Rövid beszámoló a tegnapról:

Jó volt. Sok cp volt. Nem volt nehéz. Lehetett menni. Néha keresgélni kellet. Nem én nyertem. Más nyert. De jó volt. Köszi. 

Ennyit Kata részéről, aki, mivel megnyerte az ez évi bajnokságot, ezentúl bajnoki flegmasággal fog írni. De szerencsére van egy másik versenyzőnk, aki idén például legtöbb alkalommal (5x) állt dobogóra, emellett szeret sütni, meg persze enni...

(És a kép kapcsán megjegyeznék 2 dolgot.
1:Dagi tud racsnis bicajjal no hand trackstandelni, igaz csak a dt reteszmechanika miatt.

2:Ez igen, gyönyörű épület a város szívében! )

Lássuk tehát Danit!

Majdnem mikulás 2 (kettő) alleycat, egy örök 3. szájából/tollából/klaviatúrájából

Nagy reményekkel vágtam neki egy szép téli napon az év utolsó alleycat-ének. Furcsa mód most mindenem egyből megvolt, a bringa is készen állt a harcra, nem gátolt meg semmi abban, hogy egy jót versenyezzek. Ja, és ha ez még nem lenne elég, időben kint voltam. :D
 Bár a létszám kicsit foghíjas (Csipisz miatt (ok, tudom, h sz.r volt) :D) volt, a kemény mag nagy része megjelent. Szám szerint 10-en, de lehet csal az emlékezetem. 2 óra magasságában Csipisz kiosztotta a feladatlapokat, rajta 7+1 Checkpointtal. A 10 embernek sorban haladva adott egy számot, így két csapatra osztott (páros és páratlanra, nem gondoltad volna, mi?). Ha rögeszmés lennék, azt hinném, hogy az alkatom miatt kaptam a 8-as számot, de már megszoktam a Dagizást, ha így lenne se sértődnék meg. 8 cím volt összesen (első körben), egy vásárlós feladat, meg egy picit gondolkodós, de erről majd később. A verseny maga úgy nézett ki, hogy az egyik csapat feladatlapján minden címnél keresni kellett egy fehér (vízálló) cetlit, rajta egy címmel és egy számmal. A szám csak az azonosítás miatt kellett, a cím pedig az ellenfél egyik papíron lévő címét adta. Igen, magyarul minden címnek volt egy párja, az egyik fele a tiéden volt, a másik a másik csapat lapján. Jójó, utólag könnyű okosnak lenni, hogy össze lehetett volna dolgozni, de egyfelől játék, másfelől aki csal, az csak rosszabbul jár hosszú távon :D
 A kicsit viseletes, rongyos, jó pár Alleycat-et megjárt térképemet húztam elő, ki most is hűséges társam volt. Gyorsan bejelöltem rajta a CP-ket, felpattantam a bringára, SPD bekapcsol, zene a fülbe.. Ja nem, otthon LOW BATTERY üzenetével kívánt jó versenyzést a kis köc.ög MP3. Na de mindegy, van elég szenny fülbemászós zene a fejemben, hogy ne unjam el magam. (Kicsi gesztenye, barna a szeme, úúgy mosolyog ráám…. Na ugye, hogy most már a tiedben is ez megy :D). Először a Kisdobos utca felé tettem a kereket, mivel ez volt a legmesszebb. (figyelem, a következőkben termékmegjelenítés látható) Az Emese fodrászat előtti villanyoszlopon kellett keresnem a következő Cp-t, ami a Maros utca, trafóházat jelölte, meg lejegyeztem még az ott lévő 55-ös számot. Ezután a Monostorpályi-Leiningen utakat összekötő ipari vágány felénél lévő villanyoszlopot (a 8 közül) kellett felkeresnem. Mire megtaláltam eltelt pár perc, már szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy a magas fűben belelépek valami gödörbe vagy rosszabba. Megúsztam sérülés nélkül, és már az „Akadémia utca 107-121 tábla, 166” adatokkal a zsebembe vettem az irányt a Speedway Ring (salakmotor pálya, Gázvezeték utcán) felé, hogy a kapurácson keressem a következő címet. Mivel nem egy 2 négyzetméteres foszforeszkáló OSB lapra fújta fel Csipisz, így itt is pihentem 1-2 percet, de legalább kifújtam magam. Itt nem cím volt, hanem egy tábla. „Kassai úti Campus Dékáni Hivatal parkoló tábla” Ez a kevésbé „vicces” CP-k közé tartozott, de ennek is eljön az ideje a beszámolóban. A Mikerpércsi út 61 számról érdemes annyit tudni, hogy nem a Mikepércsin kell keresni, hanem az utcafronti házak mögött, eldugva. A helyiek nem is hallottak még az Omega bárról, ami csak azért lehet, mert nekem Aero-t kellett keresnem, de egy kis útbaigazítás után ez is meglett, (meg a mögötte lévő piros focikapu) ahol felvéstem a Nagyerdő, víztorony egyik kapuja 19” adatokat.
