Igazából ez már a kilencedik volt, de nekem még csak a harmadik alkalom, hogy ezen a kis családias, és magyar mércével nézve olcsó és keménynek számító futamon elindulhattam. A tavalyi pálya kapott némi ráncfelvarrást, kivettek belőle egy amúgy tök felesleges, tolhatatlan/tekerhetetlen szakaszt, cserébe kaptunk több mint harminc fokos hőséget. Szokásunkhoz híven előző éjszaka már Hejcén gyűjtöttük erőinket, ki miként készült a másnapra. Mi szolidan eltettük magunkat, majd másnap egy össznépi ébresztő után reggel el is indultunk Kassa felé. Persze ezt megelőzte a szinte kötelező x-faktor, ami esetünkben a vizes, fűvel benőtt meredek felhajtó volt a kocsi számára. Kis gőzölögtetés, toligálás után neki is vágtunk a megszokott útnak. Kövesd a síneket! Kassán, szerpentin, és már ott is vagy. A korábbi esőfelhőkkel ellentétben a jahodnai síközpontot a nap sugarai ostromolták, de olyan erővel, hogy az egyszerű sétához sem sok kedvem volt a nap alatt. Az oké, hogy jó idő, de úgy érzem, reggel 9 kor 35 fok az már nem jó idő. Az már katasztrófa. Reméltem, a hegyen kicsit langyosabb lesz. 

Sanyi elrajtolt, nekünk még volt egy óránk a nagy kiabáláshoz.

Kis szerelgetés, lánckenések, és már készen is álltunk a rajtra. Nem túrtam nagyon előre magam, nem is volt szükséges, a teljes mezőny áthaladt a rajtkapun egy percen belül. Az első, enyhe emelkedőn még kényelmesen helyezkedtem, konstatáltam, hogy igen, rá kéne állnom a bemelegítésre, mert egyszerűen nem tudok csak úgy elindulni és menni, figyelnem kell erre-arra. Kicsit több tekerés talán segítene. 
A pálya élvezetes és gyors volt, mentes a feleslegesen durva dolgoktól, mint a csillagvizsgálóhoz való mászás (kúszás). Végig tekerhető volt az útvonal, eltekintve egy két keresztben fekvő fától, ami szigorúan átbicajozhatatlan volt, legalábbis nekem.
Az első frissítőnél kapott vizet lekísértem egy korty zselével, ami úgy ahogy volt vissza is fordult, egyrészt az állaga, másrészt az íze volt számomra némiképp elfogadhatatlan.:D a sós banán még oké, de a darabos, sós zselé az már nem a nyaflaty kategória...
A második frissítő előtti sípálya látványa persze először eléggé lesokkolt, de sikerült kitekernem. Ez nagyrészt a mögöttem tekerő lánynak köszönhető, akivel az előző 1-2 kilométert tekertük végig, és leesett arrcal néztem, hogy annyira nem akar lemaradni. Még akkor sem, amikor a gyalogos kerékpártolókat előztük gyökkettővel a sípályán...:D végül hat perccel előttem ért be a csaj, és így is csak kategória ötödik lett...
Fent Soma fogadott, aki kedélyesen végigröhögte, ahogy kihányom a lenyelt zselét, majd szólt, hogy akkor menjünk, és el is ment. Még azért utánaszóltam, hogy ne beszélgessen, én nem jövök annyira.
A látkép kibővült a csillagvizsgálóval, és kezdtem megnyugodni hogy nem látjuk idén közelebbről egymást, amidőn az út az ellenkező irányba kanyarodott.
Jött pár ismerős, és pár ismeretlen útszakasz, kialakult a saját mezőnyöm, akikkel oda-vissza előzgettük egymást, de elvétve akadt csak pár ember aki departolt közülünk. Az is szerencsére csak visszamaradt.:D Jött egy falu, ahol kaptunk némi locsolást (csak aki kért) ami nem is ártott, ugyanis megint kaptatóra fogta a terp a kerekeink alatt. 
Olyan 36-38 kilométer környékén egy elég alattomos mászás borzolta a kedélyemet. Az a fajta, amin "haladva" lenézel az órádra kb hatodjára, és nem hiszed el, hogy még csak ennyit mentél. 38 kilinél betelt a pohár, meg kellett állnom, hogy elkerüljek egy eléhezést. Pár perc alatt helyrelöktem magamat, és minden ment ezután mint a sétagalopp. Ahogy hallottam az élményeket, ez a szakasz többeknek a "legkevésbé jóleső" volt. Felérve komolyabb mászástól már nem kellett tartani, a lejtők az erdőben nagyon hamar fogytak, és sajna megint bekeveredtem pár olyan ember közzé, akik a kisebb emelkedők utolsó 60 méterén előztek csak meg tartósan, lefelé viszont úgy koptatták a gumit meg a fékbetétet, mintha ingyen szednék a fáról a pótalkatrészt. Ezt próbáltam ellensúlyozni azzal, hogy próbáltam lefelé minél több előnyt szerezni, a mászásocskák végét megnyomtam, de ez meg azt eredményezte, hogy legörcsölt a jobb lábam egy lejtőn a 47. kilométer körül. 3percnyi egyengetés után nyújtott lábbal bedokkoltam a pedálba, és óvatosan terhelve lecsorogtam a maradékon, majd jöhetett az utolsó, aszfaltos mászóka. Itt már annyira nem volt kraft senkiben, hogy a többség árnyéktól árnyékig sétált, és még ott is megálltak pihenni. A görcs bújkált még a lábamban, de reméltem, hogy nem jön elő. szerencsém volt, így nem kellett sírós fejjel visszanéznem a versenyen lőtt képet. 

