Képek

Az idei évnyitó Budapesti bajnokság időpontja egy kicsit csúszott. De megérte várni, és készülődni rá, mert nagyon jól sikerült összehozni!

A Budapestbikepolo-n már hónapokkal ezelőtt beindult a szervezkedés, Wackor kerített két komoly szponzort is, ami -valljuk be- underground sportág lévén, komoly eredmény volt. A csepelroyal szállította a díjkiosztáson átadásra került komplett hajtóműveket,külsőket, kormányokat, nyergeket és markolatokat, a Bagaboo pedig biztosította a footstrapeket, felsőcsővédőket, és övtáskákat. Senki sem távozott üres kézzel, vagy keserű szájízzel tehát, várjuk a folytatást!

A továbbiakban írom a beszámolót, amiben azért érdemes belefektetni némi időt.

Kicsit döcögősre sikerült az egész szervezkedés, így a végére erősen megcsappant azok száma, akik az "ott lesznek" listán szerepeltek. Végül is öten indultunk útnak, négyen a pirossal, Kaller pedig sajna váltott egy teljesárú jegyet a mávnál pestig. Dézsé már fenn volt a fővárosban, így össze is jött két csapat. Reggel korán kelés, gyors pakolás, be a pirosba, és már küldtük is a pályán, hogy ne késsünk sokat. Út közben nézegettük az eget, hogy mi lesz a beígért apokaliptikus időjárással, de úgy általában, az egész napról elmondható, hogy szerencsénk volt. Fél tízre értünk a Csengettyűre, ahol már jelen volt a pesti stáb, így némi szerelkőzés után fel is igazítottuk magunkat a pályára. A helyi erőnek sajnos csak három csapat jött össze, akikkel már korábban is összefutottunk, így nagyjából sejthető volt az ellenfelek tudása. A 12 perces, körmérkőzéses rendszer jól megválasztott stratégia volt, az öt csapat miatt nem kellett a ránk esteledéstől tartani, így minden adott volt egy jó kis bajnoksághoz. Kivéve nekem, aki, mint szokásom, kicsit rádrukkoltam a dologra, így finoman szólva nem éreztem otthon magam a pályán. Ez ugye nem para, ha edzésről van szó, de egy bajnokságon a csapatod mellett kell lenned, így én most három emberrel toltam ki, nem csak önmagammal. Igazából semmi okot nem tudok felhozni az első három meccsünkön produkált teljesítményemre, a pálya játszható volt, a tükörsima aszfalt remekül elősegítette a csúszásokat, egyszerűen ez most így jött ki. Az utolsó meccs előtt kicsit bicajoztam a környéken, és szerencsére elhagytam a démonaimat, így sikerülhetett, hogy a nyertes csapattal kihoztunk egy döntetlent. Legközelebb ígérem, lazább leszek...:D

Azért volt pár magaslabda...

Az első meccset a Kongo ellen játszottuk. Dodi kezdésnek elég nagy falat volt, én is bénáztam eleget, így sikerült egy 4-2. A következőt a Tiszai kajmánok ellen buktuk el 5-2 re, Kicsikicsi távolsági lődözései, és a Don eddig látens kapusképességei miatt. A harmadik meccs volt a vízválasztó, vagyis inkább fakasztó, mivel a 15 centi elleni meccs közepén jött egy kis égi áldás, ami átrendezte a talaj viszkozitását.... Kálmánt ez nem nagyon hatotta meg, így kibélelte a kapunkat pár jól irányzott ütéssel, 5-0 ra alázva minket. Kálmánról csak annyit, hogy bár itthon edzéseken néha eléggé szétszórt, élesben valahogy jobban tolja. Olyannyira, hogy egy góllal Dodi, a gólkirály mögött végzett a gólversenyben. Kaptam némi útbaigazítást, mit hogy kezeljek mentálisan, (szarjál mindenre, mint otthon) így minden teher nélkül léptem a pályára a Bisons ellen. Ebből már bukni nem lehetett.  Enikő ugyebár eléggé jól véd, Wackor jól támad, Kruger pedig...hát, nagy. Meg az az áttétel, az eléggé pörgős..:D A felázott pálya miatt ésszel kellett menni, a helyenként labdányi mélységű tócsák igazi deadzone-ok voltak a labdának, amely egy erősebb ütés után is brutálisan lassult be egy passz után, és nemes egyszerűséggel megállt a pocsolyában. Sajna a kedvenc ütőm is megadta magát ezen a meccsen, de szerencsére megszoktam már az újat is amit a legutóbbi edzéseken épp emiatt vettem elő néha. Morgan kemény egy évet élt, és mint hű társam, megérdemelt helyen fogom tárolni a tetemét. Ekkorra megtudtuk azt is, hogy nem kell passzolni kapuból felhozáskor, így igyekeztünk rárongyolni az ellenfél kapujára mielőbb, a komolyabb kavarodás elkerülése végett. Végül a már fent említett döntetlen, 2-2 jött össze, ebből egy gólt (az egyetlen gólomat) én lőttem.

 Meg aztán némi víz...

1. Bisons (Enikő, Kruger, wackor)  fejenként egy royal ülés, hajtómű tányérral, csavarokkal kék színben.
2. Kongo (Sinred, Viktor, Dodi) fejenként egy csepel kormány, markolattal és egy pár bagaboo strappel.
3. Tisza Caymans (Harsi, Don, Kicsikicsi) három pár piros kenda külső a csepeltől
4. 15 Centi (Kaller, Buchu, DZS) 3 Bagaboo övtáska az eventhez tervezett logóval
5. Papirkutyák (Kata, Csipisz, Kutya) fejenként egy bagaboo vázvédő.

És akkor jött a különdíj. már rázoomoltam Dodira, a gólkirályra, amikor Wackor magyarázni kezdte, hogy úgy döntöttek, a különdíj tfl (The Fuckin' Lost) lesz, ez pedig én volnék az egy szem látványos, ámde árva gólommal.... A különdíjat Wackor mint a győztes csapat tagja, és mint szervező ajánlotta fel a saját díjazását dobva be. Full respect! Szóval kaptam egy csepel kart és egy ülőkét én is...:D

Végre én is nyertem valamit...

A bajnokság utáni levezetőn már minden úgy ment, ahogy pár órával korábban kellett volna mennie. Sajna a társaság hamarosan feloszlott, Kutya elment egy doboz szeretetért, mi pedig unalmunkban kiagyaltuk, hogyan kéne Kálmánt is bepakolni a pirosba. Így végül belegyapáltuk magunkat mind a hatan a kocsiba, és az enyhe túlterheléstől megzabolázott autóval kamionok mögötti stréherezésbe kezdtünk hazáig.

Ja, hogy hatan egy autóban? Kutya macskáját mindig dédelgette valaki.

Nem létezik Kutya-macska barátság? Badarság....

Azt már előre sejtem, mit kapok én a nagy pofám és a tfl fura találkozásából, de előre mondom: ez itt kérem bike polo. Ütővel, labdával lejátsszuk a pályán, aztán lehet arcoskodni...:D