Több, mint egy évet kellett várnia a szervezőknek, hogy elfújhassák ezt a rajtot. Történt ugyanis, hogy a szóbeli felvetést elfeledve nem stoppoltam az ötödik hónapot a srácoknak még év elején valamikor, így később a május hónapra született egy másik előjegyzés... sajnos ugrott a jóféle szocos körítés. DE! Most ezt teljes nyugalommal elfelejthetjük, mert nem kis csapatást kaptunk az arcunkba...
 

Én még javában itthon molyoltam a hálón valami blogot, amikor rámírt Kormi, hogy akkor nem jösz? Ja, mondom, ennyi az idő, ideje lelépni itthonról. Bedobáltam néhány dolgot, amiket máskülönben eszemben sem lenne cipelgetni, ilyeneket hogy pumpa, ragasztócucc, meg lámpa (rajt délután háromkor). A Baltazáron már nagyjából összegyűlt a mezőny, az előzetes rémhírek miatt (?) kissé limitált számban. Voltunk vagy tizenöten maximum.
Három előtt elővetették a térképeket, aztán szépen be is szedték... Kaptunk helyette egy hekkelt változatot, amin néhány utca hiányzott, és jó néhánynak tejesen más volt a neve. Ilyenek hogy Vörös Hadsereg, meg Kisdobos, úttörő, Szabadság... Kaptunk még emellé egy helyrajzi szám (?) jegyzéket, ami egy feladathoz volt szükséges, így a hátulján szépen elhasalva elkezdtem tervezni az útvonalamat.
Persze utcajegyzék az nem volt, szóval keresd magad mozgalom indult. Persze Epyc segített, amiben tudott.
A manifeszt 3 lapból állt, bevallom el sem olvastam a féloldalas bevezetőt csak itthon. Ez igazán nagy kár, mert úgy fellelkesültem tőle, hogy könnybe lábadt a bokám. a feladatok az úttörők 12 pontjának magyarázataiként fogalmazódtak meg, volt 4 (!) darab időkapu, Kettő egymáshoz egészen közel, kettő széthajigálva (Házgyár/Leiningen vége) így egyből tudtam, nagyon erős kell legyek, hogy meglegyen belőle három.
Nehezen haladtam a manifeszt értelmezésével, mert mindenhol a kőkemény szivatást kerestem, ismerve szervezőinket ez egyáltalán nem a paranoia jele volt. Kéretik jegyzőkönyvbe venni. És akkor lássuk a sorrendemet.
9.pont: "az úttörő bátor és fegyelmezett."
Bementem hát a Darabos utcai pepsi bárba, a bicajomat bátran rábíztam a velem ideiglenesen kollaboráló Katára, és vettem két coca-colát. Kaptunk pecsétet, nem lettek szétlopva a bicajok, így elváltunk. Ő az Augusztához, én a Leiningen végére, az Úttörő és a Kisdobos sarkához mentem. Így utólag jobban tettem volna ha nem ezt a cp-t választom, mert az Augusztánál csak egy 35km/h fölöttit kellett volna menni, ehelyett én... nem szaladunk előre,
Ha már arrafelé vitt az utam, megkerestem az ex tankszobor helyén annak történetét, és az ehhez kapcsolt feladatot. így "Az úttörő igaz hű barát." teljesült a 8. pont is.
Volt némi izgalom bennem, amikor áttekertem a Homokkertin, talán az aznapi délutáni kávé, talán a vámos-rendőrautó miatt, ami ott jött mögöttem, bár nem tudom hogy is került oda. Valami piroson átmentem, utána pedig nem rémlett kereszteződés. Na mindegy. Valami kis utcából jöhetett, mert békén hagyott hamarosan. Azért kislányos zavaromban a Leiningen helyett a Monostorpályira fordultam be, ami végül  is nem lett baj, a jobb útminőség kárpótolt a kis plusz menésért. A sarkon Nitro állott teljes marcona arckifejezését felöltve, és átadott egy 6 pontból álló valamit, hogy tanuljam meg, és mondjam fel az egyetemnél. Ez a feladat kilőve, megtanulni még talán nagy nehezen, 2 percre megtudnám, de valószínűleg időhiányban leszek.
