ekkor bajlódott a filccel Kutya és Csipisz, majd a Kikötőnél Danit láttam meg tisztes távolból, így újabb 2 embernek osztottam ki 10-10 percet (Csipiszt már a Derék utcán elkaptam.).

Az Oláh Gábor és a Zákány utcán át kitekertem a Kassai útra, majd a Sarló utcán rövidítve Ótemető és Víztorony. A Dienes János utcán bolyongtam egy kicsit mire megtaláltam a karate klubot, de a helyiek útba igazítottak és innen pillanatok alatt megvolt a hétfői edzés kezdete.

Nagy levegő nyomtam a Fürediig, ahogy a csövön kifért. A padoknál márt üldögéltek páran, köztük a lelepleződött Csonti is. :D Miután a többség befutott, megegyeztünk, hogy azok, akik az eredeti lufival fejezték be a futamot, 20 perc időjóváírást kapnak.

Az eredményhirdetés után a "The best spy" mellé a "Legg*cibb" címet is haza vihettem, szerencsére azt nem festették fel Röfiék egy másik pólóra.

A szervezés szuper volt, a pálya is csapatósra sikeredett és a Stella is jól esett a célban. Köszönet érte Röfinek és mindenkinek, aki eljött!