Mint korábban megfenyegettem olvasóimat, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy górcső alá vegyem a fékezés problematikáját. Az első olyan amilyen, az eredeti karra applikált, a mai napig kapható "kerékkinyomó" rudasfék (volt ilyen eset) egy műszaki vicc, csak azért van, hogy legyen. Viszont megállni csak kell néha, és a hátsó traktus 2 különálló fékrendszere sem tudja ezt biztosítani számomra....
A bontás alatt retkes latexkesztyűmmel igyekeztem a telefonommal lőni pár képet, olyanok lettek amilyenek, szori miattuk...

A kereket eltávolítani nem túl egyszerű, itt találkozik a sárvédő, a csomagtartó is a vázzal, meg persze ott a kontra/dobfék erőkarjának bilincse, és ezen felül a két spanolóelem. Persze ez még koránt sem a legtöbb cucc, ami ide lehet zsúfolva, lehetne még itt ezeken felül egy teljes lemez láncburkolattal is dolgom, megfejelve mondjuk egy hátrafelé felhajtható letámasztóval, amely a tengely két végén van szintén rögzítve... Szóval végül is mákom volt nagyon!:D Ez utóbbiak amúgy figyelemreméltó darabok, mivel egyrészt rozsdamentes acélból készültek, ahogyan még számos alkatrész a bicajon, pl a tengelyanyák, másrészt komoly anyagvastagságot mutatnak egyéb, vagy jelenkori társukkal összehasonlítva. Deformációt nem találtam rajtuk.
A dobfék deknijén az 1956 os évszám volt olvasható, ennek ellenére belülről nem ugrott rám semmiféle szennyeződésen brutálisra hízlalt szörnyeteg-meglepő tisztaság fogadott benn.
A fékbetétek egy, az agyra hasítottkúpos-menetes szorítógyűrűvel rögzített dobnak feszülve adják a fékerőt, amelyet, HA MÁR, akkor le is szedtem. Ehhez mindössze egy nagyobbacska körmöskulcsra lett volna szükségem, de mivel ez nem volt, maradt a kalapács-dolni kombó. A záróanya sima jobb menetes, nem volt összerothadva, könnyen nyílt. Alatta egy egyszeres, "G"-hasított kúp (a "c" az, ami ketté van vágva) jött szembe, amelyet a fékdob határozott hátulról megütésével sikerült azonnal lazítanom, így mindkettő (a kúp, s a dob) eltávolítható lett. Ezalatt már csak a menetes mag maradt, amit egy csavarhúzóval kinyitvan lehúztam. Így tulajdonképpen egy sima mezei sachs torpedo "schweinfurt" agyat kaptam végeredményül. Az ilyen dobfékhez készült agyak amúgy könnyen felismerhetőek, egyrészt a bal oldali küllőperemen kívüli csapágyfészek hordó alakú, másrészt a külső oldalán egy perem van kialakítva a menetes magnak.
A kontrás agy nem egy nagy talány, kivéve persze az indiai/kínai darabokat, amiket én csak darálónak becézek.

Nos, itt nem egy ilyen darab került bontásra, így a nekünk még klasszikus iskola szerint (általános iskola, 6.osztály technika könyv legvége!) neki is láttam a fékdob felől. Szépen sorban, és jelentősebb kosz és kopás kísérete nélkül kerültek elő az elemek. A tengely volt az egyetlen, ami kicsit masszívabb darabnak készült, egyébként semmi extra nem lapult az agyban, minden alkatrész ismerős formájú volt, csak kicsit nehezebbeknek tűntek, talán kicsivel "sűrűbb" vasból készültek még....Hogy mikor, azt mindegyikbe szépen belekovácsolták még a gyártás során. Az agy zöme tehát 43-as gyártású, ehhez pedig -mint minden jóravaló ciklofasiszta tudja- az 51-es évjáratú rézköpenyes fischer&sachs fékdob illik a legjobban...
Kis easter egg is volt a szerelés alatt, mégpedig egy darab csapágygolyó, illetve annak teljes hiánya. A csapágyazás egyéb részei is rendben voltak, szóval egy golyóval többet kapott vissza a honvéd, ha már erre járt.
Végszóra, a legrondább fénykép. Na jó, mégsem. Egyetlen jelentős eltérést még találtam a mai agyakhoz képest, ez pedig a baromi erős fékdob rugó. Igazából nem is rugó, mert a dob ugyan két darabból áll, a rézköpenye viszont egyből. Így a maiaknál egyszerűbb, de kevésbé hatékony részegységgel van dolgunk, amit még a fék munkadobjára szegecselt rugólemezek sem javítanak érezhetően. Jelentős fékerőt nem nyertem a beavatkozás során, viszont állíthatom, hogy ez az agy még elég sokáig használható marad.
Lepucoltam amúgy a láncot is, és méregettem pár érdekességet, legközelebb az jön.