Erdőbénye, Drótszamár Fesztivál vol3
Erdőbénye egy zarándokhely. Egy olyan hely, ahol a helyi lakosság a büdös életben nem fog pólózni, és megkockáztatom, hogy a területi adottságok sem erre a legalkalmasabbak. Tehát semmi ésszerű oka nincs annak, hogy épp Erdőbényén gyűlik össze immár 3. éve az, aki akar polozni, és lazulni egyet egy léggitárral vagy egy üveg borral a kezében szombat este.
A pénteki nap elment az összevissza pakolászással, konkrétan: itthon 2bicaj+cuccok be, jégpályánál minden ki, Csire Sanyi be, cuccok be, egy bicaj be, kettő hátra. Aztán persze ifiháznál minden lepakol, goldsprint be, cuccok+bicajom be....a tervezettnél kb 2 órával később el is hagytuk a várost, és 80%on ketyegő klímával gyorsan lezavartuk azt a 130 kilométert Bényéig. Egy gyors létszámellenőrzés után egy nagyon gyors, esőben végrehajtott sátorállítás következett, majd miután ez a program sem tartott sokáig, meglátogattuk a kocsmát egy-két valahány sör abszolválása végett. Sajnos az időpont sok mindenkinek nem felelt meg idén, de aki mégis eljött, az biztosan jön jövőre is, és előző nap még eszébe jut pár dolog, amire addig valahogy nem derült fény. Az esti Harsi Gerilla Grill epizódot követően egy ledfénymentes, majdnemteliholdas nightride keretében még visszagurultunk a birtokra, és eltettük magunkat másnapra.
Hétkor már eléggé elviselhetetlen volt a klíma, így egy gyorsérlelésű ébredést követően némi pakolászás után leevickéltünk a pályához. A szokásos venyigebála-kartonplaszt kombó idén is megfelelőnek tűnt, így már csak egy hatékony drótvágó(ember) kellett a dologhoz, és röpke egy óra alatt állt a palánk. A csekély számú csapatra való tekintettel nem siettük el az indítást, Délután háromig freeplay és a szokásos szájkarate voltak terítéken. A pálya melletti zsírúj piacpavilon kiválóan ellátta árnyékkal a társaságot, a vizesblokk is pár lépésnyire volt, kaptunk áramot is, így semmiféle panaszra nem lehetett okunk.
Az első meccsen már szinte hagyomány, hogy a debreceniek verjék csak jól össze egymást. Ezúttal a Bee Gees és a Gyógyulj Dódi (vagyis mi) került össze, és ahogy Dani fogalmazott, ennyi edzésmunkáért ez igazán jár.:) 4-2 re hoztuk a meccset. Dorián kvázi egyszemélyes csapatát is sikerült 10 percig szorongatni, így egy 1-1 es döntetlen lett a következő meccs vége. Az Ónodi Bros fémjelezte Shag Beckur, Kimurával a kapuban szerencsére még egy 5-0 ra hozható meccsnek bizonyult, majd hosszabb szünet következett. A két hátramaradt meccsen már kevésbé voltunk szerencsések, és persze a két Magda szuperképességei is komoly fejtörést okoztak.:D A Polosapiens elleni meccsünk egy 1-4 gyel zárult, míg a Pólóska ellen 1-3 at sikerült játszani. Ez a két meccsünk volt a legpörgősebb, azt hiszem kb csak gondolkodni kellett volna egy kicsit közben és akkor jó is lett volna, de az már nem fért bele.
A "nagyok" távol maradtak ettől a bulitól, ami kicsit jó is volt (ennek ellenére örültünk volna nekik) a jelenlétük a pályán kevésbé produkált papírforma szerű meccseket, volt lehetőség egyenlő esélyekkel játszania szerintem minden csapatnak. Annak ellenére, hogy ezek nem shuffle csapatok voltak, nagyjából azonos kaliberűekre sikeredtek, aztán hogy kinek hogy jött össze, azt már teljesen a tagok játszották le.
A goldsprint futamok eleinte családias körben zajlottak, aztán elkezdtek jönni a kicsik, nagyok, közepesek, és akadt példa arra is, hogy valaki alatt tartani kellett a tökig kihúzott nyerget, akkorára méretezte az evolúció. Az esti kedélyborzoló ezúttal Sub Bass Monster lett, akit lehet szeretni, vagy nem, de tény, hogy jó hangulatba hozta a népet egy kis csoportos utcabálozáshoz. Külön köszönet a fénytechnikát megkülönböztető jelzésével pótló mentőautó személyzetének, akiket sajna már nem sikerült felcsalni egy körre a gs-re. A Sub Bass after alatt jókora tolongás támadt a színpadon, ugyanis kezdetét vette a Spontán Léghangszer Koncert, melyben maszívan helyt álltak a dobnak behasznált székek, az idő közben pályatakarításra verbuvált seprűk, volt stagediving is több-kevesebb sikerrel, szóval elmondható, hogy a hangulat a tetőfokára hágott, aztán bukdácsolva táncikált ott egy darabig...
Másnap reggel a kiszáradás jeleit mutatta a szervezetem, így magamhoz vettem sebtiben jópár liter vizet, hogy a délelőtti egyórás Bench Minor fordulóra egyáltalán alkalmas legyek olyan komplex feladatokra, mint az ütő megfelelő szögben tartása.A Bench Minorra jelentkezőket évjárat szerint egy öreg és egy fiatal csoportra osztottuk. ez a vonal a 21 éves életkornál lett meghúzva, így kerekedett két darab hat fős csapat.
Röviden pár dolog, amiben más a B.M.:egyszerre 3 fő lehet a pályán, a váltózóna a középvonalnál van, de a váltás nem zavarhatja a játékot, kongózást. Ez elég fontos dolog, mivel azért főleg az első alkalmakkor nem volt túl gördülékeny a váltás. Én magam inkább preferáltam a beugrok és startolok módszert, mint a pályán álldogálást. Semmivel sem került több időbe.Csapatjátékra túl sok példa nem volt, kivéve ha kompatibilis, vagy korábban shuffle meccseken összeszokott emberek kerültek össze. Persze azért a csata hevében születtek szép gólpasszok és cselek, ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a félidőben még egy góllal vezető juniorok a második fél órában szépen bekapjanak még négy gólt. talán ha egyikük a hűsölős szájkarate helyett besegített volna a korosztályának, kicsit jobban alakul a dolguk.:D Szóval érdekesnek tartom a BM játékformát, sajnos ritkán van lehetőség így játszani, pedig a ritmusváltásokat egy jól időzített embercserével szépen lehetne kompenzálni.
A meccs után a hőség sajnos arra sarkallt minket, hogy szisztematikusan összerámolva szélsebesen elhagyjuk a térséget. De egy biztos, Erdőbénye jövőre pont ott lesz ahol idén, és reméljük szívesen látnak majd minket újból, mert amint felkerül a kiírás, azonnal x-elem a naptáramban, csakúgy mint idén is.
Ez egy olyan rendezvény, ahonnan nem szabad távol maradni.