Indultam is a Borzán Gáspáron tova, hogy elkerüljem a forgalmasabb utakat, végig a Sámsoniig, majd a Tibicikli melletti betonlapokon tovább. Az Apafin kis térképnézegetés, pont ekkor zárt az Auguszta checkpoint, így a következő célom a Békás tavi csobogó lett. a vasúti sín előtt Kata jött szembe, elég leharcoltan festett. Mint később kiderült, túl volt egy kisebb megingáson. A nagyerdő előtt még útba esett az autóklub előtti (vagy mögötti) buszmegálló, melynek járatait összeszámolva, majd az összeget 313-mal megtoldva egy következő feladat helyét kaptam meg. Lett 3 számom is a két megállóból, gondoltam majd kiválogatom ha ráérek. Irány a csobogó. Különösebben nem rohantam, bulifutamnak tekintettem az egészet, meg persze reméltem, hogy a nap másokat is eléggé elcsigáz. 
A Békáson meg is lett a szépleány, kedvesen üdvözöltem, kisebb sokkot kapott, aztán jeleztem hogy csak poén volt. Adott egy zsákot, azt mondván, a feladat félig szedni szeméttel, de segítségül a szép szavakért mondta is, hogy a többiek kukát ürítgettek e célból. Odamentem a legközelebbihez, kivettem egy már "kész feladatot", a nagyon erősen bámészkodókat megnyugtattam, hogy igen, én ebből élek, és? Megkaptam az igazolást, és uzsgyi tovább. Előtte még azért Fifty-t elküldtem szemetet szedni jó messzire...:D
Eszembe jutott a 3 darab fotó, amikért plusz pont jár, és mindet sejtettem mely szobrokat ábrázolják, és épp egy kupacban voltak, nagyjából útba is estel a Derék (óbóccs: Micsurin) 33 felé. Az első szobor volt a kiindulási pontom, innen feljebb, a Füredi felé haladva meglett a szöcske is, és a trükkösen kifundált 3 fodrászat-táblás közül a megfelelő. Még illedelmesen üdvözöltem egy autóspajtást aki telibeparkolta a nyitott ajtajú autójával a Füredi szervízútra levezető kis lejtőt, majd kicsit meghúztam a Jégcsarnokig, kerülve a lámpákat ahol csak lehetett. A Kishegyesi káoszt egy Mekis rövidítő közbeiktatásával sikeresen skippeltem. Rühellem a Kishegyesit, mert ha a Derék felé megyek, pont hátba kapok egy zöldhullámot, és kicsit körülményes sávot váltani úgy, hogy ezt 3x kell megtenned, mialatt mindenki az életedre tör...
Bent a keróúton szerencsére kevesebb póráz volt keresztbe kifeszülve az úton, mint egyébként, így még időben odaértem a cp-hez. Amit a feladatot megkapva meg is bántam.
Függeszkedve végigcsimpánzkodtam magam egy vízszintes létrán, aztán felmásztam egy kötélre, aztán le, aztán megint fel a másikra (persze függeszkedve, mivel nem voltam képes az iskolában elsajátítani a megfelelő lábtechnikát, ezért is gyűlölöm a kötélmászást...) a végén még beugrott az a tíz fekvő, ami után eldöntöttem, hogy benézek a jégcsarnokba vízért. Elfogytak az időkapuk, ideje volt utánanézni a ráérős feladatoknak. A megboldogult tankszobor maradványai egészen közel, a penny mögötti telepen voltak, tehát oda indultam. Persze én soha nem láttam a tankszobrot, ezért a hortobágyira asszociáltam, ami meglehetősen nagy hiba volt, mivel lánctalpak meg zőőőd páncéllemezek helyett mészkőtömbökre kellett volna figyelnem. Végül csak megakadt a szemem a tájba amúgy abszolút nem illő, összevissza dobált vascsövek között katonásan sorakozó bazinagy kockákra.