 Az idő szorított, mivel 15:20-ig el kellett vinnem Csipisznek egy hógolyót a Békás-tóhoz. A feladat szépséghibája csak annyi volt, hogy Debrecenben tetemes mennyiségű hav nem esett kb. 10 hónapja. No se sebaj, a Fedett Jégcsarnok mellett van, nem is kevés. Arra gondoltam, hogy akkor már miért ne lehetne a nyitott kori pályán is. Gyors telefon, és bár arra a kérdésre, hogy miért nincs nem kaptam választ, de okosabb lettem annyival, hogy jobb lesz, ha a távolabbi jégpálya felé veszem az irányt. Útközben megakadt a szemem két banyatankos nénin. (banyatank=gurulós bevásárlókocsi, általában a 70 és a halál közti idős nénik markolnak rá és ráncigálják hazáig a vásároltakat)
Gyorsan lenyúltam őket egy szatyorral, mert attól, hogy meleg volt, a hó még hideg, és úri kezem nem bírta volna, amíg átszállítom a Békásra. :D
Az idő még mindig szorított akár a gatyám, de felkapcsoltam max. sebességre, ahonnan vissza is vettem rögtön,  mert nem bírtam, de végül is odaértem 2 perccel a vége előtt. :D
 Ha már ott voltam irány a víztorony, itt a visszatérő Kaller és a végső győztes Ákával találkoztam, akik a papírjuk alapján mentek oda, mert ugyi a másik csapatban voltak. Innen Maros utca, Akadémia, majd a Salétrom utcai alagutat kellett keresnem, és ez volt a plusz 1 CP, mert itt nem címet találtunk, hanem egy évszámot az egyik végén. Ezután jött a „hazai terep” a Komáromi Csipkés György téri templom mögött, a 9-es km kövön találsz még most is egy címet (Baumax, OSB hirdetés a bejárat mellett), de ha figyelmes vagy, még a Zsuzsi vasút végállomás melletti forgóajtónál, a bedőlt kerítéselemeken is találsz egy cetlit. Nem tudtad követni? Hát én sem, de szerencsére ott volt Lóri, aki segített. Itt a Borsos József téren lévő Irodalmi Múzeumot írtam fel, meg mellé egy 134-es számot. Persze mondanom sem kell, hogy ekkor már töksötét volt,így nem volt egyszerű megtalálni a Fényesudvarban, a víztorony kerítésén azt a kb. 1cm vastag papírcsíkot, amin az utolsó(ugye milyen jó? :D) teljesítendő cím volt, a Görbe utca, házipari szövetkezet, kék, 7 ágú csillag formájában. Na a víztoronytól átnyargaltam a Campushoz, ahol az Istennek sem találtam meg a Dékáni Hivatalt, hát még a parkoló táblát.. A portás sem volt valami nagy segítség (bár ez nem az ő hibája volt), így maradt a keresgélés. Nem kevés idő volt, mire az egyes pakolók végén feltűnt az arany színű (felhívnám a figyelmet a sötétre, a narancssárgás közvilágításra, na meg a sötétre), DÉKÁNI HIVATAL feliratú tábla. Lehet (biztos) én vagyok a hülye, de én egy kék alapon fehér P betűvel fémjelzett táblát kerestem, nem azt a kis sötétben megbújó pici sza.t. Na mindegy, felírtam az itt található számot (mert ugye a Speedwayt már felesleges volt felírni), és a Hadházin keresztül vitt az utam az előbb említett 7 ágú csillaghoz. Csak a szerencsén múlt, hogy kiszúrtam a graffitit, simán valami falra tett 3D-s csillagot kezdtem el keresni. Itt csak a 13-as szám várt reám, de utána még 2 CP. Az Irodalmi múzeum jött, ahol Csipisz édesanyja tuti csuklott 1-2-t, mire megtaláltam a sötétben a kis eldugott cetlit, amit szervezőnk valahogy egy belső ablak üvegére ragasztott fel, a „dolgunk megkönnyítése” érdekében. Mivel a végállomás a Fürediben volt, és pont ott jöttem ki, így mondhatjuk, hogy egy Füredi-BAUMAX retour várt rám a finish előtt. Ezt gyorsan megjártam, odaadtam az útközben vett káúlát (vásárlós feladat) majd megittam a jól megérdemelt citromos ízesítésű frissítő seritalomat

Összességében egy, az igényeimet maximálisan kielégítő záró Alleycaten vagyunk túl.
Hatalmas gratuláció azoknak, akik végigolvasták, de még nagyobb Kallernek a 2. helyezéséért (szép visszatérés az élők sorába :D) de nagy fel Ákosnak, ki ha jól tudom az első első helyezését húzta be!
 A vásárlós feladat során felgyülemlett nagyrészt csokit igazságosan (a győztes mindent vitt) (amúgy nem) elosztottuk, majd örömmel a szívünkben, kb, 50 km-rel a lábunkban és megannyi csodás emlékkel és tapasztalattal vettük haza az irányt immáron az évben utoljára Alleycatről. :’(

 Ezúton szeretném megköszönni a szervezők egész éves fáradtságos munkáját, a résztvevők kitartását, az új embereknek a csatlakozást, meg még oly sok mindent, amit a hely hiánya és a nyálam elfogyása miatt már nem írok le.