Az utolsó lejtőn még sikerült egy kicsit közelebb mennem a fákhoz a feltétlenül szükségesnél, de szerencsére maradt annyi időm, hogy visszalökjem magam az út felé.:D 

A befutó után esélytelennek tűnt rendes tisztálkodást végezni, így újfent összepocsoltam a mosdót a nevezéshez is használt épületben. Bicajmosó kivárása szóba sem került a 40 fokos hőségben. 

Kivártuk a tombolát, amin ezúttal Fecó és Kata nyertek egy egy pár kormányszarvat, követve a  "mindenévbenhazaviszünkvalamit" hagyományt. 
Én mindent összevetve pozitív élményekkel gazdagodtam ismét. Az indulók száma nem döntöget rekordokat, de nem is biztos, hogy ez jól jönne ki ezen a maratonon. Pár helyen voltak aggályaim a menetirányom megfelelőségét illetően, mivel a pályán nem szalagot, hanem neonsárga festékszórót használnak. Ez jól látszik a kövön, fákon, de pl egy füves kereszteződésben használhatatlan, cserébe viszont az erdő mentes marad a hazánkban futó maratonsorozat pályáira jellemző szalagmaradékoktól, amelyekből több éves darabokkal is össze lehet futni a bükkben.
Szemetelés sajnos itt is volt a versenyzők részéről, amit nem tudok hová tenni, de nem is akarom, egyszerűen bunkó paraszt dolognak tartom és kész.
Negatív szót érdemel még a mosási/mosdási lehetőség korlátozottsága, ami most jólesett volna három és fél óra fővés után. A bicajmosót annyira én nem hiányoltam, egy zuhanyt viszont igen. Hozzáteszem, ez a dolog itthon sem szokott túlzottan kiforrott lenni.
Mindent összevetve, a 15 eurós előnevezésért egy korrektül megszervezett, jól ellátott és pozicionált frissítőket hozó, remek vonalvezetésű versenyen indulhattam, ahol érkezésem után percekkel már az eredményemet is tudtam.
3:27 ez kellett a kategória 61 hez.

Közkívánatra, egy kép Röfiről az utolsó aszfaltos szakaszról.. (ha már facsén szétlájkolták.:D)

Egyéb képek a maraton fórumán is kereshetőek a későbbiekben. Az 5-6. oldal magasságában már akad pár link.