A Beloiannisz, újabban iparkamara (iparikamera...:D) ügyvédutcán kellett begyűjteni egy már meglevő telefonszámhoz tartozó nevet. a Miklós utcán (AHOL MÉG NEM VÁGTÁK KI A FÁKAT!) kellemesen végigzötyögve rendeztem a vízháztartásomat, aztán megérkezve a jelzett utcába kb 2 perc keresgélés után meglett az iroda. Nem volt más hátra, mint a jégcsarnokban még korábban a térkép, a buszjáratok száma, és persze a vasúthoz való közelség alapján kiszámolt helyre, a járműjavító telepére menni. Ide egyből hátulról mentem, ami jó, mert láttam volna ha a dohánygyár felől van a fal amit keresek, és nem jó, mert nem ott volt, de végül is, itt nem veszélyeztettek az autóvezetők...

Fifty és Geri épp akkor bújtak elő a telepről, és nem kergette őket senki, gondoltam én is bepofátlankodok már. Kicsit beljebb haladva a kényelmes távnál meg is leltem a művházat, és az emléktáblát az 1967 es dátummal. még keresgélnem kellett a vasúti falat az "éljen a szocializmus és a béke!" felirattal, de egy gyors alkuval Entével elboltoltam a dátumra, amit ő nem lelt meg. Fura, hogy a portás sem tudta mi ez a falfelirat. Biztosan nem jár vonattal, mert a közeli megállóból tisztán láthatóak ezek a szocból ittragadt "grafittik". Ötéves terv, meg kisz, meg ilyenek után meglett végül a keresett hely, elkészülhetett a fotó.
Már csak a befutó volt hátra, ami az üvegtigrisnél volt kijelölve a Nagyerdei körúton. A lépcsőről még vadásztam egy 2 dimenziósra konvertált cserebogarat a kimaradt feladathoz, és csatlakoztam Jucushoz és Epychez. Persze azért nem volt egyszerű a verseny, többen feladták, köztük Eszter is, akitől így megkaphattam a szintén pontot érő vörös kendőt amit otthonról hozott, a MÁSODIK KÖRRE már kevesebben indultunk el.
Ja, hogy milyen második kör? 
Egymástól maximum egy kilométerre levő cp-k ből 12 darab. Térkép nincs a területhez, illetve van, de helyhez kötött.

Lefutottam a kötelező köröket a biztonságiakkal, meglepődtem hogy itt is van egy bicajbolt-szervíz, megtudtam mennyibe kerül egy vendégéjszaka a koliban, megszámoltam a lassítókat a kardio mentőbejárójánál és a mentő feliratokat a belklinikák között. Utoljára még csekkoltam a főépület tervezőit, majd tipli a helikopter leszállóhoz. Itt leültem egy percre, csodálkoztam hogy sehol senki, ja persze, ott egy cetli, hogy csapó utca roncsbár...
Odáig már nem siettem, a trollok csekkolták a zsákom nem tartalmaz-e kis hatótávolságú fegyvereket, mint pl üveg (jelzem, félliteres kulacsban bármit beviszek, az nem érdekli őket) aztán hátul végül lehuppantam egy kényelmetlen padra. 
Epyc egy exceltáblában összeszedte a pontokat, aztán jött egy gyors eredményhirdetés, ahol Enté jött ki elsőnek, én lettem a második, Kata a harmadik. Kaptunk jóféle szocos érmeket, én pl egyet a közlekedésért (csak halkan jegyzem meg, hahaha.:D) Enté persze nem hordhatja az övét mert önkényurami jelkép, de hát ez van. Egy két ivólé után oszlani kezdett a "tömeg", mi is hazafelé vettük az irányt, hogy túlélhessük a másnapi etapot.
a verseny részemről kapja a 10/10 et, nem találtam hibát a szervezésben, nem voltak megoldhatatlan feladatok, bár az időkapuk baromi szűkre sikerültek, talán ha nem veszünk közéjük egyéb feladatot, megvan mind a négy, (vagyis a bónusszal öt) de ezt sem venném biztosra. Persze valószínűleg nem is számított senki arra, hogy valaki mindet behozza.:D